Anna
- Lauren, itt van és találkoztunk! - mondom, és közben fel-alá járkálok- Hé, Anna,és akkor mi van? Hiányzott, hát itt van, békülj ki vele! - magyarázz - állj már meg az istenít
- Nem, Lauren, nem tudok leállni! Béküljek ki vele? Nem tudom, annyira különbözünk, Lauren, nem működne
- Egyszer már működött, nem?
- És azért lett vége, mert túlságosan is különbözünk. Mit gondolsz mindkettőnknek más volt fontos. Neki a zene, nekem az egyetem. És ott a betegségem, ott a múltam sérülése - jegyzem meg, és felveszem a cipőmet. Megnézem magam még a tükörben, a táskámat a vállamra veszem, köszönök, és már itt sem vagyok. Irodalom történet óráról nem szeretnék elkésni, de persze jó vall előbb ott leszek mint kéne. Az egyetem épületében megkeresem a termet, és leülök. Az első sorban foglalok helyet, és előveszem a füzetemet, mivel nem tellett laptopra. Jobban mondva abból a pénzből amit a szüleimtől kapok telne, de nem fogadom el, még nem is költöm, inkább dolgozok egy könyves boltban hétvégente és délutánonként kedd és péntek kivételével. Nem kell tőlük az ég világon semmi, Susan a másik fele. Mióta kiderült miket tett velem, és előzetesben ül, rá sem néztem. Ha beszélek Pete-el és a srácokkal sosem kérdezek róla. Pete sosem kér arról , hogy meséljek neki arról amit Susan tett, a testem és rajta a nyomok elég bizonyíték volt neki, és sosem kéri ne valljak két nap múlva a tárgyalásán Madisonban. Este indulok vissza, mivel péntek van, így kivettem szabadságot a boltban, az egyetemről csak hétfőn mikor a tárgyalás van fogok hiányozni, de azt leigazolják, hétvégén pedig nincsenek óráim. Egészkor érkezik a professzor. Dickens-ről tart előadást, és imádom. Minden szavát leíróm. Mikor vége az órának, mára nem lesz több. hétfőn van elég sok előadásom egy szeminárium. Előveszem a telefonom mivel csörög, és Calum nevét látom rajta.
- Caulm Hood. -szólok bele
- Anna, lenne kedved velem lenni, egy kicsit? - kérdezi
- Lenne, és mikor és hol?
- Mondjuk itt és most. - már mögülem hallom a hangját. Elmosolyodom. Mindig biztosra ment. Leteszem a telefont.
- És ha nemet mondok?
- Olyan variáció nincsen. - mosolyog kajánul, és a hajába túr. Kézen fog mint anno, és elindulunk egy számomra ismeretlen hely felé, a Central Parkban. Egy fa alatt ülünk le, csak úgy a fűbe. Elfekszem, és élvezem, hogy nem fáj mint régen fájt. Már tegnap este összepakoltam és gépem is csak éjfélkor indul, valami dilis nem tudja emberi időben indítani. Körbenézek és leesik hol vagyunk nem sokkal távolabb ott van a tó, kacsákkal, tele.
- Hová tűnnek a kacsák télen? - kérdezi
- Fogalmam sincsen, erről nem ír a Rozsban a Fogó - mosolygok rá
Ezután mint régen is mesélni kezd, a turnéról, hogy milyen csodás volt ott. Aztán rólam kérdezz én pedig elmondom mi volt velem mindig is, nem hisz a fülének, nem akarja nekem elhinni ezt tették vele. Én sem akarom válaszolom néha, de kihagyom azt, hogy van maradandó károsodása is, annak, hogy nem kaptam előbb segítséget, hogy idő kérdése, hogy eltudom e végezni az egyetemet, beteg vagyok, az orvosok szerint a verés segítette a kialakulását. És hogy pontosan minek is? A szív koszorú ereim elzáródását, azaz előbb-utóbb infarktust fogok kapni, és a doki szerint erre hiába gyógyszerek egyre nagyobb az esély. Calum le van sokkolva.
- Én is haza akartam utazni, nem mennék együtt? - kérdezi, mire elbizonytalanodom, de végül bólintok. Felülök, de Cal visszahúz, és rám fekszik. És megcsókol, semmi kérdezés semmi. Hirtelen. De visszacsókolok, és tetszik, imádom ahogyan csókol, az a vadság mégis lágy,a hajába túrok.
- Hiányoztál, Anna. - súgja, én pedig elmosolyodom
- Te is, Cal. - mondom
És megölel, imádom az illatát. Nem voltam őszinte Lauren-nel igen is hiányzik, és nem tudok elenne tenni, mert szeretem, és összetartozunk, ő és én. Cal haza kísér, aztán hazamegy pakolni, és a reptéren találkozunk 10kor. Lauren a kanapén ül, és kéri meséljek. A mese délután után a szobámba megyek, és kihozom a börönndőmet. Eszek egy pár falatott. Elköszönök Lauren-től aki holnap indul Angliába. Hihetetlen, hogy a legjobb barátnőm ilyen messze lesz. Ő mindig itt volt nekem és most elmegy igaz nem örökre, de hiányozni fog. Hiányozni fog, hogy ő volt az okosabb, mégis néha én vigyáztam rá. És egyedül leszek, hiába lesz itt Calum. Egyedül vagyok a világban, mert hiába volt ott a családom, ők senkik. Nem vették észre mi történik. Laur mindig velem volt, és segítő kezet nyújtott. Most ezt a kezet el kell engednem.
- Vigyázz magadra, Lauren. Kérlek. - síróm
- Nyugodj meg, Anna. Te jobban vigyázz. - mosolyog, és megölel. Nekem mennem kell. Taxival megyek ki a reptérre. Calum-öt már látom. Megölel, és megpuszil. Beccsekolunk, és várunk. Mikor végre beszállhatunk, én ülők az ablak mellé. Cal megfogja a kezemet. Fél óra múlva felszáll a gép. Alig van rajta utas. Elindulok oda, hogy lezárjam azt a valamit ami elől menekültem egész életemben, és még ma is kísért.
