7.fejezet

Anna 

Reggel, előbb kellek fel, mint Lauren. Kimegyek a fürdőbe, ahol lezuhanyzom. A hajamat kifésülöm, de nem csinálok vele semmit. A szobában felveszek, fehérneműt, majd szürke pulóvert, az ujját pedig ráhúzom a gipszemre. Egy kék farmert veszek fel, amin fekete rombuszok vannak. A tükörbe nézek, és mintha nem is magamat látnám. Enyhén furcsán nézek ki, és furcsán is érzem magamat. Semmi fekete nincsen rajtam, persze a bakancsomat felveszem. Nem sminkelem ki magamat, mivel otthon maradtak a smink cuccaim Laurenek pedig csak világos sminkjei vannak. De az is motivál, hogy a szüleim nem láthatnak  úgy.  Lemegyek a konyhába, ahol Lauren szülei vannak. Köszönök nekik, és ők is így tesznek. Reggelivel kínálnak amit elfogadok. Ajtó nyílik, majd csukódik. Elindul a zuhany. Kinyílik egy másik ajtó, és lépcső recseg. Lauren öccse, Dave jött fel a pincéből, ami a szobája. Dave 16 éves 1 évvel fiatalabb mint mi. Köszön nekem. Neki szőke haja, és kék szeme van. A suliban nem túl népszerű, pedig elég sok lány randizik vele. De engem nem érdekel, nem csak mert a fiúk jelenleg nem férnek bele. De viszont szerelmes vagyok Calum Hoodba. Azok után amit tegnap mondott tudom, hogy szeretem. Ez az egy ami boldoggá tesz, szerelmes vagyok! Még ha viszonzatlan is,de szerelmes vagyok! A versem amit tegnap este írtam, ezt íróm le benne, hogy mennyire szeretem. Lauren jön le a lépcsőn, fekete rövid nadrág van rajta, ami alatt ott van a harisnya, egy haspólót vet még fel, és egy elegáns cipőt.  Ő is köszön és leül enni. Megnézem mennyi az idő, és 7:52 perc van. Cal nemsokára itt van. Miután megeszem felmegyek a táskámért, Laurenét is viszem magammal.  Egy autó áll meg a ház előtt.
- Menny Júlia, itt van a Rómeód. - mosolyog Lauren, aki a szüleitől vesz búcsút. Én is köszönök majd kimegyek. Calum autójának támaszkodva áll. Mikor meglát  elmosolyodik, és megölelem. Beleugrom a karjaiba. Szorosan ölel magához, de a kezemre közben vigyázz, és én is ne hogy fájdalmat okozzak neki a gipszemmel.
- Jól van, szálljatok már le egymásról! - szólal meg Lauren
Szét rebbennünk, és szúrós szemeket meresztek Laurenre. Calum Nirvanás pólóban van, és szokásos nadrágjában, amihez bakancsot vett fel. Beül a vezető ülésre, de előtte elrakja a táskánkat. Én mellé ülök, míg Lauren hátra. Mikor Cal is beszáll elindulunk...

**

A gépet majdnem lekéstük, de végül időben rajta voltunk. Én ültem az ablak mellé, míg Cal mellém, és Lauren Calum mellé. Lauren filmet nézett, míg Cal és én beszélgettünk. Végig a kezemet fogta amitől jó kedvem lett. Mesélt Bostonról, hogy mennyivel jobb mint New York, mert Bostonban kevesebben élnek, és mert a Disney egy régi sorozata a Zack, és Cody is ott játszódik. Azt hiszem ez a legjobb ér.  Másfél órával  leszálltunk. Hamar kijutottunk, és fogtunk egy taxit. Először a Hotelbe mentünk. Nem volt a legjobb Hotel, de miattam akinek nincsen annyi pénze ide jöttünk. Vagyis van pénzem, a szüleim jóvoltából. Mindig küldenek egy kicsit, de persze kell adnom Susannek belőle. Lauren és én egy szobát veszünk, míg Cal egyet, de költségeket 3 felé osztjuk. Felmegyünk a szobánkba ahol lepakolunk. 12-kor elmegyünk ebédelni. Az ebéd svédasztalos. Én rizst eszek, rántott hússal. Miközben eszem Calumöt figyelem. Ránézek, és mosolygok. Mikor megeszük elindulunk. Calum megfogja a kezemet. Gyalog megyünk a Times Square-ig. Ott körbe nézünk, és csinálunk egy képet. Azután metróra szállunk, és elindulunk a szüleim lakásáig. A barátaim végig biztatnak, de nekem rossz előérzetem van. Félek a találkozástól. Rettegek attól mit fognak rólam gondolni. Calum kezét szinte eltörőm mikor leszállunk. Egy utcát kell menünk majd megállunk egy tipikus New Yorki ház előtt. Kő épület, az oldalán tűz lépcső.
- Veled menjünk? - kérdezi Lauren
- Nem, egyedül megyek. - jelentem ki. Megölelnek mindketten, és bemegyek a házba.  Gyalog megyek fel a 3.emeletig.  Két ajtó van, de tudom, hogy a jobboldali kell. Innen kellett elmennem. Kíváncsi vagyok, hogy a régi szobám még meg van e. A feszültség eluralkodik rajtam. A kezem ami még épp még eltöröm. odamegyek az ajtóhoz és csengetek. Lépeseket hallok, majd nyílik az ajtó. Anyám nyit ajtót. Kezében egy gyerek játék van ami kiesik a kezéből.
- Szia anya. - szólalok meg.
Anyámnak göndör haja van mint nekem. Itthoni ruhát visel. Nincsen rajta smink. Bőre sötétebb mint az enyém. Azonban a szeme neki is kék. Anyám nem ölel meg, de arrébb áll. Bemegyek. Apámat hívja. Apa magas, világos bőre, és szőke haja van. Apám jó formában van. Látszik rajtuk, hogy már nem isznak. Érzem, hogy nem isznak, míg velük éltem mindenhol pia szag volt. Apámon csak egy melegítő van. Egy kislány jön ki, azt kiabálva apa. Olyan mint én voltam. Szépen beszél.
- Apa. - nézek rá.
Végig mérnek, de nem szólnak hozzám. Anyám kéri üljek le a kanapéra,amit megteszek. A kislány mellém ér.
- Hogy hívnak? - kérdezem
- Linda. - válaszolja.
- Te ki vagy? - kérdezi, de mielőtt bármit mondhatnék. Anya közbeszól. Megkéri menjen el innen. Leül mellém, apa pedig elém a fotelbe.
- Miért jöttél, Anna? - kérdezi anya - nincsen pénzed? Susan nem ad?
- nem a pénz miatt. A szüleimet akarom. - jelentem ki
Egymásra néznek majd rám.
- Anna, az nem lehet. - mondja anyám, mire én ránézek. Szemeimben könnyek gyűlnek. Azt hittem, hogy ezzel megváltozik bármi, hogy ide jövők?
- Miért? - kérdezek rá, erőszakosan
- Mert Anna, nekünk már sok lennél. -mondja apa
Szemeimben könnyek gyűlnek?
- Sok?
- A múltra emlékeztet minket Anna. A szenvedésre. - mondja apa. Anyámra nézek aki szintén sír. Letörlöm a könnyeimet. A szenvedésre? Szenvedésre. Rohadtul nem tudják milyen szenvedni. Én szenvedek minden egyes rohadt nap, miattuk és Susan miatt, csak mert nem szeretek, és  múltra emlékeztetem őket.
Rájuk nézek, és megcsóválom a fejemet.
- A szenvedésre? - nézek rájuk megvetően. - Tudjátok mit jelent szenvedni?  Nem hinném, én minden egyes kibaszott nap szenvedek, mert nektek ezt jelentem. De nekem az otthonom a szenvedés. És a múltra? A múlton túl lehet lépni. - kiabálom, méregtől és adrenalintól telve.
- Anna, most menj el. - kérik anyám
- Megyek is. Hogy a büdös fenébe gondoltam, hogy szerettek, hogy kellek nektek? - nevetek fel gúnyosan
Apám feláll és a jelzi kövessem. Anya utána jön. A fejemet csóválom. A könnyeimet folynak hiába nem akarom ezt. Nem kelletem a saját szüleimnek, csak ez jár a fejemben. A saját szüleim dobtak el maguktól, akkor mit akarjak mindenki mástól? Apám nyitja  ki az ajtót.
- Tudjátok ez a gipsz a karomon, nem véletlenül van rajta, mondhatni ti vagytok az oka, mert Susannel hagytatok. - köpöm feléjük a szavakat.
- Anna....- anya probálna megölelni, de ellököm. Nem kell az ölelése.
- Csak egyet rohadt dolgot kérek tőletek. Lindát ne soha ebben a kibaszott életben ne vigyétek el Madisonba, Susanhoz, mert akkor ő is csak egy roncs lesz. - mondom, és elszaladok. A lépcsőn leszaladok, és kint áll az a két ember aki szeret engem, Aki megért, akik soha nem dobtak el. Calum meglát, látja, hogy nem vagyok jól. Odajön hozzám, pont mikor összesem. Calum tart a karjaiban. A pólóját szorítom, és áraztam el a könnyeimmel. Nem akarok sírni, de nem tudom megtenni, hogy ne sírjak. Calum kérdezi mi  a baj, de nem válaszolok. Csak kell hogy érezzem, hogy van  valaki aki még szeret engem. Lauren is idejön. Ő is kérdezi mi baj, de neki sem mondok semmit. Emlékszem egyszer mikor Susan megvert, elkezdtem inni. Most is ez kell nekem. Pia, mindnél több. Ez lesz az én szerelmem, senki nem szeret ma este csak a pia.
- Innom kell. - ennyit tudok mondani, és elindulok. Hallom, hogy a nyomomban vannak. Egy klub előtt állok meg. Még csak 7 óra van így nincsenek sokan, de nem is kevesen. A pulthoz megyek, ahol egy hosszú hajú srác áll. Ki van varrva minden féle ábrával. Kérek egy vodkát. meg is kapom, és egyből ledöntöm. Calum ül le mellém. Cal magyarázz mindenről ami eszébe jut, a gondolataimat terelni akarja, de nekem most csak a pia kell, azzal elfelejtek mindent. Az órára nézek, nyolcat mutat. Kérek még egy rövidet, majd még egyet, kezdem érezni, hogy a fejembe száll, és kezdem levetkőzni a gátlásaimat. Ezután iszok még egy vodkát, de most már kérek hozzá egy Gin-Tonicot. És ekkor már érzem, hogy teljesen részeg vagyok. Nincsenek a fejemben anyámék, sem  Susan, sem Calum iránt szerelmem. Megfogom Cal kezét, és  a tánc parkettre viszem. Elkezdünk táncolni. Cal egyre közelebb húz magához. Kezeim a nyakába vannak, míg az ő kezei a derekamon vannak. Homlokaink egymásnak érnek. Szemei az én szemeim, és az ajkam között járnak. Tudom, hogy ő is meg akar csókolni. Én is erre vágyom, jelen pillanatban más vágyam sincsen mint őt megcsókolni. Ennyi szenvedés után ennyi nekem is jár, nem? Egy csók vele, és minden vágyam teljesül.
- Most úgy megcsókolnálak. - mondja, mire én elolvadok
- Akkor tedd meg. - mondom hangom merészen cseng.
És ő meg is teszi. lehet, hogy csak kihasznál mert részeg vagyok, nem tudom.De a csókja fergeteges. Az ajkai puhák, és az íze, nincsen pia íze hisz' nem is ivott. Megragadom a haját ezzel közelebb húzva magamhoz. Nyelveink erotikus táncot lejtenek. Calum húzódik el először, ezzel engem megbántva. Megfogja  a kezemet,  a pulthoz megy fizet majd elindul velem ki az utcára. Fog egy taxit amibe helyet foglalunk. A kezemet nem engedi el. A hotel elé érünk ahol a szobánkba megyünk, de Calum az övébe visz. A magyarázata, hogy Lauren már biztosan alszik. Leveszi rólam a cipőmet.
Ezután hanyatt esem az ágyban, majd Calum és befekszik mellém. Hozzá bújok, ő pedig átkarol. Puszit nyom a hajamba, én pedig felülök, majd ráülök a csípőjére, és megcsókolom. Nem tudom mi van velem. A pia már kezd kimenni belőlem, de nem tudom mi van velem. Az érzésem jönnek. Calum fordít a helyzetünkön most ő lesz felül. Megpuszil és visszafekszik. Oldalra fordulok, ő pedig hátulról átkarol. Így alszom, végre békésen úgy hogy nem várom meg, hogy valaki elmenjen a közelemből.

6.fejezet

Calum 

Reggel nehezen kellek ki az ágyból, de feldob a tudtad, hogy péntek van. És holnap megyünk New Yorkba. Anna meg én, és persze Lauren.  Utam a fürdőbe vezet ahol megmosakszom, majd kimegyek. A szobámban egy fekete felsőt veszek fel, fekete nadrággal, és a Vans cipőmet kapom magamra. A táskámat a vállamra kapom, és lemegyek. Megpuszilom anyát.  Felkapom a szendvicseimet és beteszem a táskámba. Kimegyek s   ház elé mivel tegnap nem parkoltam be a garázsba. Beszállok a kocsimba, és az iskola felé veszem az irányt. Ma nem én megyek Annaért hanem Lauren. Anna ma Laurennél alszik, és csajos estét tartanák, így ma délután nem lehetek vele. Az iskola előtt beállok a parkolóba, Ezra mellé. Kiszállok, és bemegyek a suliba, ahol Ezra már ott van. A szekrényem előtt vár rám , és valamit a kezében szorongat. Odaérek mellé.
- Mi az? - kérdezem
- Tegnap este kaptam meg a levelet. Bent vagyok a döntőben! - jelenti be, és az orrom alá nyomja.
Ezra a NASA-hoz jelentkezett valami versenyre, és mint itt írják elég jól megy neki. Megveregetem a vállát, ás elindulunk az órára. A mai első órám Irodalom, ahogy Ezráé is. Ezra leül a helyünkre, és mögöttünk már ott van Anna. Köszönnek egymásnak, én is leülök, és hátrafordulok.
- Na mizu? - kérdezem
- Mi lenne, Calum Hood? - kérdezz vissza. Mániája a teljes nevemen hívni.
Fekete ruha van rajta, fekete tornacipővel, a sminkje ma erős, a haja pedig egyenes.
- Nem is tudom, Anna. - mosolygok rá, mire vissza mosolyog. Csodás mosolya van, ez csak szebbé teszi. Szeme világít a festék alatt. Mrs.Brooks megjelenik a teremben  és azután megszólal a csengő is. A tanárnő beszélni kezd a Zabhegyezőről, és Holden személyiségéről. Az órát végig alszom, semmi érdekes nincsen benne, szinte minden kérdésre Anna válaszol. Az óra végén még szól a tanárnő, hogy a szak kört ne felejtsük el.  Az óra után pedig már futottam is tesire.

**

Történelem. Anna mellett foglalok helyet. Anna éppen egy verset is legalább is gondolom egy vers az.  Megnézem mennyi az idő és 5 perc múlva csengetnek.
- Holnap mikor indulunk? - kérdezem
- Legyél 8-ra Laurenék háza előtt, a gépünk 11-kor indul, de még ki kell mennünk a reptérre,és oda kell menünk jóval előbb.
- Rendben - mondom
- Köszönöm. - mondja, és felnézz rám
- Mit?
- Hogy eljössz velem. -mondja
- Ezt teszik a barátok támogatják a másikat. - mondom, és megpuszilom. Megfogom a kezét ami már szokásunk lett, mióta barátok vagyunk. Folyton a kezét fogom, és eddig legalább is nem nagyon húzza el.  Lauren foglal előttünk helyet, mellette pedig a pasija. Matthews köszön nekem. Tegnap nálunk volt, ő meg még egy srác. A bátyámmal csináltak valamit, elvégre legjobb haverok. De persze hallottam, hogy a csajokról dumáltak, szóval már tudom milyen Lauren az ágyba, de asszem jó jel, hogy Matthews kedveli a lányt. Lauren súg valamit Annának. A tanár úr megérkezik. Azt hiszem a tanár úr ott volt Napóleon idejében is. Az óra kezdődik, de ez a többivel ellentétben érdekel.

**

Ezrával megyek ebédelni. A haverom pizzát eszik, míg én Hamburgert. Leülünk egy asztalhoz. A bátyám közeledik felénk mire felvonom a szememet. Tudom, hogy tőlem akar valamit, de nem tudom mit. Soha nem jön ide hozzám.  Kerüljük egymást, mivel nagyon nem is tudunk találkozni.
- Cal, kéne egy kis pénz. - mondja, mire felvonom a szememet.
- Van nálad kaja pénz. - jegyzem meg
- Az kajára kell, de ez másra. - mondja Jared
-  Nem finanszírozom a szexuális életedet. - jelentem ki
- Este visszaadom, de ez a csaj most kell, és már nincsen óvszerem.
- Jared az ilyen kis ribancok, mint azok akik dugsz, szentek gyógyszert. - magyarázom neki
- De nem akarok elkapni semmit. - mondja
Előveszem a tárcámat, és átnyújtom neki, kivesz belőle pénzt, majd visszaadja. A szememet forgatom. Tudom már soha nem látom viszont a pénzt. Ezra egy lányról beszél nekem. Azt hiszem Roth-nak hívják, és szőke haja van,és irtó jó teste. Mikor végzünk Ezra haza indul, de én még maradok. Elköszön, és kéri hozzak neki valamit New Yorkból.  Bólintok, és elindulok a terembe. Anna már bent van, és Stuartal röhögnek valamin. Hilary, az asztalon ül. Austin a héten nincsen az utazása miatt így csak mi leszünk. Leülök Anna elé. A lány felnéz ám, és elmosolyodik. Köszön. Nincsen nála semmi, a gépen mutat neki valamit a hacker srác. Mrs.Brooks jelenik meg a színen. A tanárnő leül, és könyvről beszél. Brown Da Vinci-Kód című regényt élteti, elmondja neki miért tetszik. Aztán kérdezi valaki akar mesélni egy könyvről. Hilary jelentkezik. A szürke 50 árnyalatáról beszél.  Nem is lepődik meg rajta senki. Ezután mehetünk. Anna elém áll.
- Igen? - kérdezem, és felkapom a táskámat.
- Calum, honnan tudod. hogy szerelmes vagy? - kérdezi
Biztosan Rá gondol, arra a nyomira. Hirtelen féltékenység fog el. Nem akarom, hogy ők ketten  jobban legyenek. Nem akarom őket együtt látni, soha.
- Hát mindig rá gondolsz, és mikor meglátod mindig mosolyogsz, és persze izgatott vagy, és szét szórt, mikor meglátod csak azt akarod, hogy végre megcsókoljon, és megakarod őt védeni mindentől, és ha nem tudod az idegesít. - sorolom el. Kicsit személyesebb lett. Anna rám nézz.  Bólint.
- Köszönöm. - mondja, és mosolyog. Megölelem a terem előtt, és puszit nyomok a feje búbjára. Kimegyek a suli elé, és hazavezetek, de aztán eszembe jut mit akar Jared, így átmegyek Ezrához. legjobb haverom nyit ajtót. Ezra anyukája kajával kínál amit elfogadok. Ezra leültet maga elé, és beszélni kezdek a holnapról. És elmondom Anna kérdését.
- Haver, az a csaj, beléd van esve, nem is kicsit. - mosolyog
- Ezra, nem hiszem. - mondom
- Mikor New Yorkban lesztek próbáld meg megcsókolni. És onnan tudni fogod mi van. - adja a tanácsot. Miután megettem a kapott ételt, és megdicsértem az ételt, hazamegyek. Otthon a szobámba sietek, és bepakolok. Anya jelenik meg az ajtóban. Ad egy kis pénzt, mivel holnap hiába van korán kell mennie dolgozni. Elköszönök tőle.
- Tudom, hogy szereted ezt a lányt, és ezért vigyázz rá, Cal. - mosolyog rám.
- Vigyázok rá, anya. - ölelem át. Elmegyek fürdeni, majd a pizsamámban lefekszem. Igen , én azt hiszem szeretem ezt a lányt, és megfogadom Ezra tanácsát. Ha Anna szeret, én nem fogom előle titkolni azt amit érzek. Anna....már a neve is. De féltem. Bármikor mikor hazaviszem valami furcsa érzése lesz, fél, de nem tudom mitől vagyis sejtem Susan. Kifogom onnan hozni, és elfogom onnan vinni. Nem tudom mi fog ránk várni New Yorkban, de remélem nem fog szenvedni még többet.
Előveszem a telefonomat, és írók neki egy üzenetet.

Jó éjszakát, reggel utazunk New Yorkba. - C.H 

Néhány perccel később jön a válasz, amit nem szoktam meg tőle.

Neked is Calum Hood, és köszönöm. - Anna 

Elmosolyodom. Leteszem a telefont, és elalszom,


Sziasztok! 
Itt lenne az új rész, remélem tetszik. Ha gondoljátok hagyjatok magatok után nyomot, és szerintetek mi lesz a csókkal? 

5.fejezet

Anna 

Békesség. Ez a szó jut eszembe egyből mikor végre szünet lesz. Nagyszünet. A könyvtárban lehetek nem keres senki. Lauren valami pasival van most, Calnak pedig ének órája volt, így még sok idő mire ideér. Nem is mikor volt utoljára mikor békét éreztem. Túl régen volt már az. A karom ahogyan most van, elég kevés dolgot tudok tenni, de persze tegnap este ha Pete meg a srácok nincsenek otthon megkaptam volna a részemet. Ismerem már Susant, hogy tudjam, a titkát mindennél jobban megfogja védeni. Még ha ezért meg kell ölnie is. Senki nem beszél. A verseim előttem vannak, és írók. Egyre érzelmesebbek. Talán kezdek valamit érezni Calum Hood iránt. Cal ma fura volt. Tudom, hogy sejt valamit és ha sejt valamit az nem jó, nagyon nem jó. Jelezz a telefonom. Calum írt. Engem keress. Ennyit a békémről. Megíróm, hogy a könyvtárban vagyok. Jól érzem itt magamat. Nem bánt senki. Magam lehetek. Nincs itt Susan. Nem tudd bántani. Ma nem fog bántani, fogadom meg.  Nyílik a könyvtár ajtaja, és Calum Hood lép be rajta. Engem keress. Végig jön a sorok között, de nem vesz észre. Most végig jött az egyik soron és velem szemben van. Megfordul, és meglát. Széles mosoly terül szét az arcán. Idejön és leül mellém.
- Mi volt ma? - kérdezem
- Mr.Connor, megszívatott ma minket matek órán, de mivel bír engem, így én négyest kaptam egyes helyet. - közli büszkén.
- Calum Hood, egyszerűen csodás vagy...-nevetek.
- Te csodásabb vagy Anna - mosolyog rám - hogy van a karod?
- Megvagyok.  - jelentem ki - Milyen órád lesz?
- Ének - válaszolja - de az együtt van, nem?
- De, igen - válaszolom kedvtelen hangon. Soha nem voltam jó ebből  tárgyból.  A hangom állítólag jó, de semmilyen hangszeren nem játszom, sem szolmizálni sem semmilyen ilyesmi dolgot. A tanáraim is borzalmasak voltak. Az összes azt hitte, hogy az ő tárgya a legfontosabb, azonban én ennek ellenkezőjét néha szóvá is tettem mikor erről beszélt. Mindenből ötös voltam azonban énekből hármas, amit az elméletből összekapartam.
- Suli után eljössz velem hajózni? .- kérdezi
- 9 -re otthon kell lennem - jelentem ki
-  Otthon leszel
Mivel nemsokára csengetnek és mivel a tanár kedvence nem késhet. Remélem érzitek a szarkazmust.  A terem lent van az alagsorban mivel ott lent nincsen más tanterem így nem zavar senkit a zenebona .Ezt az órát rajtam kívül mindenki imádja, így már szinte mindenki ott van. Helyet foglalok Lauren mellett, mellettem pedig Calum foglal helyet. Calum másik oldalára, Nina Jewerson, Szőke haja van, és kék szeme, tökéletes alakja van, és a csipőfarmer nem áll senkinek ilyen jól mint más embernek, és persze a virágmintás felső is csak neki áll jól,és persze  a balerina cipő, és ez vegyül kedveségel vagyis alkalmi kedveséggel.  Calum megfogja  a kezemet és ez megmosolyogtat. Lauren másik oldalára helyet foglal Matthews. Átkarolja a legjobb barátnőm vállát. Csengetés előtt már bent van a tanárnő, és mikor csengetnek egyből elkezdünk énekelni.  Mindenféle népdalt aztán a híres zeneszerzőktől. Cal simogatja   a kezemet, így én is ezt csinálom vele, a szemem sarkából látom, hogy elmosolyodik. Aztán kicsengetnek.
- Calum, beszélhetnénk? - kérdezi Calt Nina mire a barátom bólint.
- A kocsinál találkozunk. - mosolyog rám
Összeszedem az összes cuccomat, Lauren tekintetét magamon érzem. Kérdően fordulok felé, ő pedig kirángat a teremből.
- Mi az? - kérdezem
- Mi volt ez? - kérdezi
- Semmi, mi csak barátkozunk - jelentem ki
- Anna, köztetek meg köztem és David között az a különbség, hogy mi smárolunk meg lefekszünk egymással. - jelenti ki, és megáll előttem.
- Túl sok információ - jelentem ki
- Anna, kérlek, látom, hogy tetszik neked. - mosolyog
- Lehet, hogy tetszik, de akkor is csak barátok lehetünk, nem akarom belerángatni az életembe. Így is elég zűrös, nem hiányzik még egy pasi is bele.
- Anna...
- Most mennem kell, este hívlak - köszönök el tőle, és elindulok a parkoló felé. Látom Calumöt, de nem a saját autójánál hanem Ninan kocsijánál, valami furcsa érzés van bennem mintha nem akarnám, hogy vele legyen, pedig Nina igazán szép lány. Calum láthatóan flörtöl vele, és a lány is ezt teszi. És ez valahogy rossz érzés, rosszabb mint mikor a karom fáj, rosszabb mint mikor Susan ütéseit várom.
Odaállok Cal kocsija elé, és valahogy megpróbálom kinyitni az ajtót, és így bekapcsolni a riasztót.
Cal egyből felkapja a fejét, mire a vállamat vonom meg, Cal pedig mosolyogva megcsóválja a fejét. Elköszön a szőke lánytól, és hozzám jön.  Kinyitja az ajtót így betudok mellé ülni.  bekapcsolja a rádiót ahol valami nagyon gagyi popszám megy.  Kikapcsolja a rádiót, és megyünk egyenesen ki a tóhoz. A legnagyobb kikötőbe áll meg, kiszállunk. Mellé megyek és megfogja a kezemet.  odamegy az egyik hajóhoz, és kér két jegyet. Megkapjuk majd felszállunk rá. Rajtunk kívül még  egy család van itt, és 3 szerelmes pár. Mi kimegyünk a fedélzetre. Kimegyünk a hajó orrához ahol van egy magasított fotel.  Leveszem a kardigánomat, így beteg csak a fehér ruhám látszik, és persze a kötésem. na meg a zoknim, és a bakancsom. A hajó elindul. Leülök oldalra és csak nézem a vizet. Hallom ahogyan kattan egy fényképező gép, és annak irányába nézzek.
- Csodaszép vagy - mosolyog rám Cal, és felül mögém. Átkarolja a derekamat és együtt nézzük a vizet. Azon gondolkozom milyen lenne fürödni benne, és csak elúszni innen, jó messzire, vagy ez a hajó elvinne minket innen.  Elvinne minket messzire, hogy soha többet ne legyek a közelében, ne keljen a saját otthonomban rettegve élnem.
- Nem akarsz újra találkozni a szüleiddel? - hallom meg Cal hangját
 A kérdése hirtelen ér. Azt se tudom mit mondjak neki erre. Nem gondolkoztam még rajta, de vagyis mikor kisebb voltam igen, érdekelt ha elmondanám nekik mi lenne, megnézni, hogy élnek. Miért nem vagyok már nekik jó.
- De, azt hiszem igen, megnézném, hogy élnek. Milyen a testvérem. Már 4 éves Calum. Furcsa. Elmennék, és elmondanám hogyan élek itt - vetem oda,és eszembe jut mit is mondtam. Azt amit nem szabadott volna. Calum hallgat. Nem szólal meg, nem kérdezz rá pedig tudom, hogy akarna.
- Bostonban volt egy barátnőm aki megcsalt. Szerelmes voltam belé, iszonyatosan. Megbíztam benne, elmondtam neki minden titkomat.  Vele veszítettem el a szüzességemet.  Sokat voltunk együtt, ha nem én ő, akarta, hogy együtt legyünk. Azt hittem ő az igazi. Aztán elmondtam, hogy elfogunk menni, tudott azt hittem az fogja mondani, hogy minden oké lesz, és különben 1 óra repülő útra vagyunk egymástól, de ehelyett azt mond, hogy fél éve lefekszenek a legjobb haverommal. Az akkori legjobb haverommal. Dylannek hívják. Megvertem.  Ezért nem tartom senkivel a kapcsolatot Bostonból. Nincsen miért,és kivel. - mesél, ránézek.  Szemeiben semmi érzelem nincsen. Nem tudom milyen lehet ezt átélni. Elárulta őt mindenki. Mindenki akit szeretett. Fejét a vállamra hajtja, és a lábait az én lábam mellé rakja. Kezemet amelyik nincsen begipszelve megfogja.
- Sajnálom.
- Nem kell. Túl léptem rajta, rájöttem, hogy már nem szeretem. - érzem a hangjában, hogy mosolyog.  Eztán már nem  beszélgetünk. Nincsen miről.  Minden ketten  a gondolatinkba merültünk.  A hajó, megfordul. Összeomlik minden ami eddig szép volt. Most már mindennek vége. A távolság Susantől. Vissza kell menjek oda. A pokolba. Az én földi poklomba. Calum eltudott jönni onnan akkor nekem is menni fog, nem? De van egy különbség. Madison nekem a jelenben pokol. Boston neki a múltba tekintve az. Míg ott volt Cal boldog volt. Az egyik matróz felénk nézz. Elmosolyodik. Cal simogatni kezd.  Feje még mindig a vállamon pihen. Hátra hajtom a fejemet. És én birtokba veszem az ő vállát. Így ülünk, míg be nem mondják, hogy visszaérünk. Ezután lemegyünk, de kezemet nem engedi el. Megköszönik, hogy itt voltunk és már mehetünk is. Az autójához megyünk. Beülök az anyós ülésre. 7 óra. Holnapra is lesz időm tanulni és ha minden igaz már Mike is otthon van.  Ma végre megúszom a verést. Széles mosoly kúszik az arcomra a gondolattól. Ma végre végre nem fognak megverni.  Törött karomba hirtelen erős fájdalom nyilall. Felszisszenek. Calum egy pillanatra rám nézz, és a combomat kezdi el simogatni. Befordulunk az utcámba. Calum megáll a ház előtt.
- Bemenjek? - kérdezi
- Nem kell. - jelentem ki szinte azonnal.
- Oké.
- Jó volt ma veled, Calum Hood. - jelentem ki és mosolyogok.
- Veled is jó volt, Anna. - mosolyog ő is. Az ablakból meglátom az arcát. Engem nézz. Nem tudok mit kezdene a tekintetével. A félelem átjár. Megrémít az ahogyan rám nézz.  Felnézek a középső ablakra, és látom, hogy Mike szobájában ég a villany. Igen, nem kapok ma semmit.
- Holnap találkozunk. - köszönök el, és kiszállok az autóból. Táskámat a vállamra kapom és bemegyek. Körbe nézek, és Susan ül az ebédlő asztalnál. Köszönök neki, és ő is így tesz. Mike is köszön, így neki is viszonozom a gesztust. Bemegyek  a szobámba és  leteszem a táskámat.  Susan szól, hogy menjek ki. Tudom most nem verhet meg, de még így is félek.  Kimegyek, és azt kéri foglaljak helyet.
- Hétvégén elutazunk a városból Pete-el, és a srácokkal, anyámhoz síelni. Ma felhívtam Lauren szüleit, hogy náluk tölthetnéd e ezt az időt, mivel a karod miatt nem tudnád élvezni az utat - mondja el.  Bólintok, és megköszönöm. Ez  a kis szöveg Susan nyelvén nem tesz mást, mint hogy sóher nekem is jegyet venni, és most itt van a kezem találva egy tökéletes kifogást, de nem mintha egészséges elvitt volna.  Mióta itt vagyok velük kétszer mentem velük. Mikor 14 voltam elvitek magukkal Los Angelesbe, de gondolom csak azért vitt el, mert  nagymama is jött velünk, aztán 15 évesen egy évvel később Londonba, oda pedig nem is tudom miért,de elvitt.  Azóta egyszer tettem ki a lábamat Madisonból, egyszer anyám eljött és Houstonba vitt. Azóta nem láttam a szüleimet. A szobámban leülök az ágyamra. Cal kérdésén gondolkozom. Megnézném mi van velük, biztosan. És ezt fogom tenni a hétvégén. Ők sem lesznek itthon, Lauren biztosan eljönne velem, de ha ő nem is Calum biztosan. Meglátogatom a családomat, örülnöm kéne, nem? De akkor mi ez a baljós előérzett? Felhívóm Laurent, és elmondom neki a hajó kirándulást.  És persze elmondom neki a tervemet, a hétvégére. Örül neki, és azt ígéri lefoglalja  a jegyeket. Leteszem, és elmegyek a fürödni. Majd a fürdés után megtanulom a nyelvtant. Befekszem aludni, de jön egy smsem.
Jó éjszakát. -C.H
Elmosolyodom. Válaszolok majd leteszem a telefonomat. Hallom, hogy Susan felmegy, és így végre elalszom.

Sziasztok! 
Itt lenne az új rész, sajnálom, hogy ilyen hosszú időm át nem volt új rész, de csütörtökön lesz a szóbeli nyelvvizsgám szóval tanultam rendesen:) Nem ígérem, hogy jövő héten lesz rész, de reménykedek benne. És utólag is Boldog Húsvétot!:)

4.fejezet

Calum

Reggel az ébresztő órám hangjára kellek  fel.  Karommal nyúlok ki oldalra, ahol vakon keresem az említett tárgyat. Végül sikeresen lelököm az éjjeli szekrényemről, de legalább elhallgatott. Felülök az ágyban, lábaimat a földre teszem, és kitörlöm a csipát a szememből. Nővérem akkor lépne ki a szobájából mikor én becsukom az ajtót. Fuss, Calum! Az ajtót sem csukom be, de rohanok a fürdőbe és sikerül Jen előtt beérnem! Gyorsan lezuhanyzom, majd fogat mosok, és elvégzem még az egyéb dolgaimat. 20 perc alatt végzek, de a nővérem már ordibálna velem. Gyorsan elállok az ajtóból és futok be a szobámba. A szobában, egy fekete felsőt veszek fel, egy szintén fekete térdnél lyukas gatyát, és végül a torna cipőmet, és mivel még reggel hideg van egy kötött felsőt. A táskámat a fél vállamra kapom fel,  és lemegyek a lépcsőn. a Konyhába Jaredet találom. A bátyám éppen valami undorító szendvicset eszik. Én is csinálok magamnak valami kaját. Anyáék már dolgozni szoktak ilyenkor, így nekünk kell kaját csinálnunk magunknak.  Mikor kész a kaja beteszem a táskámba. Köszönök a tesóimnak és elindulok a garázsba, de van egy kis bökkenő. A kocsim nem akar elindulni. 10 percig próbálom de semmi. Kiszállok, és a bátyám éppen most lép be a garázsba. Jared már teljes díszben van. Fekete felső amin valami béna modell csaj díszeleg, egy szürke ülepes gatya, és egy nagyon menő cipő.
- Elviszel? - kérdezem, mire bólint. Beülök az anyós ülésre. Mikor kiállunk akkor jönnek meg a nővérem barátnői a tesómért. Jen az egyetlen hármunk közel akinek nincsen jogsija, ő azt mondja mindenkinek mert nem akart, azonban az igazság az, hogy megbukott 3-szor is a vizsgán.  Ahogy kikanyarodunk a csajok a bátyámnak integetnek. Jen pedig fintorog. Ahogy egyre jobban közeledünk a sulihoz Jared megszólal.
- Ki a lány? - kérdezi
Anna. csodálatos volt nekem is mint mindig, és az a vers amit nem tudod, hogy elolvastam. Írás közben olyan szép, mintha egyébként nem lenne az. De a viselkedése mikor hazavittem megijesztett.
- Anna McAdams - mosolygok
- A sötét hajú, göndör,mindig magába húzódó McAdams? - kérdez vissza
- Ő. - bólintok
Jared furcsán mér végig majd megrázza a fejét.
- Te tudod, öcsi - mondja, és bekanyarodik a sulihoz. Elől áll meg, és a focista haverjai  már a kocsinál vannak. Biccentek nekik, és már megyek is be az épületbe. Felemelem a fejemet, és meglátom őt. Feje le van hajtva valamit nagyon olvas, de nem tudom mi az. Fekete denevér ujjú felsőt visel, egy hosszú szoknyát, és a bakancsát. Haja ki van vasalva, és a sminke a szokásos. Elindulok felé, de ő amint meglát elmegy. Mivel a szekrényem mellette van, így beteszem a cuccaimat. Kiveszem  a matek könyveimet, és megyek az órámra. Mivel ma ez az óránk sajnos nem közös, de viszont Stuarttal az. A srác végig telefonozz egész óra alatt. Én pedig végig rajzolom. Nem is tudom mit rajzolok az ujjaim életre keltek és maguktól alkotnak.  Az óra végét jelző csengő megszólal én pedig már állok is fel, a könyveim a hónom alatt. Rohanok a szekrényhez ahol még nincsen ott, de megvárom. Laurennel érkezik meg aki elindul nem is tudom merre. Annát nézem aki felém fordul kérdő tekintettel.
- Mit akarsz? - kérdezi
- Egy sonkás szendvics jól esne. - mosolygok - és talán téged meg magamat egy randin látni
- Nem fogunk randizni, és azt hiszem barátok sem lehetünk - mondja monoton hangon, nem is nézz a szemembe, csak előveszi a következő órára a könyveit és elmegy. Én is így teszek.

**

Az ebéd szünet előtti utolsó órám tesi. Az öltözött birtokba vesszük. Ezra mellém ül le, és nem is mond semmit csak gondolkozik. Elmeséltem neki mi történt és azóta nem is beszélt. A pólómat veszem át, mikor meglátom a bátyámat foci cuccban. Ne, csak ne keljen a focistákkal együtt edzeni. Felkapom a pólómat, majd a nadrágot végül a fehér torna cipőt. 

- Ezra,öltözni kéne! - szólok rá 

- Mi van, látni akarod ezt! - mutat végig magán mire meglököm a vállát. Legjobb haverom elég magas, egy kicsit nálam is magasabb, nem túl izmos.  Fekete, göndör hosszú haja van, isten tudja milyen szeme. Leül a padra majd ő is felkapja a cipőjét. Együtt megyünk ki és meglátjuk a rémálmunkat. 

- A fenébe! - mondom 

- A picsába! - szólal meg mellettem Ezra is. 

A focisták vannak a pálya egyik felén vagyis rajtunk fognak röhögni. 

- Hood, Brian! - szólít minket a sátán vagyis az edző, a gyilkos tesi tanár. 

- Igen, edző bá'? - kérdezi Ezra

- Neked, fiam Mr. James - jelenti ki a tanár 

- Igenis! - tiszteleg a haverom, mire belőlem majdnem kiszakadt a röhögés 

- Beállítsam focizni,Brian? - kérdezi az edző 

- Nem, Mr.James - jelenti ki 

- Maguk ketten üljenek le oda - mutat a lelátóra - és nézzék az osztály társaikat! 

Egyből megyünk a a lelátóra, azonban a lányok és a többi fiú nem ilyen szerencsés. A srácoknak be kell állni focizni, már értjük az edző miért nem állított be. Biztosan megrúgtak volna minket a labdával, de főleg Ezrát.   A lányok pedig kosaraznak.  A lányokat kezdem nézni.  Anna is ott van köztük és nem is tudom mit csinál, de jól csinálja. A karján lévő foltok nyugtalanítanak. Tiszta lila folt a felkarja, az alkarja pedig....Be van teljesen dagadva, és tudom fáj neki. Azonban egyszer csak Anna elesik. Szinte ordít, de visszafogja magát. Azonnal felállok, és átugrom a széket előttem. Átvetem magam a korláton, és odarohanok. A lányok odaengednek. Anna  a karjára esett, ami nem nézz ki túl szépen.  Lila foltok vannak rajta végig,és fel van dagadva nem is kicsit, talán kétszer akkorára ha nem háromszor akkora mint egyébként. Az edző is odafut hozzánk, meglátom a bátyám arcát aki kajánul vigyorog.
- Mr.Hood vigye Miss McAdamset az orvosiba a karja elég csúnya - jelenti be az edző én pedig felkapom őt, hiába tiltakozik minden lehetséges módon ebben a helyzetben. Elindulok ki a teremből vele a karomban. Az orvosi előtt nincsen senki, így kopogok majd bemegyek. Calum letesz az ágyra a nővér pedig mikor észre veszi Anna karját egyből kijelenti, hogy vigyem kórházba, mert szerinte az orsó és a sínk csontja is eltört. Visszavittem a terembe és elmondtam az edzőnek aki engedélyt adod a távozásra, de ma nem a saját kocsimmal jöttem. Jared. El kell kérem a tesóm kocsiját. Annának Lauren segít felöltözni, én is elmentem öltözni, előbb lettem kész mint Anna így rohantam a tesómhoz. Szünet volt éppen a játékban. Jared éppen egy az egyik osztálytársamat fűzte. Nem volt olyan rossz a csaj. Rövid szőke haj, zöld szemek, nagy mell, formás segg, egy hosszú combok. A ruhája is olyan átlagos volt. Nem volt benne semmi feltűnő. Akkor miért kell a bátyámnak?
- Jared, kell a kocsi! - szólok oda neki, mire a lány és a tesóm is rám figyel
- Öltözőben van a kabát zsebemben, nem kell visszajönnöd értem Connor majd haza visz ha meg nem hívlak, öcsi - mondja, és értem a célzást. Kopjak le.  És meg is teszem. Az öltözőben tényleg ott van ahol mondta. Mire kijövők Anna már készen van, így el tudunk indulni. Megfogom a kezet,és meglepődök azon, hogy nem húzza azt el egyből mi több még hagyja is, hogy fogjam a kezét.  Mikor megtalálom a tesóm kocsiját, Anna furán nézz rajta végig.  Beül az anyós ülésre,én pedig a vezetőre.
- Ez nem a te kocsid - jelenti ki
- Nem a bátyám autója - mondom
Lenyitja a napellenzőt, és kiesik egy óvszer, szerencsére még csomagolt.
- Most már biztos nem a te kocsid! - jelenti ki
És megnézi magát a napellenző  tükrében. Elővesz egy szem ceruzát és kihúzza a szemét. Megfésüli  a haját,  és visszacsukja.
-  Ezek nélkül is szép vagy - mondom neki, de nem válaszol rá
Beállok a parkolóba, majd segítek neki kiszállni. Megfognám a kezét megint, de ezutal nem engedi azt. Bemegyünk a kórházba a recepción egyből elmondom azt amit a nővér is mondott.
Egyből elküld minket röntgenre. A röntgennél előttünk van egy kis gyerek. Anna leül, én pedig mellette foglalok helyet.
- Elmehetsz - jelenti ki
- Nem megyek - mondom
- Nem vagy nekem senkim, hogy itt legyél, Calum Hood - mondja
- De, Anna  a barátod vagyok - jelentem ki,és próbálom nem mutatni mennyire fáj az amit mondott.
- Nem vagy a barátom, Calum - nézz a szemembe. Tudom, hogy hazudik, látom a szemeiben. Ha igazat mondana, nem lenne ekkora fájdalom a szemében. Nyílik az ajtó és a kis srác bemegy. Az anyukája pedig kíséri.
- De Anna az vagyok! Nem veszed észre! Ha nem lennék a barátod nem lenék itt!
Erre csak hallgat, nem mond semmit, csak a karját fogja.
- De ha akarod akkor elmegyek, és nem állok többet szóba veled! Te választasz! De ha az kéred, hogy a barátod legyek akkor kérlek áruld el mi van veled, mert Anna tudom, hogy ennyitől nem törik el az ember két csontja is! - kérem.
Nem szólal meg. Csak nézz maga elé. Maga elé nézz vagy csak fogja kezét, és néha felszisszen. Nekem pedig kezd elegem lenni a hallgatásából. Még egy utolsó pillantást vettek rá. Tudom nem a tesin lett ilyen a karja, köze  van ahhoz amiért annyira retteg ha haza kell mennie. Olyan szép, még mindig elcsodálkozom rajta. Nem a barátja akarok lenni hanem élete nagy szerelme, de persze ezt ő nem tudja, és nem is fogja hisz' a barátom sem akar lenni.  Felállok, de nyílik az ajtó. A kisfiú jön ki anyukája pedig a nyomában. Annát hívják be, ő pedig felém fordul.
- Calum bejönnél velem? - kérdezi, én pedig egyből bólintok. Együtt megyünk be. Nekem valami ruhát adnak, és a doki mellé kell mennem. Anna elmegy másfelé. Ezután csak a doki elcsodálkozót fejét látom. Valamit nagyon nem ért. Tovább nézi a képet amit nem látok. Amit a doki arcán látok nem nyugtat meg túlságosan. Tudom valami nem oké nagyon nem oké. Vajon mi történt vele. Tudom nem fogja nekem elmondani, pedig ez is feltétel volt.  Anna kijön a doki pedig lekapcsolja a gépet így én is levehetem ezt a ruhát amit rám adott.
- Anna, hívhatom így? - kérdezi a doki mire bólint - Anna amit a karjában látok az nem normális. Az orsó csontja teljesen ketté van törve,  sínk csontja pedig, meg van repedve de azon látok egy régebbi sérülést. Anna ez egy egyszerű esés miatt nem törhet el. Otthon van valami?
- Nem, semmi doktor úr. - fejét rázza
- Ha mégis, tudja, hogy nincsen egyedül. - mosolyog a doki, és a gipszeléshez ad egy papírt. Kézen fogva megyünk át oda és elgondolkozom azon amit a doki mondott. Mi van ha tényleg verik otthon. A rettegés mi értje meg lenne.
Leülünk és várjuk, hogy behívják. Anna elengedi  a kezemet, mire kérdően nézek rá.
- A barátok nem fogják egymást kezét - mondja, mire bólintok
- Mi történt? - kérdezem
- Csak ellestem kosárba közben Calum .- jelenti ki, de nem tudom elhinni.
- A barátok igazat is mondanak egymásnak - válaszolom. De mielőtt válaszolhatna behívják, de ide már nem tudok bemenni. Fél óra múlva tér vissza gipszel a kezén. Felállok és a kocsi felé megyünk. 5 óra van, látom rajta a rettegést.
- Bemegyek veled. - jelentem ki, mire egy kicsit megnyugszik, de nem teljesen.  A házuk előtt megállok és segítek neki kiszállni és megfogom a cuccát. Két autó áll a ház előtt és ez nyugalommal tölti el. ő megy be először. Hangosan köszönök, hogy tudják én is itt vagyok. Egy apámmal egyidős férfi jön ki.
- Pete Davidson vagyok - mosolyog
- Calum Hood - mutatkozom be én is
- Anna egyik egy pasiját sem hozta haza - mosolyog
- Csak a barátja vagyok Mr.Davidson - jelentem ki
- Csak Pete - vereget vállon
A konyhába megyünk, Anna még mindig rejtegeti a kezét. A konyhában egy anyámnál idősebb nő van, talán apámmal egyidős mint a férfi.
- Mrs. Davidson, Calum Hood vagyok. - szólalok meg mikor feltűnik neki, hogy itt vagyok
- Csak Susan. - mosolyodik el, és tudom, hogy ki is az ördög. Ez a nő lehet Anna sebeinek okozója, a pasi túl kedves hozzá.
Az asztalnál egy kis srác ül, egy pedig éppen megérkezik.  Aki most érkezett  őt ismerem. A tesómmal sokat lógnak együtt ő lesz Jake.
- Jake vagyok, de gondolom tudod, ő meg az öcsém Mike - mutat az asztalnál ülőre.
- Anna mi történt - aggódik Pete, Előveszi Anna kezét. Susan szigorúan nézz rá, ő tudja, hogy miatta van. De ez csak néhány másodpercig tart, alig lehetett észre venni. Anna elkezdi mesélni mi történt vele. Megnézem mennyi az idő. fél hat volt, így indulnom kell ha ma még szerelni akarok.
- Nekem mennem kell. - jelentem be.
- Gyere máskor is - mosolyog Susan, mire bólintok. Jake kísér ki. Köszönök még egyszer majd haza megyek. Nem merem itt hagyni. Féltem őt. Mire  a házunkhoz érek mindenki otthon van. Beállok a tesóm autójával. A szobámba rohanok. Egy másik nadrágot veszek át, a pólómnak pedig mindegy a nyakánál így a lyukas igaz direkt. Kimegyek a garázsba, felnyitom a motorháztetőt, és látom a tömítéssel van gond, amit azért raktam oda, hogy ne párologjon el a benzin. . De mikor hozzáérek valami megszúr. Vérezni kezdek.
- A kurva életbe! - kiabálok. És ha már annyira benne vagyok ebben a dobálózásban a falhoz vágom az a kurva szerszámot ami még nálam van.  A kocsim elé guggolok. Zavar, hogy nem akar többet, mert ugye ma elég sokszor a tudtomra adta, hogy csak haverok lehetünk. Zavar, hogy tudom valami nem okés vele,és nem tudom megvédeni. A nagy zajra bejön apa. Kérdezz de mondom, hogy csak nem akar elindulni a kocsi. Erre belenyúl és máris működik.
- Holnap menny majd el tankolni - jelenti ki mire bólintok. Mikor végzek mindent a helyére teszek. Köszönök anyának aki a nappaliban nézi a nővéremmel a  Toppmodell leszek valóság showt.
Másik testvérem szobájából üvölt  a zene. Elmegyek lezuhanyzom. Nem állok sokáig a víz alatt, a hajamat megfésülöm mivel megmostam és reggel semmit nem lehet majd vele kezdeni. Pizsimen Batman van, a gatyám pedig csak egy boxer. Leülök az ágyamra és kezembe veszem a gitáromat. Játszani kezdek egy dallamot majd kitalálok hozzá egy szöveget is. Nincsen még címe  a dalnak, de szerintem el is teszem majd a sülyesztőbe. Leteszem a gitáromat. A telefon jelzi, hogy smsem jött.

Mi van, te hős?! Sikerült megmenti a királylányt? 

Ezra írta. Nem is csodálkozom rajta, hogy ilyeneket ír.

Nem, Ezra. És nem is fogom. 

Ezután megnyitom a vele való beszélgetéseinket. Mindig csak én írtam. De szerintem ez most sem lesz másképpen.
Jó Éjt.-C.H. 

Leteszem a telefonomat, és a párnára hajtom a fejemet. Oldalra fekszem és behunyom a szemeimet,és szép lassan eljön értem az álom manó. 

3.fejezet

Anna 

Reggel az ébresztő órám hangjára kellek fel,nehogy valami bajon legyen abból, hogy nem keltem fel időben.  Utam a fürdőbe vezet először ahol, lezuhanyzom, és fogat mosok. A szobámban, egy mackó nadrágot kapok fel magamra, és egy pólót ezután kimegyek a konyhába, mivel ma nekem kell reggelit csinálnom. A kávéval kezdem, mert Susan lefog jönni ellenőrizni, hogy itt vagyok már, és persze kávét fog kérni először. A tojást keresem meg, ameddig lejön a kávé.  Lépeseket hallok, és tudom kijön le. Susan köntösben és papucsban áll a konyha ajtóban, haja kócos, szemei karikásak. Nem nyújt félelmetes látványt én még is rettegek.  Kiöntöm neki a kávét, teszek hozzá egy picit tejet, és odaadom neki, de még egy köszönömöt sem kapok igaz már megszoktam.  Elindul és halom ahogyan nyíliik a téli kert ajtaja és kiül oda. Elkezdem csinálni a rántottát. Nem teszek hozzá semmit, mert tudom Susan így szereti. Mindenkinek meg van az adagja, természetesen enyém a legkevesebb. Leteszem mindenkinek a helyére. Főzök még teát, mikor készen van, felkiabálok, hogy készen vagyok.  Pete  érkezik meg elsőnek, puszit nyom az arcomra, és leül az asztalfőre. Susan is előjön a téli kertből, ő leül a másik asztalfőre. Mike érkezik szinte egyszerre a bátjával. Leülök a helyemre ami Pete mellett van, Mike mellém ül, Jake pedig velem szemben foglal helyet.  Mindenki csendesen eszik, Mike szólal meg néhányszor. Mindenki válaszol neki rajtam kívül. Én fejezem be a leghamarabb.  A tányéromat elpakolom és már megyek is a szobámba.  Szobámban felveszem az egyik  zenekaros felsőmet, és egy nadrágot a bakancsommal. Kisminkelem magamat. Megnézem magamat a tükörben, de tegnap este nyoma még ott van a karomon, a lila folt nem mutat túl szépen  így magamra kapok egy kardigánt.  A telefon kijelzi, hogy üzenetem érkezett, és nem áll más az üzenetben mint az. hogy Calum megérkezett. Felkapom a táskát amit már tegnap este összeraktam, és kimegyek. Pete a kertben kertészkedik a két fiával nekik köszönök, és megyek.
- Szia - köszön Cal mikor beszállok
- Szia - köszönök neki én is. Bekötöm magamat Calum pedig elindul arra amerre mondom.  A tó partján fogunk kirándulni, és piknikezni mivel ebben az elbaszott városban nincsen semmi érdekes.  Calum leparkol ott ahol utasítom rá, néhány méterre a tó pártjától. Mikor kiszállok Calum azonnal elveszi a táskámat.
- Gyere mellettem - utasítom mire bólint.
- Mióta laksz itt? - kérdezi
- 12 éves korom óta, azelőtt New Yorkban éltem. - mesélem - te?
- Nyár végén költöztünk ide, mert meghalt a nagymamám, és azt akarta valaki lakjon a házában, Madison előtt Bostonban éltünk. Ott kellett hagynom a haverokat.
- Nekem csak szüleiemet kellett otthagynom - húzom el a számat, és rájövők túl sokat mondtam ezt nem szabadott volna, de Calum Hood mellett nem tudok gondolkodni. Meglátom a tavat és futni kezdek. Olyan csodálatos! Nincsen itt senki, ettől olyan békés. A halászok a tó másik oldalára járnak mivel ott több a hal. A diákok nagy részének háza van a tó partján, de a házak lejjebb vannak. Calum beér és tudom ő is csodálja milyen szép. Elindulunk a parton. Kicsit feljebb szeretnék menni, kicsit távolabb a város látványától. Calum csöndben jön mellettem, de tudom érdekli miért kellett otthagynom anyámat.
- Kérdezd meg. - jelentem ki mire meglepődik.
- Mi van Anyukáddal?
- Jelenleg anyám szerintem boldogan él az új májával, apámmal együtt. Van egy testvérem, de nem szoktunk találkozni. 12 éves koromban vett el az állam tőlük, és azóta élek itt a nagynénémékkel. Anyámék ma már nem isznak, de rám szarnak - nevetek fel gúnyosan - soha nem próbálták vissza kérni a gyámságomat, sem tenni azért, hogy velük legyek, helyette csináltak egy gyereket.
- Sajnálom. - mondja
- Ne, ne sajnálj - kérem - van két unokatesóm akik tök jó fejjek, és Susan és Pete jól bánnak velem
Micsoda hazugság! Bár így lenne, bárcsak jól bánának velem, vagyis csak Susant űzném ki az életemből, Pete, Jake és Mike csodálatosak, de Susan. Anyámmal egy családból vannak és ez szépen látszik is.
- Mesélj most te valamit - kérem
- Apa autószerelő, innen a kocsim is, anyának üzlete a városban. Van egy nővérem és egy bátyám, ikrek. Jen a nővérem, Jared a bátyám, rühellik egymást. Jennek Bostonban van egy drogos pasija, Jarednek pedig soha sincsen nője, a bátyámnak inkább az egy éjszakás kapcsolatok tetszenek. Végzősök mindketten. - mondja, és pedig érdeklődve hallgatom azt milyen tökéletes az élete, nem vagyok irigy, de valahogy mégis irigylem a tökéletes életét. Megállok és elkérem a táskámat. Kiveszem belőle  a pokrócot és leterítem. Leülök a pokrócra, Calum is így tesz.
- Éhes vagy? - kérdezem
- Nem, köszi. - mosolyog
- Van barátod? - kérdezi
- Nincsen - mondom
 - Első csók?
- 16 évesen osztály kiránduláson - mondom
- Kivel?
- Stuarttal - válaszolom, tisztán emlékszem arra az estére. Akkor mondta azt, hogy tetszem neki, én is bevallottam neki ugyan ezt, de itt volt az év vége, és ő a családjával Európába ment egész nyárra. Ezen az egy héten pedig alig beszélgetünk
- Értem.
- Neked? Kivel volt, és hány évesen?
- 13 és a suli legjobb csaját smároltam le, Audrey Dawsont. Audrey lett az első csajom is, de jött a gimnázium - nevet fel
Ezután még sikerül megtudnom róla, elég sok dolgot. Calum Hood, kedvenc étele nem más mint a Hamburger, és a kedvenc színe a fekete. Nagyon szereti a Green Dayt, és énekes szeretni lenni, de a megvalósítással gondok vannak. Én is mesélek magamról. Calum mellett nem gondolkozok, nem érdekel mi lesz velem otthon, mi  lesz ha túl közel kerülök hozzá. Eddig senki nem került hozzám ilyen közel ennyi idő alatt. Calummel kikapcsol az agyam, és sorok jutnak az eszembe. Előveszem a füzetemet, és írni kezdek. Táj leíró versnek indul, de aztán valahogy az utolsó versszakban előveszem az érzelmeket is.  Nem szerelemről írók csak arról milyen jól érzem magamat.
- Mit érsz? - hallom meg Calum hangját mire hátra fordulok, és becsapom a füzetemet.
- Semmit - fordulok hátra
- Biztosan.
Megnézem mennyi az idő és furcsállva veszem észre, hogy mennyire elment az idő, és az, hogy nekem két óra múlva otthon kell lennem, és másfél órára vagyunk az otthonomnak nevezett háztól.
- Mennünk kell! - állok fel gyorsan és pakolni kezdek. A félelem hajt, hogy minnél előbb otthon legyek. Az órám szerint, a család többi tagja még nem lesz otthon mikor én igen, de Susan tudom ott lesz,  és rám vár.  Kiabálok Calummel, hogy siessen már, mert elfogok késni. A táskát megint hozza, és futunk a kocsiig. Az autóban megkérem taposón a gázba, mert sietnünk kell. A félelem kezd eluralkodni rajtam, és nem tudom mit tegyek, a hasam is egyre jobban fáj.  Csak az időt nézem, a percek egyre jobban összefolynak, és sietnek, mintha direkt azért telnének ilyen gyorsan, hogy engem bosszsancsanak.
A házukhoz közeledve, már csak 5 percem van,és tudom nem fogok odaérni. átölelem magamat. Calum egyre gyorsabban. A szemem sarkából látom valami, tudja nem okés velem. A házunk előtt már pattanok ki is a kocsiból, de megfogja a kezemet.
- Hívj fel, ha baj van - kéri és szemeiben aggódást vélek felfedezni.
- Mindenképpen - hazudom
- Holnap - mondja, és én futok be. Nem érdekel, hogy látja, hogy mennyire sietek. Az ajtón belépve, egyből érzem, hogy valamit nekem vágnak.  Lenézek és látom a füzetem az. A füzetem aminek az eleje vérvörös. Ebbe írtam a verseket a fájdalmamról, Róla, az első verseim ezek.
- Mi ez? És kinek akartad megmutatni? - ordítja
Nem merek megszólalni sem. De már érzem is a tenyerét az arcomon, karját pedig a felkaromon, és alaposan megszorítja azt.
- Kinek? Talán a rendőröknek? Vagy Mrs.Brooksnak?  Vagy valamelyik pasidnak? - ordítja az arcomba. Szemeim be vannak csukva, számat összehúzom. Már tudd a versekről melynek nagy része a bántalmazásomról szól. Ellők és a lépcső egyik fokába bevágom az alkaromat. A lépcsőn fekszem mert nem tudok mozogni. Már hajolna felém, de meghalljuk az autót. Haza jöttek a srácok.
- Takarodj a szobádba, nincsen vacsora! - ordítja az arcomba. Bal kezemmel, felküzdőm magamat álló helyzetbe, táskámat felkapom és befutok a szobámba. Egyből meglátom mit túrt szét. Leülök az ágyamra, és sírni kezdek a fájdalomtól. Nem tudom mit csináljak. Írni nem írhatok mert tudom mit csinálna. Elkezdek rendet rakni. A szekrényem szinte teljesen üres, a karom még mindig fáj, így nem tudok annyira sietni. Író asztalom fiókjait is rendbe teszem. A versem amelyek a fájdalmamról szólnak, beleteszem egy dobozba, és holnap magammal viszem, és az iskolai szekrényemben fogom őket tárolni. Gyorsan a fürdőbe megyek ahol lefürdők. A fürdőből kijőve, a szobámba sietek. Lefekszem az ágyamba, és a plafont bámulom. Mellettem lévő telefonom üzenet érkezik.
Jó éjszakát.-C.H. 

Visszaírók neki ne aggódjon értem.
Hallom ahogyan lekapcsolódnak a villanyok, és Susan felmegy a lépcsőn. Így én is behunyom a szememet,és nehezen de elalszom.

Sziasztok! 
Köszöntöm az új feliratkozót a blogon! 
Hogy tetszett a rész? Sajnálom, hogy csak most tudtam hozni, de csak most volt időm rá:( 
A következő rész pedig jövőhéten érkezik, reményem szerint:) 

2.fejezet

Calum 

Reggel végre nem az ébresztő hangjára kellek hanem a kedves bátyám kelt fel.  A drága kis bátyám éppen valami zenét indít el, nem nem zenét hanem zajt. Ez a béna zene amit DJnek nevezett ember készít. Lassan mászom ki az ágyból, a nővérem az ajtóban áll. Ordít a bátyámmal, hogy mi a francot képzel magáról. Anya is feljön az emeletre, apa pedig a vécéből fut ki.
- Mi a baj? - kérdezi anya
- Ez a seggfej, már reggel elkezdi ezt a szart üvöltetni! - kiabál
- Hé, Jen hagyd a testvéredet békén - sóhajt fel apa
- Nem hiszem el, hogy lehetsz az ikertesóm - sóhajt fel Jen majd elmegy. Én is így teszek. Szobámba  megyek , és megnézem mennyi az idő.  11 óra felé jár, így elmegyek fürödni. Fürdés után egy fekete pólót kapok fel meg a farmeremet, a szekrényemből kiveszek estére egy kötött felsőt hátha hideg lesz. Zsebre teszem a telefonomat,és felkapom a táskámat amit a könyvtárba viszek.  Szobámból egyből lemegyek a konyhába. Jen még mindig a pasija pólójában van. A srác,Tyler még mindig Bostonban van, és ott is marad, legalább is remélem, egy igazi lúzer. Jared a bátyám már fel öltözött, de még csak otthoniba. Anya kezembe ad egy szendvicset, és némi pénzt.
- Este jövők - kiabálom. A táskámat bedobom hátra, én pedig beszállok előre. A két tesóm végzősök, és ebben az egy hétben sikerült nem kicsit népszerüeknek lenniük. Nekem valakivel sikerült megismerkednem. Velem kicsit rideg volt az elején, de igent mondott. Anna. Csodálatosan szép és van stílusa. A versek amiket ír. A város elsuhan mellettem. Kis város Bostonhoz képest, túl kicsi.  Nagymamám halála miatt költöztük ide, azt akarta, hogy valaki lakjon a házába ne álljon majd üresen, így jöttünk mi. Apa autó szerelő így ő bárhol tudd dolgozni, anyának pedig van egy kisebb üzlete.  A könyvtár előtt parkolók le. Alig van bent valaki, csináltatok magamnak egy tagságit,és már mehetek is.  Előveszem a tanulni  valómat.

**

Este nyolcra érek Conor házához  a bulira, mellettem új haverom Ezra.  A ház hatalmas. A tó partján áll. Kívülről látszik, hogy három hatalmas emelete van. Elég sok végzős van itt, köztük a tesóim is. Az ablakokon keresztül látom Stuartot aki valami lánnyal beszélget. Látom Lauren autóját. Bemegyek az ajtón ami nyitva van, mögöttem Ezra. A ház belülről is hatalmas. A terasz ajtó nyitva van, így látni, hogy kint is sokan vannak. A házban csak a földszinten alig lehet mozogni. Felnézek, a másik emelet galéria stílusba van megcsinálva így azt is látni, az is tömve van. Sokan felfigyeltek ránk, néhány lány rám mosolyog, de a konyhában meglátom őt. Fekete ruhában van ami a földig ér, az ujja a könyöke alá ér. Haja szerte szét áll, erős sminket visel. Az állam a padlód súrolja tőle. Víz van a kezében ami itt elég ritka, mindenkinél kék vagy piros pohár van míg nála palackozott víz. Egy fiatalabb srác megy oda hozzá. Beszélgetni kezdenek, Anna néha néha mosolyog. Észre veszek a csuklóján egy lila foltot ami nyugtalanít vajon ki tette ezt vele?
- Menny már oda hozzá! - vereget háton Ezra
- Megyek - mondom, de nem akar mozdulni a lábam
- Meny már, Calum, ha te nem mész majd Stuart megy - biccent oldalra - én lépek van ott egy dögös vörös
Oldalra nézve meglátom, hogy Stuart Anna felé megy, de még messze van tőle messzebb mint én. Ezra elhagyott, így egyedül megyek oda. Kényelmesen odaérek hozzá. A fiatal srác még mindig itt van, de Hilary megfogja a kezét, és a táncparketre vezeti. Kiveszek egy energia italt a hűtőből és beállok Anna mellé. Rám fordítja tekintetét végigmér majd elmosolyodik és megrázza a fejét.
- Szia - mosolyodom el, azzal a mosollyal amivel régen csajoztam
- Szia - köszön
- Mizu?
- Semmi - húzza fel a vállát - nem az én stílusom
Körbe mutat a bulin, és azt kell mondjam az enyém sem. Nem tagadom voltam régen is bulikban, de ki, nem? 18 évesen nekem is voltak egy éjszakás kalandjaim, igen használtam ki lányokat ,de ők is engem. Voltam részeg is még Bostonban, füveztem is már igaz azt csak egyszer.
- Gyere ki - megfogom a kezét és kihúzom a tömegből. Kint egész jó idő van. Kisétálunk a mólóra és leülünk ott. Anna rám fordítja a tekintetét. Furcsán mér végig, aztán elneveti magát. Nem tudom mi lehet olyan vicces, de aztán én elkezdek nevetni azon ahogyan nevet. Csodásan szép így, még ha úgy is nevet mint a baltás gyilkos. Felszabadult, de látom néha-néha fel is szisszen, igaz nem tudom mi ennek az oka.
- Mi az?
- Csak olyan furcsa. Calum Hood akiről egy hét után minden lány álmodik pont a lúzer Anna McAdamset nézi ki magának. - mosolyodik el
- Nem vagyok én olyan népszerű - elfanyalodik mire elmosolyodom. Körbe nézek. Mindenfelé víz. Mögöttünk párocskák enyelegnek, vagy inkább megpróbálják megfolyatni a másikat!
- Mennyi az idő? - kérdezi hirtelen.
Előveszem a telefonomat majd megmutatom neki, hogy lassan fél tíz lesz. Gyorsan áll fel, majdnem ellesik a ruhájában. Befut az épületbe, én pedig utána megyek, nem tudom merre van, keresem de nem találom.  Elindulok a táncolok másik oldalára, és ott megtalálom. Lauerennel meg azzal a fiatalabb fiúval dumál. Hilary a srácon lóg, akinek boldog mosoly derül szét arcán, haja rendezetlen valószínűleg része volt egy jó menetben. Anna arcán aggodalom jelenik meg egyre jobban. Lauren meglát és int nekem.  Mikor megérkezem egyből letámad, azt akarja vigyem haza Annát és a srácot. Bólintok, de közlöm, hogy keresse meg Ezrát, és hogy kell neki fuvar mert én nem jövők vissza. A kocsihoz menet, Anna egyre jobban reszket, de nem a hidegtől mert 20 fok van még mindig. A srác  hátam mögött megy, majd beül a kocsimban is hátra,míg Anna mellém. Az út alatt senki nem beszél. A házuknál a srác előbb száll ki és súg valamit Annának.
- Kösz a fuvart - mondja
- Semmi. Áll még a holnap? - kérdezem
- Persze - mosolyodik el.
Anna reszket, látom a tekintetében a félelmet ami nem akar elmúlni mióta elindultunk.
- Bemenjek veled? - kérdezem, de a fejét rázza
Egy arc jelenik meg az ablakban mire félelme fokozódik. Elköszön és bemegy. Nem tudom mitől félt. Elhajtok és haza megyek. A nővérem már otthon van, legalább is az autója a ház előtt áll. Bemegyek ahol egyből nekem esik. A lányról kérdez akivel voltam, és mit csináltam vele, miket tettem vele. Miközben a szobámba megyek közben is folyamatosan zaklat.
- Annának hívják, csak beszélgettünk, és most szia Jen - ezzel becsapom az ajtót, és lefekszem a gatyámat meg pólómat,és befekszem az ágyamba. Előveszem a telefonomat, és írni kezdek neki egy smst.
Jó éjszakát!C.H

Az éjjeli szekrényre teszem a telefont. Nem is tudom, hogyan lehetséges ez, hogy még most is rágondolok. Régóta nem éreztem ilyet. Felkapcsolom a kis lámpámat, és a füzetemet veszem elő. Írni kezdek. Régóta nem írtam dalt, leginkább mióta egy bizonyos hölgy átvert, még Bostonban. A dal a reményről szól, legalább is valami olyasmiről. Leteszem a földre a füzetet. Hallom ahogy Jared becsapja az ajtaját. Ledob valamit a földre, a többit pedig nem hallom. Lekapcsolom  a lámpát, és egyenesbe fekszem. De nem jön álom a szememre, vajon mitől félt? Mi lehet, odabent olyan félelmetes? A kis srác aki gondolom a testvére, nem félt. Mi nem lehet okés odabent amitől így fél? Miért rohant el olyan gyorsan? Lauren is furcsán nézett ki, ő is féltette, de kitől vagy mitől? Furcsa, szép, csinos lány tele titkokkal amiket ki kell derítenem. Esküszöm, ki fog deríteni mit titkol.


Sziasztok! 
Itt lenne az új rész, remélem lesz valaki elolvassa:) 
Köszönöm a kom,entet, és az 5 feliratkozót köszöntöm a blogon:) 

1.fejezet

Lauren autója  a ház előtt állt, mint minden reggel. Csendesen osonok ki  a házból, nehogy valaki meglásson ,mi több Susannel találkozzak. Nem jönne jól még egy lila folt.  Kilépve a házból fellélegzem. Szinte futok már Lauren autójához. Beülök barátnőn autójába Lauren csodásan nézz ki, rövid szőke hajával és kedves arcával csodaszép, és persze a szép virág mintás ruhájában, balerina cipőjében.  Kérdően nézz rám magyarázatot követelően, pedig nem is csináltam semmit. Nyár vége van az iskola 5.napja és persze péntek. Míg mindenki más rövid ruhákban én hosszú fekete nadrágomban rövid ujjú fekete felsőimben,fekete kardigánomban és bakancsban. Erős smink. Ez jellemezz engem. Lauren beindítja a kocsit.
- Mrs.Brooks mondta, hogy új tagja lesz a csoportunknak - kezdek beszélgetni - nem tudod ki az?
- De.
- El is mondod?
- Nem - válaszolja ajkán sejtelmes mosollyal
Beérve a szekrényemhez megyek . Senki nem nézz rám miközben odamegyek, megnézem a faliújságot, hírek sportról a téli bálról, és a nyertes versem, és novellám.  A legtöbb diák azt sem tudja, hogy ki az a Anna McAdams, elég sokat tettem is ezért, hogy senki ne tudjon róla ki vagyok. A versemet és a novellámat leszedném mert senkinek semmi köze ehhez, azonban mikor
- Neked is tetszik? - hallok meg egy hangot. Felnézek. A fiú sokkal magasabb nálam. Ahogy ránézek a lélegzetem is elakadt. A versemet olvassa
- Ahogy a fájdalomról ír.....
"S' leránt Lilith birodalmába" - idéz tőlem.
- Egyébként Calum
- Anna. Anna McAdams - mondom és elindulok irodalom órára.

Az órán Mrs.Brooks szól nekünk irodalmároknak hogy új tagot kapunk. Az óra végén mindenki kap egy Zabhegyezőt és kimegyünk a teremből. Történelem. Lassan megyek a terembe, ahol a tanáron kívül nincsen más. Leülök a helyemre és almámat eszem. Valaki belép a terembe. Nem nézek fel mert gyanítom Austin, a törizseni lesz az.
- Szabad? - a hangra felnézek. Calum áll az asztalom mellett és mosolyog. Elveszem onnan a könyvemet ő pedig leül. Mikor befejezem az almámat, előveszem a füzetemet amelybe verseket írok.
- Hogy vagy? - kérdezi Calum. Fel sem nézek csak meghúzom a vállamat mire abba belemar a fájdalom. Ezután Austin jön meg. Köszön nekem és én is így teszek. Az emberek jönnek majd mennek. Mikor befejezem a verset, felnézek. Lauren lép be az ajtón, mellette David Matthews magyarázz Laurennek valamit. Leülnek elém, Lauren hátrafordul és felvonja a szemöldökét Calum látványára. Nem reagálom le elvégre bárki mellém ülhet. Azonban Calom Hood nem tudja  szabályokat. Calum elkezdene velem beszélgetni, de én nem válaszolok neki. Ő kérdezz én meg csak írok a kis füzetembe, nem reagálok semmire. A vállamat, sem vonom, mivel egyre jobban fáj.  Calum nem mondd semmit biztosan a válaszomra vár amit nem kap még meg, mivel azt sem tudom mi volt a kérdés. Laurenre nézek aki még mindig hátra fordul. Legjobb barátnőm egyből kapcsol mi bajom van. " Figyelsz, te rám?" tátogja el.
- Nem - mondom meg őszintén, és őt nézem.  Hihetetlenül szép szemei vannak,  feketék, könnyen elehet veszni bennük, de nem engedem meg magamnak, a hajában nincsen semmi extra, Nirvánás felsőt visel. fekete csőnadrággal, és tornacipővel. Visszatérek az arcára, kisfiús, és kicsit sebezhetőnek tűnik. Tudom, hogy ő is engem bámul. Elkapom a fejemet, és a lapok közé vetem magamat. Megérkezik a történelem tanár, és kezdődik az óra.

**

- Milyen volt Calum Hood? - kérdezi, mire a fejemet rázom 

- Ne rázd a fejedet, jó pasi, mi? - mosolyog.
- Nehogy még a végén szerelmes legyél - mosolygok rá
- Én már az vagyok - somolyog, én pedig a szemeimet forgatom. Laurennel együtt lépek be az ebédlőbe. Mivel egész jó idő van kint ülünk le. Míg én veszek magamnak valami kaját, addig ott maradt és leült a saját otthon főzött kajájával mivel ő ilyen szennyet nem eszik, amit itt főznek.  Egy pizzával megyek vissza hozzá. Azonban már nincsen egyedül, Matthews ott van az asztalnál, és persze Hood is. Helyet foglalok Calum mellett, akinek boldog mosoly terül szét az arcán. Nem értem miért mosolyog még hozzá se szóltam nem is beszéltem vele, nem is ismer.
- Mi az Anna? - kérdezi Calum
- Mi lenne?
- Azt hittem megkedveltél - mosolyog rám
- Ahhoz ennél több kell - vágom rá
Felállnék az asztaltól, de megfogja a csuklómat, mire felszisszenek, a tegnap este nyomai még elég frissek. Calum meglátja az arcomat és már húzná fel a pulcsimat de megfogom a kezét. Ha szemmel ölni, lehetne Calum Hood most azonnal összeesne.
- Meg ne próbáld - szúrom ki a fogam között. Szorosabbra húzom magam körül a fekete kardigánt. Felkapom a táskámat, és a könyvtárba sietek ahol találkozni szoktunk, mi irodalmárok. Van aki könyv klubnak hívja, van aki csak a barátaival van, van aki szerint csak a problémáinkat meséljük el, és szerintem vagyunk mi csak egyszerű beszélgető kör, a különcök akiket senki nem fogadott be, vagyis engem Lauren igen, de a társadalom nem nagyon, a tanárnő nézete szerint az értelmesek társasága gyűlt  itt össze. Leülök a szokásos helyemre, majd felfedező körútra indulok. Körbe nézek a verek között. Nyílik az ajtó. Egy szőke hajú lány áll meg mellettem. Hilary az. Köszön nekem, és én is így teszek. Hilary most is rövid nadrágban van, és rövid derékig érő topban, és tornacipőben. Érdekes egy csaj, ahhoz kétség sem fér. Sokat olvas, az iskolai legjobbjai között van főleg matematikából, de közben az iskola egyik legnagyobb ribanca. Hilary után Austin fut be. A suli legjobb törise, ledobja mellém a cuccát, és megy a történelem részleg felé, mintha eddig nem olvasott volna el onnan minden egyes könyvet. Leülök a helyemre az elvett Dante könyvvel. Nyílik az ajtó amin Stuart lép be. Kétség sem fér hozzá milyen rohadt jó pasi. Kék felsőt visel, fekete farmerrel, és tornacipővel. Sapka a fején, rajta van a szokásos fekete keretes szemüvege, táskája hanyagul lóg az oldalán. Márvány színű bőre csodálatos kontrasztot ad, fekete hajával. Stuart mellém ül le mint mindig. Előveszi a laptopját, meg egy telefont. Leteszem a könyvet, és kíváncsian fordulok felé. Ezek az emberek ismerik a szabályokat, előbb nekem kell beszélnem, ha megszólaltam beszélnek velem. Kicsit ők is a barátaim, de nem érnek Lauren nyomába.
- Mit csinálsz? - kérdezem Stuartot
- Matthews kért meg arra, hogy vegyem le a nyomkövetőt a telefonjáról. - mondja.
- Mennyibe fáj ez neki?
- 100 dollárba, és ledumálja az edzővel, hogy ne keljen tesiznem - mondja, és rám mosolyog.
Már nyitnám a számat, de megérkezik Mrs.Brooks. Teljes a létszám. Ezek vagyunk mi,  a hacker, a matematikus ribanc, a történész, és én, a művész lélek, és a lelkes tanárunk.
- Van valakinek valami története amit megosztani velünk? - kérdezi a tanárnő
Austin kezdd mesélni arról, hogy a jövőhéten a családjával Berlinbe utazik. És mikor Austin arról áradozik, hogy mennyire várja már, hogy lássa a Falat, nyílik az ajtó. Ezt nem hiszem el. Csak ő kell ide.
- Elnézésd a késésért
- Jöjjön Mr.Hood - mosolyog rá kedvesen a tanárnő. Körbe nézek ki mit szól a fiúhoz. Austin lenézően nézz rajta végig, Hilary kicsit lejjebb húzza a magán a felsőt, Stuart pedig gúnyosan mosolyog. Calum is végig nézz rajtunk, de a két fiúra szigorúan nézz. Leül elém. Austin folytatja. Mind örülünk az örömének. Mind kérünk tőle valamit, én felsőt kérek amin a város neve díszeleg. Stuart kéri a legnagyobb hülyeséget.
- Nekem nem kell más, csak Angela Merker egyik hajszála, de fésűje is megteszi - kacsint egyet, mire felnevetek.
- Te, Anna, neked van valami híred? - kérdezi a tanárnő
- Egy újabb nyertes verseny - legyintek. Hilary a nyakamba ugrik és megölel, Austin lepacsizik velem, Stuart pedig ad egy öklöst.
- Stuart? - fordulok felé.
- Kerestem ma 100 dolcsit - jelenti ki. Ez nem számit nagy hírnek, Stuartnak ez naponta meg van, mivel a menők akik ezzel együtt gazdagok is szívesen fizetnek neki, azért, hogy eltűntesen valamit aminek nincsen a netten a helye. Hilary is mesél. Aztán jön Calum. Mindenki tesz fel neki kérdéseket.
- Mitől félsz? - kérdezem. Ezen meglepődik.
- A haláltól - mondja
- Attól mindenki fél - jegyzem meg
- De én rettegek, hogy előbb meghalok mint kéne, hogy jön egy rák, a Parkinson, az AIDS, vagy az ALS , és nem tudok majd élni. Nem találom meg életem nőjét akivel le tudnám majd élni az életemet, akivel boldog lehetek - nézz egyenesen a szemembe  -És te Anna, te mitől félsz?
Amitől én félek az nem tartozik senkire. De nekem napról napra szembe kell fele néznem.
- Semmi közöd hozzá - jelentem ki, mire elmosolyodik.
- Gyerekek mára végeztünk, jövőhéten találkozunk, sajnos Austin nélkül - mosolyog a tanárnő. Felkapom a táskámat. De a telefonom jelzi, hogy smsem jött.
Davidel mentem haza, de lesz valaki aki biztosan elvisz, reggel megyek érted - L.xx. 

Csodálatos. Austinak nincsen autója, Hilary már elment, maradt Calum és Stuart. Stuart lesz a befutó.
- Stuart haza tudsz dobni? - kérdezem
- Bocs, Anna, ma nem fog menni, még itt maradok és csinálom tovább Matthews telefonját - mondja
- Nem baj - mosolyodom el, és öklözöm vele. Marad Calum. A könyvtár előtt áll.
- Haza tudnál dobni? - kérdezem
- Persze  - mosolyog rám
**

- Nem igazán olyan mint egy irodalom szak kör - jegyzi meg
- Tudom, mind tudjuk, de Mrs.Brooks szeret minket hallgatni, de van mikor beszélünk az irodalomról, .
- Értem. - mosolyodik el
- Te miben vagy tehetséges? - kérdezem
- Hogy? - kérdezz vissza
 - Valamiért csak ott vagy, Austin egy kész történész, Hilary matekos, Stuart egy kész hacker, én pedig írók, te pedig?
- Zenélek, és festek - mondja
- Ennyi? -kérdezek vissza
- Ennyi. - mosolyog.
Leáll az autó. Calum bejelenti, hogy itt vagyunk. Én pedig egyre jobban félek, hogy mi lesz velem. Szinte látom Susan arcát az ablakban, és tudja, hogy ez nem Lauren autója, esetleg Stuarté akik haza szoktak hozni.
- Holnap találkozunk  - köszönök el, és kiszállok.
- Anna - szól utánam
- Igen - hajolok vissza  kocsiba
- Hétvégén lenne kedved megmutatni Madisont? - kérdezem
- Nincs itt sok látni való, ha elmész a bulikra, a tavat úgy is látni fogod - jelentem ki
- Nem baj, vigyél el oda - mosolyog
 - Jól van, vasárnap 1-re legyél itt  - csukom be az ajtót. Calum elhajt én pedig bemegyek.
- Ki volt ez? - hallom meg a világ legrosszabb hangját.
- Az új srác haza hozott. - jelentem ki, hallom ahogyan fut, majd egy hatalmas pofont kapok.
- Mi van ő is megakar dugni. Biztos hallotta mindenkitől mekkora kurva vagy - köpi felém a szavakat. Hatalmas hajam most még jobban elém hullik. Félek, csak ennyit érzek. Látom a szemében azt, hogy még tovább tudna ütni. Ütne ameddig mozgok. Lendül a keze, de egy autó áll meg a felhajtón. Mike és Jake hangját hallom. Az anyuk vissza megy a konyhába, én pedig felveszem a táskámat ami leesett és beviszem a szobámba. A tükörben látom nem is nézek ki olyan rosszul mint szoktam. Kopognak az ajtómon. Mike az. Utána a bátyja jön be.
- Mi az srácok? - kérdezem
- Anna, van egy irodalom házim - szólal meg Mike.  Mike 14, Jake pedig 16, Jake egy iskolába jár velem, igaz kicsit más réteghez tartozunk.
- Nekem pedig kéne egy kis segítség. csaj ügybe. - jelenti be
Nem tudnak semmit arról mit tesz velem az anyuk, ők csodás asszonynak látják, egy angyalnak , én pedig a sátánnak.
- Mike,  előbb te az gyorsabb lesz - bólint. Leteszi elém a költői képeket a feladat az, hogy keressen hozzá verset. 5 perc alatt írók verset mindenhová, és utána jön Jake. Jake is verset keres mert egy okos lánynak akar tetszeni.
- Ki az? - kérdezem
- Hilary - mondja
- Hilaryt inkább a matematikával bűvöld el - mosolygok rá
- De azt nehéz lesz - szomorodik el
- De lesz egy buli holnap, ha minden igaz Conornál, ott mindig ott van, és ott ismerkedj meg vele
- Kösz, Anna - mosolyog
Kimegy, én pedig kisétálok a szobámból, és beíróm a naptárba a vasárnapi programomat. Látom már Jake is megtette.
- Anna, örülnék ha elmennél Jake-el - jön közelebb Pete, a nagybátyám
- Persze - és magamat és odaíróm. Ezután eszünk. És megyek lefeküdni, de mielőtt elaludnék kapok egy üzenetet.
Jó éjszakát, Anna - C.H

Nem válaszolok neki, de elmosolyodom. A plafont bámulom. nem tudok addig elaludni, míg tudom nincsen fent mindenki az emeleten. Mikor hallom Susan is felmegy, elalszom.