Prológus

Ebben az életben 
meghalni 
nem nehéz
Élni az életet 
Sokkal nehezebb 
- Vlagyimir Vlagyimirovics Majakovszkij 

-Te kis kurva ezért kinek tetted szét a lábadat- ordít  velem a nagynéném
Én meghúzom magamat, fejemet lehajtom, hogy még tekintetünk se találkozzon. Nem merek felnézni, de még jobban félek attól mit mondd ha válaszolok neki.  Elém dobja a pulóverét, Nirvana lógója látható rajta, tőle kaptam még tegnap este. 
- Takarodj a szobádba! - ordítja
Gyorsan beslisszolok hogy nehogy meggondolja magát. Szinte már futok, a szobába, az ajtót lassan csukom be nehogy ezzel is kivívjam haragját. Leülök a tökéletes bevetett ágyamra. De hiába kerültem el azt amitől féltem. Susan nyit be. Először csak a szokásos szöveget nyomja arról, hogy nem csodálja, hogy a szüleim elhagytak, jön még azzal, hogy nem engedi, hogy szétszedjem a családját. Aztán elveszti az eszét. Csak néhány pofon, de én is kezdem eszemet veszteni az adrenalin átjárt, eddig  soha nem mertem semmit tenni ellene de most igen, ő ott áll mögöttem valakinek hiányoznék valaki keresni, valaki Laurenen kívül. Megfogom a kezét, de van neki másik mellyel a hajamat fogja. A földre lök. Rúg, érzem hogy  valami fontosat talált el  a fájdalom áramlik az egész testemben. Megpróbálok felülni de nem sikerül. Nehezen veszek levegőt, szinte fuldoklom, nem nem csak szinte fuldoklom. Köhögöm. Fáj az oldalam sajog. Kimegy a szobából. Megpróbálom felhívni őt, de nem tudok beszélni a fájdalomtól. Zihálok és fogom az oldalamat. Hátra esem. Megszólal a telefonban, a hangja..csodálatos. Én pedig nem tudok válaszolni neki ,pedig szeretnék. Elakarom neki mondani, hogy szeretem ,mert most meg fogok halni. Már kiabál, de már alig hallom, ahogyan már alig látok valamit. Csak lecsukom a szemeimet, és engedek a halálnak, hogy átvegye felettem az uralmát.

Sziasztok ez lenne a prológus, remélem valakinek elnyerte a tetszését:) 

A részek minden héten hétvégén fognak érkeznék akárcsak majd az első rész is:) 

Nagyon szépen köszönöm a designt L.Andinak:)