12.fejezet

Calum 

Hónapokkal később........

Srácok...újra itthon...New Yorkban! 
Íróm ki a hivatalos twitter oldalamra, és hozzá csatolok is egy képet. Mot érek haza a turnéról., ami érintett néhány európai fővárost is nem csak amerikait. A bandám a Games nevet viseli. Ők kerestek maguknak énekest, lám kaptak engem. A srácokkal remekül megvagyunk. De valaki örülten hiányzik. Anna. Nem tudom kiverni őt a fejemből. Nem hagy aludni se már lassan. Minden dalom róla szól, és minden lányban őt látom, pedig próbáltam nem őt látni. Szeptember van. Ami ha minden igaz, ő most a Columbián tanul, itt New Yorkban. Bármikor láthatom majd., mivel a stúdió egy utcányira van az egyetemtől.  Leszállok a hajóról, és elindulok haza. Itt Manhattenbe bérel nekem lakást a stúdió. A fiúk nem sokkal laknak tőlem arrébb. A házban odamegyek a lifthez, és beszállok. Megnyomom a 20as gombot, és már megy is fel az emeletre a lift. Kiszállok, és odamegyek a lakás ajtómhoz. A gitáromat, és a táskámat leteszem, a kulcsot elfordítom a zárban, és belépek. Nem változott semmi. A ruhák ott vannak ahol hagytam őket, pár hónapja. A könyveim is, és persze a Times is itt van, Anna McAdams versével. Ledobom a táskámat meg a gitárt, és elmegyek fürdeni, vagyis inkább zuhanyozni. A víz alatt állva van időm gondolkodni mit csinálok az egy hónapos szünet alatt. Haza megyek majd Madisonba is egy hétre az biztos.  És megkeresem Annát is. Annyira jó lenni őt végre látni. Kiszállva a zuhany alól keresek egy tiszta alsót és beugrok az ágyba.


Másnap délben kelek fel, legjobb barátom hívására.
- Ezra  - morgok bele a telefonba
- Calum, nyisd ki az ajtódat itt vagyok már egy órája. - és leteszi. Ezra pár napra jött hozzám, mielőtt elutazna Houstonba A NASAhoz. . Az én bolond haverom.  Kimegyek és ajtót nyitok neki. Ezra hosszú haja most is  göndör, és kockás inget visel, csőnadrággal, és valami idióta színű felsővel.
- Cal, cimbi - ölel magához.
- Ezra, ne buzulj. - jelentem ki
- Van csajom. - mondja, mire a szemet forgatom.
Leül a kanapéra.
- Van kajád? -kérdi, mire a fejemet rázom és kijelentem h megyek veszek valamit, ő pakoljon csak ki. Felveszek, egy fekete Nadrágot, az egyik zenekaros felsőmet, és egy bakancsot. Elrakom a telefonomat, és ezután elindulok. Gyalog megyek. Az utcán nem ismert még eddig fel senki, nem mintha bajom lenne vele, imádom a fanokat. Előveszem a telefonomat az idő miatt, és akkor meglátom őt. A haja még mindig göndör. Rövid fekete ruhát visel, bakanccsal. A sminkje a régi, de a járása. Tisztább. Mintha minden rendbe lenne vele, fizikailag. A mozgása, rendben van, nem jár már úgy mintha minden fájna neki.  Bemegy egy kávézóba, én pedig követem. Mögé állok be a sorba.
- Egy Lattét kérek elvitelre, mondja és már fizetni, de én megelőzöm.
- Lesz még hozzá, egy hosszú kávé is. - mondom, és odaadom a pénzt az eladónak. Anna meg sem szólal. Nem is nézz rám, nem csinál semmit. Elveszi a kész kávéját. Mond egy halk köszönömöt, és távozna. Anna beszéljünk, gyere ülj le. - kérem. Rám nézz,, végre engem nézz, és bólint egyet.
Ő választ helyet, én pedig előtte foglalok helyet.
- Meséj, Calum Hood. - mondja, és hallom a hangján hogy mosolyog
- Zenélek. - mondom
- Azt hidd el Calum tudom. A suliban mindig a ti számaitok mentek. - mosolyog
- Tetszik? - kérdezem
- Kinek írtad a dalokat? - kérdezi szem rebbenés nélkül.
- Neked. - válaszolom
- Nem volt senkit? - kérdezi, mire a fejemet rázom
- Neked?
- Stuartal randiztam egy két hónapig, de semmi komoly. - mondja, persze ahogy lelépek az  kis nyomi ráhajt
- Veled, mi történt?
- Leérettségiztem, aztán írtam még verseket. A Columbiára járok. - mondja, én pedig bólintok
- Eljössz velem holnap valahová? - kérdezem
- Holnap nem jó, Lauren jön, New Yorkba.  -mondja
- Vele mi lett?
- Lauren Cambridge-be fog járni, matekra.
Még beszélgetünk, de engem Ezra folyton zaklat, hogy mikor megyek már, így ott kell hagynom a lányt. Keresek valami kajáld át ahonnan szerzek enni, és már megyek is haza. Ezra a tévét nézi, és valamit nagyon mutogat. Mi vagyunk benne, ebbe nincsen semmi új. A koncertekről beszél a menedzser, hogy mennyire jól sikerültek. Még ha nem sikerültek volna jól, milyen lebaszást kapnánk. A nap további részében Ezrával videójátékozunk.  Este rendelünk pizzát, és játszunk tovább, azonban nyolckor kapok egy smst a banda itthon lévő tagjaitól, hogy feljönnének hozzám, de íróm, hogy nem jó. Ezrát régóta nem láttam, és hiányzott a pasis délután mikor csak ketten vagyunk. Ezra eljött néhány koncertünkre itt az Államokban, és egyre Európában. Éjjel egykor fekszünk le aludni. Mindenki megy a saját szobájába. Lezuhanyzom, majd felveszem az alsónadrágomat. Előveszem a telefonomat, és mint minden este írók egy üzenetet Neki. Nem várok rá választ, de most megérkezik.
Jó éjszakát, Calum Hood. - Anna 

Sziasztok! 
Nem lett túl esemény dús rész, de remélem tetszett:) 

11.fejezet

Anna 



 Sírva mentem haza. Elhagytam életem legnagyobb szerelmét. De nem lehetünk együtt. Így is fáj amit eddig kaptam. A bordáim, tudom, hogy valami nincsen velük rendben, az ütései amit akkor kaptam mikor megtalálta Cal pólóját. Aztán még az övvel kapott ütéseim se gyógyultak be,de minden nap kapok. Mikor hazaérek megint nincsen otthon senki,csak ő. 
- Mi ez? - dobja nekem  a Columbiától kapott levelet. 
- Egyetem - válaszolom 
- Itt akarsz hagyni? Hogy ennyi pénzt öltem beléd? Ezzel hálálod meg? - és egy pofon. Az arcomhoz kapok, de fáj a hirtelen mozdulat. A földre lök, de én nehezen felállok. 
- Milyen pénzt? Az anyámék pénze, ennyit még számítok nekik. - köpöm felé a szavakat, de persze ezt nem kellett volna. 
 - Feleselsz? Nekem, te kis kurva. És hol van a pasid? - röhög bele  a képembe. - Csak nem rajta kapott valakivel 
- Ehhez, semmi közöd Susan - ordítok rá, és folynak a könnyeim 
- Kivel ordítsz, Anna? - és még egy ütés de ez a földre lök. belerúg azt oldalamba, mindenhová ahol ér. Már nem érzek fájdalmat. Nem érzek semmit. Tegnap is beleájultam a fájdalomba. és jobb lesz most is, nem érzem amit felem tesz. Eltudom felejteni. És nem is fáj. Lehunyom a szemem. Még hallom, hogy egy autó áll meg a ház előtt, de ennyi semmi több. Kikapcsolok.  


Lauren 

 Jake-et, Anna öcsét hoztam haza. A srác aranyos, de az a két év ott van köztünk. Átjött hozzánk, segítettem neki tanulni matekból. Együtt szállunk. 
- Bejössz? - kérdezi, mire csak bólintok. 
Ő megy elől, kinyitja az ajtót, és meg is áll ott. 
- Jake, mi az? - kérdezem, de én lefagyok. Legjobb barátnőm a földön van, az orrából folyik a vér, a karja, tiszta lila folt, ahogyan a hátán ott vannak ütés nyomok. Susan pedig ott áll fölötte. kezében egy övvel. Nem kell sok és leesik. Tudtam, hogy náluk valami otthon nem okés, de azt hittem Pete az aki bántja őt, és nem fordítva. Jake-et félre lököm, és az anyát is Anna mellől. legjobb barátnőm fölé hajolok, akinek már lassú szinte nincsen pulzusa. Előveszem a telefonom, és hívóm a mentőket. 
Jake-től megkérdezem a címüket, de egyből átveszi a telefont és elmondja. 

A mentősök itt voltak már 5 perccel később. Annát hord ágyra tették, és elvitték. Jake ment vele a kórházba mivel én nem mehettem. A mentősök hívták a rendőröket, Susanhez mivel az erőszak történt kérdésre, igennek feleltem.  Felhívtam többször is Calumöt, de nem veszi fel. Egyszer sem vette fel. Hiába hívtam. Mikor már azt hittem van remény kinyomot.  
Pete akkor érkezett meg mikor a rendőrök,így én elindulhattam a kórházba.

Anna

 Mikor felébredtem, fehér falak vettek körül. Nem éreztem fájdalmat, sőt semmit. Meghaltam volna? Nem nem volt ekkora szerencsém. Egy gép hangját hallom. lenézek és a karom be van kötve, ahogyan a mellkasom is körbe van tekerve. Pete ül mellettem. 
- Pete - szólok a nagybátyámnak, aki egyből felém kapja a felét. 
- Jól vagy, szívem? - kérdezi 
- Nem érzek semmit. - mondom 
- Emlékszel mi történt? - kérdezi, erre bevillan minden, Calum ahogyan elment,ahogy nem engem választott. És Susan, az, hogy feltudtam volna adni. 
- Igen. - mondom 
- kimegyek szólok a rendőröknek - mondja, rendőröknek? Mi történt, nem akarok rendőröket. Susan meg fog ölni, ha megtudja. 
Két tiszt jön be, egy nő, és egy fiatal férfi. A nő leül Pete helyére, a férfi viszont áll. A nőnek szőke haja van, és nem egyenruhában van, de a jelvénye látszik. Szépen van kifestve, kiemeli a kék szemét. 
- Szia, Anna, én Melanie Smith vagyok, de neked csak legyen Mel. - mosolyog. - Feltennék, neked pár kérdést. 
Bólintok.
- Mióta bántott? - kérdezi, én pedig visszaemlékszem. 12 évesen ideköltöztem, 14 éves voltam mikor először megvert, csak mert kisminkeltem magam. 
- 3 éve - mondom mire megdöbbenek. 
- Miért vert? 
- Mindig másért. - mondom 
És ezután jönnek a hülyébbnél hülyébb kérdések, de azt akarom elmenjenek. Nem vagyok rájuk kíváncsi, egy ember van aki érdekelni, de őt én hagyom hidegen, hát akkor nem mindegy? Egy valaki van akivel ezekről akarok beszélni, de az a valaki túl messze van. 

Sziasztok! 
Hogy tetszett a fejezet? Kinek nyerte el  a tetszését? 
Remélem nem volt nagy baj, hogy váltottam szemszöget, de valahogy így nem maradtak megválaszolótlan kérdések. 
Puszi:Anett.x.x.x
 

 

10.fejezet

Calum 

2 hónappal később.....

Hogy mondjam meg neki? Hogy mondjam el azt, hogy felhívót egy kiadó, hogy látták a videómat a netten, és lenne egy bandájuk amibe pont énekest keresnek aki én lennék? És hogy mondjam meg neki, hogy igent mondtam? És azt főleg nem tudom, hogy mondjam el, hogy hétfőn már ott kell lennem. Pont most mikor Anna ennyire kezd szétesni. Ahogy ma kinéz. Valami nagyon nem oké, otthon náluk. Ahogy ott látom a szekrény ajtót, és Laurent fogja, mivel ahogy észre veszem nem áll stabilan. Tisztán látszik, hogy a háta még mindig fáj. A gipsz a kezéről lekerült már. Fekete egyberuhát visel, és egy szürke kardigánt hozzá, a szokásos erős smink, és a haját kivasalta. Laurennek mennie kéne, így odafutok hozzá.
- Átveszem - tátogóm, mire Lauren hálásan mosolyog.
- Hogy vagy ma? - kérdezem
- Jól - mondja Anna arcán mű mosollyal. Látom, hogy egész este sírt és nem aludt semmit. - Tegnap este Felhívót a Columbia, olvasták a versemet.
Szinte el sem hiszem amit mond. A Columbia felhívta, az egyik legjobb egyetem az országba és messze van innen Madisontól ahonnan mindig is elakart menni, és főleg közel lenne hozzám New Yorkban. És már megint, hogy mondjam el ezt neki, hogy itt hagyom mikor járni is alig tudd.
- Mi történt? - kérdezem
- Leestem a lépcsőn. -tudom hogy hazudik, de nem teszem szóvá. Péntek van, és az első óránk közös, még pedig történelem. Austin már bent van a teremben  és a tanárnővel beszélget.
Leülünk a helyünkre a leghátsó padba. Anna megfogja a kezemet, és csak nézz ki a fejéből
- Mondanom kell valamit. - kezdek bele, még van időm bőven. - kaptam egy ajánlatot. Zenélhetnék, Anna és ez maga lenne a csoda. Énekes lennék egy bandában.  És hétfőn indulnom kell.
- Szóval már döntöttél is? - kérdezi mire bólintok
- Hova mész?
- New York, fizetik a szállásomat addig ameddig nem találok lakást.
- Tudod miért kereset a Columibia? - kérdi - Felvennének irodalom szakra ösztöndíjjal, olvasták a versemet a Times-ban és kellek nekik. Érettségi után azonnal mehetnék oda, nem kellene tovább várnom, kapnák kollégiumi szobát.
- Ez nagyon jó, Anna, örülök neked. - mosolyog rá
- Én is, neked Calum Hood. - mosolyog rám.

**

Éppen most csengetnek ki. Az utolsó iskolai ének órám volt. Az utolsó napom gimnazistaként végett ért. És Annát is itt kell hagynom, és nem tudom fogunk e mi még valaha  találkozni. Anna ma egész nap agyalt,láttam a tekintetét akkor ilyen ha agyal valami, valami fontos dolgon. Az idő amit együtt voltunk maga volt a csoda. Soha nem hittem hogy lehet valakit annyira szeretni. Ezt a lányt aki olyan szép verseket ír, mint ő. És olyan művelt, egy csoda az a lány.  

- mehetünk? - kérdezem a csodámat 

- Calum beszélnünk kell. - mondja, és kéri sétáljunk egyet. Én bólintok, félek attól vajon mit fog mondani. Kéz a kézben sétálunk egészen egy pontig. 

- calum, ezt - mutat kettőnkre. - hagyjuk. Elmész kezdesz egy új életet, csupa csodás lánnyal benne, mi pedig találkozni se tudnánk, Cal. 

- Szakítasz velem? - kérdezek rá az egyértelműre. 

- Igen. - válaszol 

- Rendben - bólintok 

Ránézek, és tudom, hogy ő sem ezt akarja, nem akarja, hogy abba hagyjuk, de elmegyek. A zenét választottam nem őt. De ő is a Columbiát választotta nem engem. Mindketten mást választottunk, más van a fontossági sorrend első helyén. De nem tudom így elengedni. Magamhoz húzom, és megcsókolom. A csókunk lassú, és mély. Tudjuk, hogy ez az utolsó, hogy több nincsen. Anna a hajamba túr, én pedig a derekát fogom meg. így állunk, ám egyszer elered az eső. De mi akkor sem hagyjuk abba. Anna haja teljesen elázott. Rám nézz. Puszit nyom a számra, és már el is indul, az ellentétes irányba.  Visszafutok az iskolához, beülök a kocsimba. Nem tudom mit tegyek csak mérges vagyok. Rávágok a kormányra. Elveszítettem. Biztos volt, de már nincs. Miattam nincsen, mert elmegyek. Túl gyorsan megyek haza felé, a sebesség határt jóval átlépen, reménykedem rendőr nincs a közelben. Otthon a szobámba rohanok, előveszem a böröndőmet, és beleszóróm a ruháim felét. Elteszem a pénzemet. A nappaliban ott ül mindenki. Anya, apa, és az ikrek. Rám néznek, a börönddel, és a hátizsákommal a kezembe. A nővérem rohan hozzám először. Jól megölel, majd megpuszil. A bátyám, csak annyit mondd, hogy sok sikert. Anya, és apa viszont sírnak. Ők ellátnák tanácsokkal, és anya érdeklődik miért megyek már ma. Annyit mondok csak, hogy Anna. Elhagyott, és még mindig nem fogom fel. A fájdalmas búcsú után elindulok a reptérre. Útközben, egy mentő jön el mellettem. hangosan szirénázik, és a helyi kórház felé indul. Egy rendőr autó arra megy, amerről jött a mentő. 

A telefonom is cseng. Lauren az. Már háromszor is felhívót, de nem válaszoltam neki. Kinyomom mást már, a telefonomat is kikapcsolom. A reptéren már bemondták, hogy ideje becsekkolni annak aki New Yorkba megy. megveszem a jegyemet, és elindulok becsekkolni Mikor kész vagyok a gép felé megyek. Ott elfoglalom a helyemet. Előveszem az ipodomat, és zenét hallgatok, de minden egyes dal rá emlékeztet. Szinte hallom ahogyan énekli. És ekkor meghallom. Az egyik versét, írtam át megzenésítve még egy versenyre. Sajnos nem nyertünk, de külön díjasok lettünk jóban mondva Anna, a szöveg miatt. Elhelyezkedem a székben  majd elalszom, és megpróbálok nem rágondolni.