3.fejezet

Anna 

Reggel az ébresztő órám hangjára kellek fel,nehogy valami bajon legyen abból, hogy nem keltem fel időben.  Utam a fürdőbe vezet először ahol, lezuhanyzom, és fogat mosok. A szobámban, egy mackó nadrágot kapok fel magamra, és egy pólót ezután kimegyek a konyhába, mivel ma nekem kell reggelit csinálnom. A kávéval kezdem, mert Susan lefog jönni ellenőrizni, hogy itt vagyok már, és persze kávét fog kérni először. A tojást keresem meg, ameddig lejön a kávé.  Lépeseket hallok, és tudom kijön le. Susan köntösben és papucsban áll a konyha ajtóban, haja kócos, szemei karikásak. Nem nyújt félelmetes látványt én még is rettegek.  Kiöntöm neki a kávét, teszek hozzá egy picit tejet, és odaadom neki, de még egy köszönömöt sem kapok igaz már megszoktam.  Elindul és halom ahogyan nyíliik a téli kert ajtaja és kiül oda. Elkezdem csinálni a rántottát. Nem teszek hozzá semmit, mert tudom Susan így szereti. Mindenkinek meg van az adagja, természetesen enyém a legkevesebb. Leteszem mindenkinek a helyére. Főzök még teát, mikor készen van, felkiabálok, hogy készen vagyok.  Pete  érkezik meg elsőnek, puszit nyom az arcomra, és leül az asztalfőre. Susan is előjön a téli kertből, ő leül a másik asztalfőre. Mike érkezik szinte egyszerre a bátjával. Leülök a helyemre ami Pete mellett van, Mike mellém ül, Jake pedig velem szemben foglal helyet.  Mindenki csendesen eszik, Mike szólal meg néhányszor. Mindenki válaszol neki rajtam kívül. Én fejezem be a leghamarabb.  A tányéromat elpakolom és már megyek is a szobámba.  Szobámban felveszem az egyik  zenekaros felsőmet, és egy nadrágot a bakancsommal. Kisminkelem magamat. Megnézem magamat a tükörben, de tegnap este nyoma még ott van a karomon, a lila folt nem mutat túl szépen  így magamra kapok egy kardigánt.  A telefon kijelzi, hogy üzenetem érkezett, és nem áll más az üzenetben mint az. hogy Calum megérkezett. Felkapom a táskát amit már tegnap este összeraktam, és kimegyek. Pete a kertben kertészkedik a két fiával nekik köszönök, és megyek.
- Szia - köszön Cal mikor beszállok
- Szia - köszönök neki én is. Bekötöm magamat Calum pedig elindul arra amerre mondom.  A tó partján fogunk kirándulni, és piknikezni mivel ebben az elbaszott városban nincsen semmi érdekes.  Calum leparkol ott ahol utasítom rá, néhány méterre a tó pártjától. Mikor kiszállok Calum azonnal elveszi a táskámat.
- Gyere mellettem - utasítom mire bólint.
- Mióta laksz itt? - kérdezi
- 12 éves korom óta, azelőtt New Yorkban éltem. - mesélem - te?
- Nyár végén költöztünk ide, mert meghalt a nagymamám, és azt akarta valaki lakjon a házában, Madison előtt Bostonban éltünk. Ott kellett hagynom a haverokat.
- Nekem csak szüleiemet kellett otthagynom - húzom el a számat, és rájövők túl sokat mondtam ezt nem szabadott volna, de Calum Hood mellett nem tudok gondolkodni. Meglátom a tavat és futni kezdek. Olyan csodálatos! Nincsen itt senki, ettől olyan békés. A halászok a tó másik oldalára járnak mivel ott több a hal. A diákok nagy részének háza van a tó partján, de a házak lejjebb vannak. Calum beér és tudom ő is csodálja milyen szép. Elindulunk a parton. Kicsit feljebb szeretnék menni, kicsit távolabb a város látványától. Calum csöndben jön mellettem, de tudom érdekli miért kellett otthagynom anyámat.
- Kérdezd meg. - jelentem ki mire meglepődik.
- Mi van Anyukáddal?
- Jelenleg anyám szerintem boldogan él az új májával, apámmal együtt. Van egy testvérem, de nem szoktunk találkozni. 12 éves koromban vett el az állam tőlük, és azóta élek itt a nagynénémékkel. Anyámék ma már nem isznak, de rám szarnak - nevetek fel gúnyosan - soha nem próbálták vissza kérni a gyámságomat, sem tenni azért, hogy velük legyek, helyette csináltak egy gyereket.
- Sajnálom. - mondja
- Ne, ne sajnálj - kérem - van két unokatesóm akik tök jó fejjek, és Susan és Pete jól bánnak velem
Micsoda hazugság! Bár így lenne, bárcsak jól bánának velem, vagyis csak Susant űzném ki az életemből, Pete, Jake és Mike csodálatosak, de Susan. Anyámmal egy családból vannak és ez szépen látszik is.
- Mesélj most te valamit - kérem
- Apa autószerelő, innen a kocsim is, anyának üzlete a városban. Van egy nővérem és egy bátyám, ikrek. Jen a nővérem, Jared a bátyám, rühellik egymást. Jennek Bostonban van egy drogos pasija, Jarednek pedig soha sincsen nője, a bátyámnak inkább az egy éjszakás kapcsolatok tetszenek. Végzősök mindketten. - mondja, és pedig érdeklődve hallgatom azt milyen tökéletes az élete, nem vagyok irigy, de valahogy mégis irigylem a tökéletes életét. Megállok és elkérem a táskámat. Kiveszem belőle  a pokrócot és leterítem. Leülök a pokrócra, Calum is így tesz.
- Éhes vagy? - kérdezem
- Nem, köszi. - mosolyog
- Van barátod? - kérdezi
- Nincsen - mondom
 - Első csók?
- 16 évesen osztály kiránduláson - mondom
- Kivel?
- Stuarttal - válaszolom, tisztán emlékszem arra az estére. Akkor mondta azt, hogy tetszem neki, én is bevallottam neki ugyan ezt, de itt volt az év vége, és ő a családjával Európába ment egész nyárra. Ezen az egy héten pedig alig beszélgetünk
- Értem.
- Neked? Kivel volt, és hány évesen?
- 13 és a suli legjobb csaját smároltam le, Audrey Dawsont. Audrey lett az első csajom is, de jött a gimnázium - nevet fel
Ezután még sikerül megtudnom róla, elég sok dolgot. Calum Hood, kedvenc étele nem más mint a Hamburger, és a kedvenc színe a fekete. Nagyon szereti a Green Dayt, és énekes szeretni lenni, de a megvalósítással gondok vannak. Én is mesélek magamról. Calum mellett nem gondolkozok, nem érdekel mi lesz velem otthon, mi  lesz ha túl közel kerülök hozzá. Eddig senki nem került hozzám ilyen közel ennyi idő alatt. Calummel kikapcsol az agyam, és sorok jutnak az eszembe. Előveszem a füzetemet, és írni kezdek. Táj leíró versnek indul, de aztán valahogy az utolsó versszakban előveszem az érzelmeket is.  Nem szerelemről írók csak arról milyen jól érzem magamat.
- Mit érsz? - hallom meg Calum hangját mire hátra fordulok, és becsapom a füzetemet.
- Semmit - fordulok hátra
- Biztosan.
Megnézem mennyi az idő és furcsállva veszem észre, hogy mennyire elment az idő, és az, hogy nekem két óra múlva otthon kell lennem, és másfél órára vagyunk az otthonomnak nevezett háztól.
- Mennünk kell! - állok fel gyorsan és pakolni kezdek. A félelem hajt, hogy minnél előbb otthon legyek. Az órám szerint, a család többi tagja még nem lesz otthon mikor én igen, de Susan tudom ott lesz,  és rám vár.  Kiabálok Calummel, hogy siessen már, mert elfogok késni. A táskát megint hozza, és futunk a kocsiig. Az autóban megkérem taposón a gázba, mert sietnünk kell. A félelem kezd eluralkodni rajtam, és nem tudom mit tegyek, a hasam is egyre jobban fáj.  Csak az időt nézem, a percek egyre jobban összefolynak, és sietnek, mintha direkt azért telnének ilyen gyorsan, hogy engem bosszsancsanak.
A házukhoz közeledve, már csak 5 percem van,és tudom nem fogok odaérni. átölelem magamat. Calum egyre gyorsabban. A szemem sarkából látom valami, tudja nem okés velem. A házunk előtt már pattanok ki is a kocsiból, de megfogja a kezemet.
- Hívj fel, ha baj van - kéri és szemeiben aggódást vélek felfedezni.
- Mindenképpen - hazudom
- Holnap - mondja, és én futok be. Nem érdekel, hogy látja, hogy mennyire sietek. Az ajtón belépve, egyből érzem, hogy valamit nekem vágnak.  Lenézek és látom a füzetem az. A füzetem aminek az eleje vérvörös. Ebbe írtam a verseket a fájdalmamról, Róla, az első verseim ezek.
- Mi ez? És kinek akartad megmutatni? - ordítja
Nem merek megszólalni sem. De már érzem is a tenyerét az arcomon, karját pedig a felkaromon, és alaposan megszorítja azt.
- Kinek? Talán a rendőröknek? Vagy Mrs.Brooksnak?  Vagy valamelyik pasidnak? - ordítja az arcomba. Szemeim be vannak csukva, számat összehúzom. Már tudd a versekről melynek nagy része a bántalmazásomról szól. Ellők és a lépcső egyik fokába bevágom az alkaromat. A lépcsőn fekszem mert nem tudok mozogni. Már hajolna felém, de meghalljuk az autót. Haza jöttek a srácok.
- Takarodj a szobádba, nincsen vacsora! - ordítja az arcomba. Bal kezemmel, felküzdőm magamat álló helyzetbe, táskámat felkapom és befutok a szobámba. Egyből meglátom mit túrt szét. Leülök az ágyamra, és sírni kezdek a fájdalomtól. Nem tudom mit csináljak. Írni nem írhatok mert tudom mit csinálna. Elkezdek rendet rakni. A szekrényem szinte teljesen üres, a karom még mindig fáj, így nem tudok annyira sietni. Író asztalom fiókjait is rendbe teszem. A versem amelyek a fájdalmamról szólnak, beleteszem egy dobozba, és holnap magammal viszem, és az iskolai szekrényemben fogom őket tárolni. Gyorsan a fürdőbe megyek ahol lefürdők. A fürdőből kijőve, a szobámba sietek. Lefekszem az ágyamba, és a plafont bámulom. Mellettem lévő telefonom üzenet érkezik.
Jó éjszakát.-C.H. 

Visszaírók neki ne aggódjon értem.
Hallom ahogyan lekapcsolódnak a villanyok, és Susan felmegy a lépcsőn. Így én is behunyom a szememet,és nehezen de elalszom.

Sziasztok! 
Köszöntöm az új feliratkozót a blogon! 
Hogy tetszett a rész? Sajnálom, hogy csak most tudtam hozni, de csak most volt időm rá:( 
A következő rész pedig jövőhéten érkezik, reményem szerint:) 

2.fejezet

Calum 

Reggel végre nem az ébresztő hangjára kellek hanem a kedves bátyám kelt fel.  A drága kis bátyám éppen valami zenét indít el, nem nem zenét hanem zajt. Ez a béna zene amit DJnek nevezett ember készít. Lassan mászom ki az ágyból, a nővérem az ajtóban áll. Ordít a bátyámmal, hogy mi a francot képzel magáról. Anya is feljön az emeletre, apa pedig a vécéből fut ki.
- Mi a baj? - kérdezi anya
- Ez a seggfej, már reggel elkezdi ezt a szart üvöltetni! - kiabál
- Hé, Jen hagyd a testvéredet békén - sóhajt fel apa
- Nem hiszem el, hogy lehetsz az ikertesóm - sóhajt fel Jen majd elmegy. Én is így teszek. Szobámba  megyek , és megnézem mennyi az idő.  11 óra felé jár, így elmegyek fürödni. Fürdés után egy fekete pólót kapok fel meg a farmeremet, a szekrényemből kiveszek estére egy kötött felsőt hátha hideg lesz. Zsebre teszem a telefonomat,és felkapom a táskámat amit a könyvtárba viszek.  Szobámból egyből lemegyek a konyhába. Jen még mindig a pasija pólójában van. A srác,Tyler még mindig Bostonban van, és ott is marad, legalább is remélem, egy igazi lúzer. Jared a bátyám már fel öltözött, de még csak otthoniba. Anya kezembe ad egy szendvicset, és némi pénzt.
- Este jövők - kiabálom. A táskámat bedobom hátra, én pedig beszállok előre. A két tesóm végzősök, és ebben az egy hétben sikerült nem kicsit népszerüeknek lenniük. Nekem valakivel sikerült megismerkednem. Velem kicsit rideg volt az elején, de igent mondott. Anna. Csodálatosan szép és van stílusa. A versek amiket ír. A város elsuhan mellettem. Kis város Bostonhoz képest, túl kicsi.  Nagymamám halála miatt költöztük ide, azt akarta, hogy valaki lakjon a házába ne álljon majd üresen, így jöttünk mi. Apa autó szerelő így ő bárhol tudd dolgozni, anyának pedig van egy kisebb üzlete.  A könyvtár előtt parkolók le. Alig van bent valaki, csináltatok magamnak egy tagságit,és már mehetek is.  Előveszem a tanulni  valómat.

**

Este nyolcra érek Conor házához  a bulira, mellettem új haverom Ezra.  A ház hatalmas. A tó partján áll. Kívülről látszik, hogy három hatalmas emelete van. Elég sok végzős van itt, köztük a tesóim is. Az ablakokon keresztül látom Stuartot aki valami lánnyal beszélget. Látom Lauren autóját. Bemegyek az ajtón ami nyitva van, mögöttem Ezra. A ház belülről is hatalmas. A terasz ajtó nyitva van, így látni, hogy kint is sokan vannak. A házban csak a földszinten alig lehet mozogni. Felnézek, a másik emelet galéria stílusba van megcsinálva így azt is látni, az is tömve van. Sokan felfigyeltek ránk, néhány lány rám mosolyog, de a konyhában meglátom őt. Fekete ruhában van ami a földig ér, az ujja a könyöke alá ér. Haja szerte szét áll, erős sminket visel. Az állam a padlód súrolja tőle. Víz van a kezében ami itt elég ritka, mindenkinél kék vagy piros pohár van míg nála palackozott víz. Egy fiatalabb srác megy oda hozzá. Beszélgetni kezdenek, Anna néha néha mosolyog. Észre veszek a csuklóján egy lila foltot ami nyugtalanít vajon ki tette ezt vele?
- Menny már oda hozzá! - vereget háton Ezra
- Megyek - mondom, de nem akar mozdulni a lábam
- Meny már, Calum, ha te nem mész majd Stuart megy - biccent oldalra - én lépek van ott egy dögös vörös
Oldalra nézve meglátom, hogy Stuart Anna felé megy, de még messze van tőle messzebb mint én. Ezra elhagyott, így egyedül megyek oda. Kényelmesen odaérek hozzá. A fiatal srác még mindig itt van, de Hilary megfogja a kezét, és a táncparketre vezeti. Kiveszek egy energia italt a hűtőből és beállok Anna mellé. Rám fordítja tekintetét végigmér majd elmosolyodik és megrázza a fejét.
- Szia - mosolyodom el, azzal a mosollyal amivel régen csajoztam
- Szia - köszön
- Mizu?
- Semmi - húzza fel a vállát - nem az én stílusom
Körbe mutat a bulin, és azt kell mondjam az enyém sem. Nem tagadom voltam régen is bulikban, de ki, nem? 18 évesen nekem is voltak egy éjszakás kalandjaim, igen használtam ki lányokat ,de ők is engem. Voltam részeg is még Bostonban, füveztem is már igaz azt csak egyszer.
- Gyere ki - megfogom a kezét és kihúzom a tömegből. Kint egész jó idő van. Kisétálunk a mólóra és leülünk ott. Anna rám fordítja a tekintetét. Furcsán mér végig, aztán elneveti magát. Nem tudom mi lehet olyan vicces, de aztán én elkezdek nevetni azon ahogyan nevet. Csodásan szép így, még ha úgy is nevet mint a baltás gyilkos. Felszabadult, de látom néha-néha fel is szisszen, igaz nem tudom mi ennek az oka.
- Mi az?
- Csak olyan furcsa. Calum Hood akiről egy hét után minden lány álmodik pont a lúzer Anna McAdamset nézi ki magának. - mosolyodik el
- Nem vagyok én olyan népszerű - elfanyalodik mire elmosolyodom. Körbe nézek. Mindenfelé víz. Mögöttünk párocskák enyelegnek, vagy inkább megpróbálják megfolyatni a másikat!
- Mennyi az idő? - kérdezi hirtelen.
Előveszem a telefonomat majd megmutatom neki, hogy lassan fél tíz lesz. Gyorsan áll fel, majdnem ellesik a ruhájában. Befut az épületbe, én pedig utána megyek, nem tudom merre van, keresem de nem találom.  Elindulok a táncolok másik oldalára, és ott megtalálom. Lauerennel meg azzal a fiatalabb fiúval dumál. Hilary a srácon lóg, akinek boldog mosoly derül szét arcán, haja rendezetlen valószínűleg része volt egy jó menetben. Anna arcán aggodalom jelenik meg egyre jobban. Lauren meglát és int nekem.  Mikor megérkezem egyből letámad, azt akarja vigyem haza Annát és a srácot. Bólintok, de közlöm, hogy keresse meg Ezrát, és hogy kell neki fuvar mert én nem jövők vissza. A kocsihoz menet, Anna egyre jobban reszket, de nem a hidegtől mert 20 fok van még mindig. A srác  hátam mögött megy, majd beül a kocsimban is hátra,míg Anna mellém. Az út alatt senki nem beszél. A házuknál a srác előbb száll ki és súg valamit Annának.
- Kösz a fuvart - mondja
- Semmi. Áll még a holnap? - kérdezem
- Persze - mosolyodik el.
Anna reszket, látom a tekintetében a félelmet ami nem akar elmúlni mióta elindultunk.
- Bemenjek veled? - kérdezem, de a fejét rázza
Egy arc jelenik meg az ablakban mire félelme fokozódik. Elköszön és bemegy. Nem tudom mitől félt. Elhajtok és haza megyek. A nővérem már otthon van, legalább is az autója a ház előtt áll. Bemegyek ahol egyből nekem esik. A lányról kérdez akivel voltam, és mit csináltam vele, miket tettem vele. Miközben a szobámba megyek közben is folyamatosan zaklat.
- Annának hívják, csak beszélgettünk, és most szia Jen - ezzel becsapom az ajtót, és lefekszem a gatyámat meg pólómat,és befekszem az ágyamba. Előveszem a telefonomat, és írni kezdek neki egy smst.
Jó éjszakát!C.H

Az éjjeli szekrényre teszem a telefont. Nem is tudom, hogyan lehetséges ez, hogy még most is rágondolok. Régóta nem éreztem ilyet. Felkapcsolom a kis lámpámat, és a füzetemet veszem elő. Írni kezdek. Régóta nem írtam dalt, leginkább mióta egy bizonyos hölgy átvert, még Bostonban. A dal a reményről szól, legalább is valami olyasmiről. Leteszem a földre a füzetet. Hallom ahogy Jared becsapja az ajtaját. Ledob valamit a földre, a többit pedig nem hallom. Lekapcsolom  a lámpát, és egyenesbe fekszem. De nem jön álom a szememre, vajon mitől félt? Mi lehet, odabent olyan félelmetes? A kis srác aki gondolom a testvére, nem félt. Mi nem lehet okés odabent amitől így fél? Miért rohant el olyan gyorsan? Lauren is furcsán nézett ki, ő is féltette, de kitől vagy mitől? Furcsa, szép, csinos lány tele titkokkal amiket ki kell derítenem. Esküszöm, ki fog deríteni mit titkol.


Sziasztok! 
Itt lenne az új rész, remélem lesz valaki elolvassa:) 
Köszönöm a kom,entet, és az 5 feliratkozót köszöntöm a blogon:) 

1.fejezet

Lauren autója  a ház előtt állt, mint minden reggel. Csendesen osonok ki  a házból, nehogy valaki meglásson ,mi több Susannel találkozzak. Nem jönne jól még egy lila folt.  Kilépve a házból fellélegzem. Szinte futok már Lauren autójához. Beülök barátnőn autójába Lauren csodásan nézz ki, rövid szőke hajával és kedves arcával csodaszép, és persze a szép virág mintás ruhájában, balerina cipőjében.  Kérdően nézz rám magyarázatot követelően, pedig nem is csináltam semmit. Nyár vége van az iskola 5.napja és persze péntek. Míg mindenki más rövid ruhákban én hosszú fekete nadrágomban rövid ujjú fekete felsőimben,fekete kardigánomban és bakancsban. Erős smink. Ez jellemezz engem. Lauren beindítja a kocsit.
- Mrs.Brooks mondta, hogy új tagja lesz a csoportunknak - kezdek beszélgetni - nem tudod ki az?
- De.
- El is mondod?
- Nem - válaszolja ajkán sejtelmes mosollyal
Beérve a szekrényemhez megyek . Senki nem nézz rám miközben odamegyek, megnézem a faliújságot, hírek sportról a téli bálról, és a nyertes versem, és novellám.  A legtöbb diák azt sem tudja, hogy ki az a Anna McAdams, elég sokat tettem is ezért, hogy senki ne tudjon róla ki vagyok. A versemet és a novellámat leszedném mert senkinek semmi köze ehhez, azonban mikor
- Neked is tetszik? - hallok meg egy hangot. Felnézek. A fiú sokkal magasabb nálam. Ahogy ránézek a lélegzetem is elakadt. A versemet olvassa
- Ahogy a fájdalomról ír.....
"S' leránt Lilith birodalmába" - idéz tőlem.
- Egyébként Calum
- Anna. Anna McAdams - mondom és elindulok irodalom órára.

Az órán Mrs.Brooks szól nekünk irodalmároknak hogy új tagot kapunk. Az óra végén mindenki kap egy Zabhegyezőt és kimegyünk a teremből. Történelem. Lassan megyek a terembe, ahol a tanáron kívül nincsen más. Leülök a helyemre és almámat eszem. Valaki belép a terembe. Nem nézek fel mert gyanítom Austin, a törizseni lesz az.
- Szabad? - a hangra felnézek. Calum áll az asztalom mellett és mosolyog. Elveszem onnan a könyvemet ő pedig leül. Mikor befejezem az almámat, előveszem a füzetemet amelybe verseket írok.
- Hogy vagy? - kérdezi Calum. Fel sem nézek csak meghúzom a vállamat mire abba belemar a fájdalom. Ezután Austin jön meg. Köszön nekem és én is így teszek. Az emberek jönnek majd mennek. Mikor befejezem a verset, felnézek. Lauren lép be az ajtón, mellette David Matthews magyarázz Laurennek valamit. Leülnek elém, Lauren hátrafordul és felvonja a szemöldökét Calum látványára. Nem reagálom le elvégre bárki mellém ülhet. Azonban Calom Hood nem tudja  szabályokat. Calum elkezdene velem beszélgetni, de én nem válaszolok neki. Ő kérdezz én meg csak írok a kis füzetembe, nem reagálok semmire. A vállamat, sem vonom, mivel egyre jobban fáj.  Calum nem mondd semmit biztosan a válaszomra vár amit nem kap még meg, mivel azt sem tudom mi volt a kérdés. Laurenre nézek aki még mindig hátra fordul. Legjobb barátnőm egyből kapcsol mi bajom van. " Figyelsz, te rám?" tátogja el.
- Nem - mondom meg őszintén, és őt nézem.  Hihetetlenül szép szemei vannak,  feketék, könnyen elehet veszni bennük, de nem engedem meg magamnak, a hajában nincsen semmi extra, Nirvánás felsőt visel. fekete csőnadrággal, és tornacipővel. Visszatérek az arcára, kisfiús, és kicsit sebezhetőnek tűnik. Tudom, hogy ő is engem bámul. Elkapom a fejemet, és a lapok közé vetem magamat. Megérkezik a történelem tanár, és kezdődik az óra.

**

- Milyen volt Calum Hood? - kérdezi, mire a fejemet rázom 

- Ne rázd a fejedet, jó pasi, mi? - mosolyog.
- Nehogy még a végén szerelmes legyél - mosolygok rá
- Én már az vagyok - somolyog, én pedig a szemeimet forgatom. Laurennel együtt lépek be az ebédlőbe. Mivel egész jó idő van kint ülünk le. Míg én veszek magamnak valami kaját, addig ott maradt és leült a saját otthon főzött kajájával mivel ő ilyen szennyet nem eszik, amit itt főznek.  Egy pizzával megyek vissza hozzá. Azonban már nincsen egyedül, Matthews ott van az asztalnál, és persze Hood is. Helyet foglalok Calum mellett, akinek boldog mosoly terül szét az arcán. Nem értem miért mosolyog még hozzá se szóltam nem is beszéltem vele, nem is ismer.
- Mi az Anna? - kérdezi Calum
- Mi lenne?
- Azt hittem megkedveltél - mosolyog rám
- Ahhoz ennél több kell - vágom rá
Felállnék az asztaltól, de megfogja a csuklómat, mire felszisszenek, a tegnap este nyomai még elég frissek. Calum meglátja az arcomat és már húzná fel a pulcsimat de megfogom a kezét. Ha szemmel ölni, lehetne Calum Hood most azonnal összeesne.
- Meg ne próbáld - szúrom ki a fogam között. Szorosabbra húzom magam körül a fekete kardigánt. Felkapom a táskámat, és a könyvtárba sietek ahol találkozni szoktunk, mi irodalmárok. Van aki könyv klubnak hívja, van aki csak a barátaival van, van aki szerint csak a problémáinkat meséljük el, és szerintem vagyunk mi csak egyszerű beszélgető kör, a különcök akiket senki nem fogadott be, vagyis engem Lauren igen, de a társadalom nem nagyon, a tanárnő nézete szerint az értelmesek társasága gyűlt  itt össze. Leülök a szokásos helyemre, majd felfedező körútra indulok. Körbe nézek a verek között. Nyílik az ajtó. Egy szőke hajú lány áll meg mellettem. Hilary az. Köszön nekem, és én is így teszek. Hilary most is rövid nadrágban van, és rövid derékig érő topban, és tornacipőben. Érdekes egy csaj, ahhoz kétség sem fér. Sokat olvas, az iskolai legjobbjai között van főleg matematikából, de közben az iskola egyik legnagyobb ribanca. Hilary után Austin fut be. A suli legjobb törise, ledobja mellém a cuccát, és megy a történelem részleg felé, mintha eddig nem olvasott volna el onnan minden egyes könyvet. Leülök a helyemre az elvett Dante könyvvel. Nyílik az ajtó amin Stuart lép be. Kétség sem fér hozzá milyen rohadt jó pasi. Kék felsőt visel, fekete farmerrel, és tornacipővel. Sapka a fején, rajta van a szokásos fekete keretes szemüvege, táskája hanyagul lóg az oldalán. Márvány színű bőre csodálatos kontrasztot ad, fekete hajával. Stuart mellém ül le mint mindig. Előveszi a laptopját, meg egy telefont. Leteszem a könyvet, és kíváncsian fordulok felé. Ezek az emberek ismerik a szabályokat, előbb nekem kell beszélnem, ha megszólaltam beszélnek velem. Kicsit ők is a barátaim, de nem érnek Lauren nyomába.
- Mit csinálsz? - kérdezem Stuartot
- Matthews kért meg arra, hogy vegyem le a nyomkövetőt a telefonjáról. - mondja.
- Mennyibe fáj ez neki?
- 100 dollárba, és ledumálja az edzővel, hogy ne keljen tesiznem - mondja, és rám mosolyog.
Már nyitnám a számat, de megérkezik Mrs.Brooks. Teljes a létszám. Ezek vagyunk mi,  a hacker, a matematikus ribanc, a történész, és én, a művész lélek, és a lelkes tanárunk.
- Van valakinek valami története amit megosztani velünk? - kérdezi a tanárnő
Austin kezdd mesélni arról, hogy a jövőhéten a családjával Berlinbe utazik. És mikor Austin arról áradozik, hogy mennyire várja már, hogy lássa a Falat, nyílik az ajtó. Ezt nem hiszem el. Csak ő kell ide.
- Elnézésd a késésért
- Jöjjön Mr.Hood - mosolyog rá kedvesen a tanárnő. Körbe nézek ki mit szól a fiúhoz. Austin lenézően nézz rajta végig, Hilary kicsit lejjebb húzza a magán a felsőt, Stuart pedig gúnyosan mosolyog. Calum is végig nézz rajtunk, de a két fiúra szigorúan nézz. Leül elém. Austin folytatja. Mind örülünk az örömének. Mind kérünk tőle valamit, én felsőt kérek amin a város neve díszeleg. Stuart kéri a legnagyobb hülyeséget.
- Nekem nem kell más, csak Angela Merker egyik hajszála, de fésűje is megteszi - kacsint egyet, mire felnevetek.
- Te, Anna, neked van valami híred? - kérdezi a tanárnő
- Egy újabb nyertes verseny - legyintek. Hilary a nyakamba ugrik és megölel, Austin lepacsizik velem, Stuart pedig ad egy öklöst.
- Stuart? - fordulok felé.
- Kerestem ma 100 dolcsit - jelenti ki. Ez nem számit nagy hírnek, Stuartnak ez naponta meg van, mivel a menők akik ezzel együtt gazdagok is szívesen fizetnek neki, azért, hogy eltűntesen valamit aminek nincsen a netten a helye. Hilary is mesél. Aztán jön Calum. Mindenki tesz fel neki kérdéseket.
- Mitől félsz? - kérdezem. Ezen meglepődik.
- A haláltól - mondja
- Attól mindenki fél - jegyzem meg
- De én rettegek, hogy előbb meghalok mint kéne, hogy jön egy rák, a Parkinson, az AIDS, vagy az ALS , és nem tudok majd élni. Nem találom meg életem nőjét akivel le tudnám majd élni az életemet, akivel boldog lehetek - nézz egyenesen a szemembe  -És te Anna, te mitől félsz?
Amitől én félek az nem tartozik senkire. De nekem napról napra szembe kell fele néznem.
- Semmi közöd hozzá - jelentem ki, mire elmosolyodik.
- Gyerekek mára végeztünk, jövőhéten találkozunk, sajnos Austin nélkül - mosolyog a tanárnő. Felkapom a táskámat. De a telefonom jelzi, hogy smsem jött.
Davidel mentem haza, de lesz valaki aki biztosan elvisz, reggel megyek érted - L.xx. 

Csodálatos. Austinak nincsen autója, Hilary már elment, maradt Calum és Stuart. Stuart lesz a befutó.
- Stuart haza tudsz dobni? - kérdezem
- Bocs, Anna, ma nem fog menni, még itt maradok és csinálom tovább Matthews telefonját - mondja
- Nem baj - mosolyodom el, és öklözöm vele. Marad Calum. A könyvtár előtt áll.
- Haza tudnál dobni? - kérdezem
- Persze  - mosolyog rám
**

- Nem igazán olyan mint egy irodalom szak kör - jegyzi meg
- Tudom, mind tudjuk, de Mrs.Brooks szeret minket hallgatni, de van mikor beszélünk az irodalomról, .
- Értem. - mosolyodik el
- Te miben vagy tehetséges? - kérdezem
- Hogy? - kérdezz vissza
 - Valamiért csak ott vagy, Austin egy kész történész, Hilary matekos, Stuart egy kész hacker, én pedig írók, te pedig?
- Zenélek, és festek - mondja
- Ennyi? -kérdezek vissza
- Ennyi. - mosolyog.
Leáll az autó. Calum bejelenti, hogy itt vagyunk. Én pedig egyre jobban félek, hogy mi lesz velem. Szinte látom Susan arcát az ablakban, és tudja, hogy ez nem Lauren autója, esetleg Stuarté akik haza szoktak hozni.
- Holnap találkozunk  - köszönök el, és kiszállok.
- Anna - szól utánam
- Igen - hajolok vissza  kocsiba
- Hétvégén lenne kedved megmutatni Madisont? - kérdezem
- Nincs itt sok látni való, ha elmész a bulikra, a tavat úgy is látni fogod - jelentem ki
- Nem baj, vigyél el oda - mosolyog
 - Jól van, vasárnap 1-re legyél itt  - csukom be az ajtót. Calum elhajt én pedig bemegyek.
- Ki volt ez? - hallom meg a világ legrosszabb hangját.
- Az új srác haza hozott. - jelentem ki, hallom ahogyan fut, majd egy hatalmas pofont kapok.
- Mi van ő is megakar dugni. Biztos hallotta mindenkitől mekkora kurva vagy - köpi felém a szavakat. Hatalmas hajam most még jobban elém hullik. Félek, csak ennyit érzek. Látom a szemében azt, hogy még tovább tudna ütni. Ütne ameddig mozgok. Lendül a keze, de egy autó áll meg a felhajtón. Mike és Jake hangját hallom. Az anyuk vissza megy a konyhába, én pedig felveszem a táskámat ami leesett és beviszem a szobámba. A tükörben látom nem is nézek ki olyan rosszul mint szoktam. Kopognak az ajtómon. Mike az. Utána a bátyja jön be.
- Mi az srácok? - kérdezem
- Anna, van egy irodalom házim - szólal meg Mike.  Mike 14, Jake pedig 16, Jake egy iskolába jár velem, igaz kicsit más réteghez tartozunk.
- Nekem pedig kéne egy kis segítség. csaj ügybe. - jelenti be
Nem tudnak semmit arról mit tesz velem az anyuk, ők csodás asszonynak látják, egy angyalnak , én pedig a sátánnak.
- Mike,  előbb te az gyorsabb lesz - bólint. Leteszi elém a költői képeket a feladat az, hogy keressen hozzá verset. 5 perc alatt írók verset mindenhová, és utána jön Jake. Jake is verset keres mert egy okos lánynak akar tetszeni.
- Ki az? - kérdezem
- Hilary - mondja
- Hilaryt inkább a matematikával bűvöld el - mosolygok rá
- De azt nehéz lesz - szomorodik el
- De lesz egy buli holnap, ha minden igaz Conornál, ott mindig ott van, és ott ismerkedj meg vele
- Kösz, Anna - mosolyog
Kimegy, én pedig kisétálok a szobámból, és beíróm a naptárba a vasárnapi programomat. Látom már Jake is megtette.
- Anna, örülnék ha elmennél Jake-el - jön közelebb Pete, a nagybátyám
- Persze - és magamat és odaíróm. Ezután eszünk. És megyek lefeküdni, de mielőtt elaludnék kapok egy üzenetet.
Jó éjszakát, Anna - C.H

Nem válaszolok neki, de elmosolyodom. A plafont bámulom. nem tudok addig elaludni, míg tudom nincsen fent mindenki az emeleten. Mikor hallom Susan is felmegy, elalszom.