11.fejezet

Anna 



 Sírva mentem haza. Elhagytam életem legnagyobb szerelmét. De nem lehetünk együtt. Így is fáj amit eddig kaptam. A bordáim, tudom, hogy valami nincsen velük rendben, az ütései amit akkor kaptam mikor megtalálta Cal pólóját. Aztán még az övvel kapott ütéseim se gyógyultak be,de minden nap kapok. Mikor hazaérek megint nincsen otthon senki,csak ő. 
- Mi ez? - dobja nekem  a Columbiától kapott levelet. 
- Egyetem - válaszolom 
- Itt akarsz hagyni? Hogy ennyi pénzt öltem beléd? Ezzel hálálod meg? - és egy pofon. Az arcomhoz kapok, de fáj a hirtelen mozdulat. A földre lök, de én nehezen felállok. 
- Milyen pénzt? Az anyámék pénze, ennyit még számítok nekik. - köpöm felé a szavakat, de persze ezt nem kellett volna. 
 - Feleselsz? Nekem, te kis kurva. És hol van a pasid? - röhög bele  a képembe. - Csak nem rajta kapott valakivel 
- Ehhez, semmi közöd Susan - ordítok rá, és folynak a könnyeim 
- Kivel ordítsz, Anna? - és még egy ütés de ez a földre lök. belerúg azt oldalamba, mindenhová ahol ér. Már nem érzek fájdalmat. Nem érzek semmit. Tegnap is beleájultam a fájdalomba. és jobb lesz most is, nem érzem amit felem tesz. Eltudom felejteni. És nem is fáj. Lehunyom a szemem. Még hallom, hogy egy autó áll meg a ház előtt, de ennyi semmi több. Kikapcsolok.  


Lauren 

 Jake-et, Anna öcsét hoztam haza. A srác aranyos, de az a két év ott van köztünk. Átjött hozzánk, segítettem neki tanulni matekból. Együtt szállunk. 
- Bejössz? - kérdezi, mire csak bólintok. 
Ő megy elől, kinyitja az ajtót, és meg is áll ott. 
- Jake, mi az? - kérdezem, de én lefagyok. Legjobb barátnőm a földön van, az orrából folyik a vér, a karja, tiszta lila folt, ahogyan a hátán ott vannak ütés nyomok. Susan pedig ott áll fölötte. kezében egy övvel. Nem kell sok és leesik. Tudtam, hogy náluk valami otthon nem okés, de azt hittem Pete az aki bántja őt, és nem fordítva. Jake-et félre lököm, és az anyát is Anna mellől. legjobb barátnőm fölé hajolok, akinek már lassú szinte nincsen pulzusa. Előveszem a telefonom, és hívóm a mentőket. 
Jake-től megkérdezem a címüket, de egyből átveszi a telefont és elmondja. 

A mentősök itt voltak már 5 perccel később. Annát hord ágyra tették, és elvitték. Jake ment vele a kórházba mivel én nem mehettem. A mentősök hívták a rendőröket, Susanhez mivel az erőszak történt kérdésre, igennek feleltem.  Felhívtam többször is Calumöt, de nem veszi fel. Egyszer sem vette fel. Hiába hívtam. Mikor már azt hittem van remény kinyomot.  
Pete akkor érkezett meg mikor a rendőrök,így én elindulhattam a kórházba.

Anna

 Mikor felébredtem, fehér falak vettek körül. Nem éreztem fájdalmat, sőt semmit. Meghaltam volna? Nem nem volt ekkora szerencsém. Egy gép hangját hallom. lenézek és a karom be van kötve, ahogyan a mellkasom is körbe van tekerve. Pete ül mellettem. 
- Pete - szólok a nagybátyámnak, aki egyből felém kapja a felét. 
- Jól vagy, szívem? - kérdezi 
- Nem érzek semmit. - mondom 
- Emlékszel mi történt? - kérdezi, erre bevillan minden, Calum ahogyan elment,ahogy nem engem választott. És Susan, az, hogy feltudtam volna adni. 
- Igen. - mondom 
- kimegyek szólok a rendőröknek - mondja, rendőröknek? Mi történt, nem akarok rendőröket. Susan meg fog ölni, ha megtudja. 
Két tiszt jön be, egy nő, és egy fiatal férfi. A nő leül Pete helyére, a férfi viszont áll. A nőnek szőke haja van, és nem egyenruhában van, de a jelvénye látszik. Szépen van kifestve, kiemeli a kék szemét. 
- Szia, Anna, én Melanie Smith vagyok, de neked csak legyen Mel. - mosolyog. - Feltennék, neked pár kérdést. 
Bólintok.
- Mióta bántott? - kérdezi, én pedig visszaemlékszem. 12 évesen ideköltöztem, 14 éves voltam mikor először megvert, csak mert kisminkeltem magam. 
- 3 éve - mondom mire megdöbbenek. 
- Miért vert? 
- Mindig másért. - mondom 
És ezután jönnek a hülyébbnél hülyébb kérdések, de azt akarom elmenjenek. Nem vagyok rájuk kíváncsi, egy ember van aki érdekelni, de őt én hagyom hidegen, hát akkor nem mindegy? Egy valaki van akivel ezekről akarok beszélni, de az a valaki túl messze van. 

Sziasztok! 
Hogy tetszett a fejezet? Kinek nyerte el  a tetszését? 
Remélem nem volt nagy baj, hogy váltottam szemszöget, de valahogy így nem maradtak megválaszolótlan kérdések. 
Puszi:Anett.x.x.x