13.fejezet

Anna 




- Lauren, itt van és találkoztunk! - mondom, és közben fel-alá járkálok

- Hé, Anna,és akkor mi van? Hiányzott, hát itt van, békülj ki vele! - magyarázz - állj már meg az istenít
- Nem, Lauren, nem tudok leállni! Béküljek ki vele? Nem tudom, annyira különbözünk, Lauren, nem működne
- Egyszer már működött, nem?
- És azért lett vége, mert túlságosan is különbözünk. Mit gondolsz mindkettőnknek más volt fontos. Neki a zene, nekem az egyetem. És ott a betegségem, ott a múltam sérülése - jegyzem meg, és felveszem a cipőmet. Megnézem magam még a tükörben, a táskámat a vállamra veszem, köszönök, és már itt sem vagyok. Irodalom történet óráról nem szeretnék elkésni, de persze jó vall  előbb ott leszek mint kéne. Az egyetem épületében megkeresem a termet, és leülök. Az első sorban foglalok helyet, és előveszem a füzetemet, mivel nem tellett laptopra. Jobban mondva abból a pénzből amit a szüleimtől kapok telne, de nem fogadom el, még nem is költöm, inkább dolgozok egy könyves boltban hétvégente és délutánonként kedd és péntek kivételével.  Nem kell tőlük az ég világon semmi, Susan a másik fele. Mióta kiderült miket tett velem, és előzetesben ül, rá sem néztem. Ha beszélek  Pete-el és a srácokkal sosem kérdezek róla. Pete sosem kér arról , hogy meséljek neki arról amit Susan tett, a testem és rajta a nyomok elég bizonyíték volt neki, és sosem kéri ne valljak két nap múlva  a tárgyalásán Madisonban. Este indulok vissza, mivel péntek  van, így kivettem szabadságot a boltban, az egyetemről csak hétfőn mikor a tárgyalás van fogok hiányozni, de azt leigazolják, hétvégén pedig nincsenek óráim.  Egészkor érkezik a professzor. Dickens-ről tart előadást, és imádom. Minden szavát leíróm. Mikor vége az órának, mára nem lesz több. hétfőn van elég sok előadásom egy szeminárium. Előveszem  a  telefonom mivel csörög, és Calum nevét látom rajta.
-  Caulm Hood. -szólok bele
- Anna, lenne kedved velem lenni, egy kicsit? - kérdezi
- Lenne, és mikor és hol?
- Mondjuk itt és most. - már mögülem hallom a hangját. Elmosolyodom. Mindig biztosra ment. Leteszem a telefont.
- És ha nemet mondok?
- Olyan variáció nincsen. - mosolyog kajánul, és a hajába túr. Kézen fog mint anno, és elindulunk egy számomra ismeretlen hely felé, a Central Parkban. Egy fa alatt ülünk le, csak úgy a fűbe. Elfekszem, és élvezem, hogy nem fáj mint régen fájt. Már tegnap este összepakoltam és gépem is csak éjfélkor indul, valami dilis nem tudja emberi időben indítani. Körbenézek és leesik hol vagyunk nem sokkal távolabb ott van a tó, kacsákkal, tele.
- Hová tűnnek a kacsák télen? - kérdezi
- Fogalmam sincsen, erről nem ír a Rozsban a Fogó - mosolygok rá
Ezután mint régen is mesélni kezd, a turnéról, hogy milyen csodás volt ott. Aztán rólam kérdezz én pedig elmondom mi volt velem mindig is, nem hisz a fülének, nem akarja nekem elhinni ezt tették vele. Én sem akarom válaszolom néha, de kihagyom azt, hogy van maradandó károsodása is, annak, hogy nem kaptam előbb segítséget, hogy idő kérdése, hogy eltudom e végezni az egyetemet, beteg vagyok, az orvosok szerint a verés segítette a kialakulását. És hogy pontosan minek is? A szív koszorú ereim elzáródását, azaz előbb-utóbb infarktust fogok kapni, és a doki szerint erre hiába  gyógyszerek egyre nagyobb az esély. Calum le van sokkolva.
- Én is haza akartam utazni, nem mennék együtt? - kérdezi, mire elbizonytalanodom, de végül bólintok.  Felülök, de Cal visszahúz, és rám fekszik. És megcsókol, semmi kérdezés semmi. Hirtelen. De visszacsókolok, és tetszik, imádom ahogyan csókol, az a vadság mégis lágy,a hajába túrok.
- Hiányoztál, Anna. - súgja, én pedig elmosolyodom
- Te is, Cal. - mondom
És megölel, imádom az illatát. Nem voltam őszinte Lauren-nel igen is hiányzik, és nem tudok elenne tenni, mert szeretem, és összetartozunk, ő és én. Cal haza kísér, aztán hazamegy pakolni, és a reptéren találkozunk 10kor. Lauren a kanapén ül, és kéri meséljek. A mese délután után a szobámba megyek, és kihozom a börönndőmet. Eszek egy pár falatott. Elköszönök Lauren-től aki holnap indul Angliába. Hihetetlen, hogy a legjobb barátnőm ilyen messze lesz. Ő mindig itt volt nekem és most elmegy igaz nem örökre, de hiányozni fog. Hiányozni fog, hogy ő volt az okosabb, mégis néha én vigyáztam rá. És egyedül leszek, hiába lesz itt Calum. Egyedül vagyok a világban, mert hiába volt ott a családom, ők senkik. Nem vették észre mi történik. Laur mindig velem volt, és segítő kezet nyújtott. Most ezt a kezet el kell engednem.
- Vigyázz magadra, Lauren. Kérlek. - síróm
- Nyugodj meg, Anna. Te jobban vigyázz. - mosolyog, és megölel. Nekem mennem kell. Taxival megyek ki a reptérre. Calum-öt már látom. Megölel, és megpuszil. Beccsekolunk, és várunk. Mikor végre beszállhatunk, én ülők az ablak mellé. Cal megfogja a kezemet. Fél óra múlva felszáll a gép. Alig van rajta utas. Elindulok oda, hogy lezárjam azt a valamit ami elől menekültem egész életemben, és még ma is kísért.

12.fejezet

Calum 

Hónapokkal később........

Srácok...újra itthon...New Yorkban! 
Íróm ki a hivatalos twitter oldalamra, és hozzá csatolok is egy képet. Mot érek haza a turnéról., ami érintett néhány európai fővárost is nem csak amerikait. A bandám a Games nevet viseli. Ők kerestek maguknak énekest, lám kaptak engem. A srácokkal remekül megvagyunk. De valaki örülten hiányzik. Anna. Nem tudom kiverni őt a fejemből. Nem hagy aludni se már lassan. Minden dalom róla szól, és minden lányban őt látom, pedig próbáltam nem őt látni. Szeptember van. Ami ha minden igaz, ő most a Columbián tanul, itt New Yorkban. Bármikor láthatom majd., mivel a stúdió egy utcányira van az egyetemtől.  Leszállok a hajóról, és elindulok haza. Itt Manhattenbe bérel nekem lakást a stúdió. A fiúk nem sokkal laknak tőlem arrébb. A házban odamegyek a lifthez, és beszállok. Megnyomom a 20as gombot, és már megy is fel az emeletre a lift. Kiszállok, és odamegyek a lakás ajtómhoz. A gitáromat, és a táskámat leteszem, a kulcsot elfordítom a zárban, és belépek. Nem változott semmi. A ruhák ott vannak ahol hagytam őket, pár hónapja. A könyveim is, és persze a Times is itt van, Anna McAdams versével. Ledobom a táskámat meg a gitárt, és elmegyek fürdeni, vagyis inkább zuhanyozni. A víz alatt állva van időm gondolkodni mit csinálok az egy hónapos szünet alatt. Haza megyek majd Madisonba is egy hétre az biztos.  És megkeresem Annát is. Annyira jó lenni őt végre látni. Kiszállva a zuhany alól keresek egy tiszta alsót és beugrok az ágyba.


Másnap délben kelek fel, legjobb barátom hívására.
- Ezra  - morgok bele a telefonba
- Calum, nyisd ki az ajtódat itt vagyok már egy órája. - és leteszi. Ezra pár napra jött hozzám, mielőtt elutazna Houstonba A NASAhoz. . Az én bolond haverom.  Kimegyek és ajtót nyitok neki. Ezra hosszú haja most is  göndör, és kockás inget visel, csőnadrággal, és valami idióta színű felsővel.
- Cal, cimbi - ölel magához.
- Ezra, ne buzulj. - jelentem ki
- Van csajom. - mondja, mire a szemet forgatom.
Leül a kanapéra.
- Van kajád? -kérdi, mire a fejemet rázom és kijelentem h megyek veszek valamit, ő pakoljon csak ki. Felveszek, egy fekete Nadrágot, az egyik zenekaros felsőmet, és egy bakancsot. Elrakom a telefonomat, és ezután elindulok. Gyalog megyek. Az utcán nem ismert még eddig fel senki, nem mintha bajom lenne vele, imádom a fanokat. Előveszem a telefonomat az idő miatt, és akkor meglátom őt. A haja még mindig göndör. Rövid fekete ruhát visel, bakanccsal. A sminkje a régi, de a járása. Tisztább. Mintha minden rendbe lenne vele, fizikailag. A mozgása, rendben van, nem jár már úgy mintha minden fájna neki.  Bemegy egy kávézóba, én pedig követem. Mögé állok be a sorba.
- Egy Lattét kérek elvitelre, mondja és már fizetni, de én megelőzöm.
- Lesz még hozzá, egy hosszú kávé is. - mondom, és odaadom a pénzt az eladónak. Anna meg sem szólal. Nem is nézz rám, nem csinál semmit. Elveszi a kész kávéját. Mond egy halk köszönömöt, és távozna. Anna beszéljünk, gyere ülj le. - kérem. Rám nézz,, végre engem nézz, és bólint egyet.
Ő választ helyet, én pedig előtte foglalok helyet.
- Meséj, Calum Hood. - mondja, és hallom a hangján hogy mosolyog
- Zenélek. - mondom
- Azt hidd el Calum tudom. A suliban mindig a ti számaitok mentek. - mosolyog
- Tetszik? - kérdezem
- Kinek írtad a dalokat? - kérdezi szem rebbenés nélkül.
- Neked. - válaszolom
- Nem volt senkit? - kérdezi, mire a fejemet rázom
- Neked?
- Stuartal randiztam egy két hónapig, de semmi komoly. - mondja, persze ahogy lelépek az  kis nyomi ráhajt
- Veled, mi történt?
- Leérettségiztem, aztán írtam még verseket. A Columbiára járok. - mondja, én pedig bólintok
- Eljössz velem holnap valahová? - kérdezem
- Holnap nem jó, Lauren jön, New Yorkba.  -mondja
- Vele mi lett?
- Lauren Cambridge-be fog járni, matekra.
Még beszélgetünk, de engem Ezra folyton zaklat, hogy mikor megyek már, így ott kell hagynom a lányt. Keresek valami kajáld át ahonnan szerzek enni, és már megyek is haza. Ezra a tévét nézi, és valamit nagyon mutogat. Mi vagyunk benne, ebbe nincsen semmi új. A koncertekről beszél a menedzser, hogy mennyire jól sikerültek. Még ha nem sikerültek volna jól, milyen lebaszást kapnánk. A nap további részében Ezrával videójátékozunk.  Este rendelünk pizzát, és játszunk tovább, azonban nyolckor kapok egy smst a banda itthon lévő tagjaitól, hogy feljönnének hozzám, de íróm, hogy nem jó. Ezrát régóta nem láttam, és hiányzott a pasis délután mikor csak ketten vagyunk. Ezra eljött néhány koncertünkre itt az Államokban, és egyre Európában. Éjjel egykor fekszünk le aludni. Mindenki megy a saját szobájába. Lezuhanyzom, majd felveszem az alsónadrágomat. Előveszem a telefonomat, és mint minden este írók egy üzenetet Neki. Nem várok rá választ, de most megérkezik.
Jó éjszakát, Calum Hood. - Anna 

Sziasztok! 
Nem lett túl esemény dús rész, de remélem tetszett:) 

11.fejezet

Anna 



 Sírva mentem haza. Elhagytam életem legnagyobb szerelmét. De nem lehetünk együtt. Így is fáj amit eddig kaptam. A bordáim, tudom, hogy valami nincsen velük rendben, az ütései amit akkor kaptam mikor megtalálta Cal pólóját. Aztán még az övvel kapott ütéseim se gyógyultak be,de minden nap kapok. Mikor hazaérek megint nincsen otthon senki,csak ő. 
- Mi ez? - dobja nekem  a Columbiától kapott levelet. 
- Egyetem - válaszolom 
- Itt akarsz hagyni? Hogy ennyi pénzt öltem beléd? Ezzel hálálod meg? - és egy pofon. Az arcomhoz kapok, de fáj a hirtelen mozdulat. A földre lök, de én nehezen felállok. 
- Milyen pénzt? Az anyámék pénze, ennyit még számítok nekik. - köpöm felé a szavakat, de persze ezt nem kellett volna. 
 - Feleselsz? Nekem, te kis kurva. És hol van a pasid? - röhög bele  a képembe. - Csak nem rajta kapott valakivel 
- Ehhez, semmi közöd Susan - ordítok rá, és folynak a könnyeim 
- Kivel ordítsz, Anna? - és még egy ütés de ez a földre lök. belerúg azt oldalamba, mindenhová ahol ér. Már nem érzek fájdalmat. Nem érzek semmit. Tegnap is beleájultam a fájdalomba. és jobb lesz most is, nem érzem amit felem tesz. Eltudom felejteni. És nem is fáj. Lehunyom a szemem. Még hallom, hogy egy autó áll meg a ház előtt, de ennyi semmi több. Kikapcsolok.  


Lauren 

 Jake-et, Anna öcsét hoztam haza. A srác aranyos, de az a két év ott van köztünk. Átjött hozzánk, segítettem neki tanulni matekból. Együtt szállunk. 
- Bejössz? - kérdezi, mire csak bólintok. 
Ő megy elől, kinyitja az ajtót, és meg is áll ott. 
- Jake, mi az? - kérdezem, de én lefagyok. Legjobb barátnőm a földön van, az orrából folyik a vér, a karja, tiszta lila folt, ahogyan a hátán ott vannak ütés nyomok. Susan pedig ott áll fölötte. kezében egy övvel. Nem kell sok és leesik. Tudtam, hogy náluk valami otthon nem okés, de azt hittem Pete az aki bántja őt, és nem fordítva. Jake-et félre lököm, és az anyát is Anna mellől. legjobb barátnőm fölé hajolok, akinek már lassú szinte nincsen pulzusa. Előveszem a telefonom, és hívóm a mentőket. 
Jake-től megkérdezem a címüket, de egyből átveszi a telefont és elmondja. 

A mentősök itt voltak már 5 perccel később. Annát hord ágyra tették, és elvitték. Jake ment vele a kórházba mivel én nem mehettem. A mentősök hívták a rendőröket, Susanhez mivel az erőszak történt kérdésre, igennek feleltem.  Felhívtam többször is Calumöt, de nem veszi fel. Egyszer sem vette fel. Hiába hívtam. Mikor már azt hittem van remény kinyomot.  
Pete akkor érkezett meg mikor a rendőrök,így én elindulhattam a kórházba.

Anna

 Mikor felébredtem, fehér falak vettek körül. Nem éreztem fájdalmat, sőt semmit. Meghaltam volna? Nem nem volt ekkora szerencsém. Egy gép hangját hallom. lenézek és a karom be van kötve, ahogyan a mellkasom is körbe van tekerve. Pete ül mellettem. 
- Pete - szólok a nagybátyámnak, aki egyből felém kapja a felét. 
- Jól vagy, szívem? - kérdezi 
- Nem érzek semmit. - mondom 
- Emlékszel mi történt? - kérdezi, erre bevillan minden, Calum ahogyan elment,ahogy nem engem választott. És Susan, az, hogy feltudtam volna adni. 
- Igen. - mondom 
- kimegyek szólok a rendőröknek - mondja, rendőröknek? Mi történt, nem akarok rendőröket. Susan meg fog ölni, ha megtudja. 
Két tiszt jön be, egy nő, és egy fiatal férfi. A nő leül Pete helyére, a férfi viszont áll. A nőnek szőke haja van, és nem egyenruhában van, de a jelvénye látszik. Szépen van kifestve, kiemeli a kék szemét. 
- Szia, Anna, én Melanie Smith vagyok, de neked csak legyen Mel. - mosolyog. - Feltennék, neked pár kérdést. 
Bólintok.
- Mióta bántott? - kérdezi, én pedig visszaemlékszem. 12 évesen ideköltöztem, 14 éves voltam mikor először megvert, csak mert kisminkeltem magam. 
- 3 éve - mondom mire megdöbbenek. 
- Miért vert? 
- Mindig másért. - mondom 
És ezután jönnek a hülyébbnél hülyébb kérdések, de azt akarom elmenjenek. Nem vagyok rájuk kíváncsi, egy ember van aki érdekelni, de őt én hagyom hidegen, hát akkor nem mindegy? Egy valaki van akivel ezekről akarok beszélni, de az a valaki túl messze van. 

Sziasztok! 
Hogy tetszett a fejezet? Kinek nyerte el  a tetszését? 
Remélem nem volt nagy baj, hogy váltottam szemszöget, de valahogy így nem maradtak megválaszolótlan kérdések. 
Puszi:Anett.x.x.x
 

 

10.fejezet

Calum 

2 hónappal később.....

Hogy mondjam meg neki? Hogy mondjam el azt, hogy felhívót egy kiadó, hogy látták a videómat a netten, és lenne egy bandájuk amibe pont énekest keresnek aki én lennék? És hogy mondjam meg neki, hogy igent mondtam? És azt főleg nem tudom, hogy mondjam el, hogy hétfőn már ott kell lennem. Pont most mikor Anna ennyire kezd szétesni. Ahogy ma kinéz. Valami nagyon nem oké, otthon náluk. Ahogy ott látom a szekrény ajtót, és Laurent fogja, mivel ahogy észre veszem nem áll stabilan. Tisztán látszik, hogy a háta még mindig fáj. A gipsz a kezéről lekerült már. Fekete egyberuhát visel, és egy szürke kardigánt hozzá, a szokásos erős smink, és a haját kivasalta. Laurennek mennie kéne, így odafutok hozzá.
- Átveszem - tátogóm, mire Lauren hálásan mosolyog.
- Hogy vagy ma? - kérdezem
- Jól - mondja Anna arcán mű mosollyal. Látom, hogy egész este sírt és nem aludt semmit. - Tegnap este Felhívót a Columbia, olvasták a versemet.
Szinte el sem hiszem amit mond. A Columbia felhívta, az egyik legjobb egyetem az országba és messze van innen Madisontól ahonnan mindig is elakart menni, és főleg közel lenne hozzám New Yorkban. És már megint, hogy mondjam el ezt neki, hogy itt hagyom mikor járni is alig tudd.
- Mi történt? - kérdezem
- Leestem a lépcsőn. -tudom hogy hazudik, de nem teszem szóvá. Péntek van, és az első óránk közös, még pedig történelem. Austin már bent van a teremben  és a tanárnővel beszélget.
Leülünk a helyünkre a leghátsó padba. Anna megfogja a kezemet, és csak nézz ki a fejéből
- Mondanom kell valamit. - kezdek bele, még van időm bőven. - kaptam egy ajánlatot. Zenélhetnék, Anna és ez maga lenne a csoda. Énekes lennék egy bandában.  És hétfőn indulnom kell.
- Szóval már döntöttél is? - kérdezi mire bólintok
- Hova mész?
- New York, fizetik a szállásomat addig ameddig nem találok lakást.
- Tudod miért kereset a Columibia? - kérdi - Felvennének irodalom szakra ösztöndíjjal, olvasták a versemet a Times-ban és kellek nekik. Érettségi után azonnal mehetnék oda, nem kellene tovább várnom, kapnák kollégiumi szobát.
- Ez nagyon jó, Anna, örülök neked. - mosolyog rá
- Én is, neked Calum Hood. - mosolyog rám.

**

Éppen most csengetnek ki. Az utolsó iskolai ének órám volt. Az utolsó napom gimnazistaként végett ért. És Annát is itt kell hagynom, és nem tudom fogunk e mi még valaha  találkozni. Anna ma egész nap agyalt,láttam a tekintetét akkor ilyen ha agyal valami, valami fontos dolgon. Az idő amit együtt voltunk maga volt a csoda. Soha nem hittem hogy lehet valakit annyira szeretni. Ezt a lányt aki olyan szép verseket ír, mint ő. És olyan művelt, egy csoda az a lány.  

- mehetünk? - kérdezem a csodámat 

- Calum beszélnünk kell. - mondja, és kéri sétáljunk egyet. Én bólintok, félek attól vajon mit fog mondani. Kéz a kézben sétálunk egészen egy pontig. 

- calum, ezt - mutat kettőnkre. - hagyjuk. Elmész kezdesz egy új életet, csupa csodás lánnyal benne, mi pedig találkozni se tudnánk, Cal. 

- Szakítasz velem? - kérdezek rá az egyértelműre. 

- Igen. - válaszol 

- Rendben - bólintok 

Ránézek, és tudom, hogy ő sem ezt akarja, nem akarja, hogy abba hagyjuk, de elmegyek. A zenét választottam nem őt. De ő is a Columbiát választotta nem engem. Mindketten mást választottunk, más van a fontossági sorrend első helyén. De nem tudom így elengedni. Magamhoz húzom, és megcsókolom. A csókunk lassú, és mély. Tudjuk, hogy ez az utolsó, hogy több nincsen. Anna a hajamba túr, én pedig a derekát fogom meg. így állunk, ám egyszer elered az eső. De mi akkor sem hagyjuk abba. Anna haja teljesen elázott. Rám nézz. Puszit nyom a számra, és már el is indul, az ellentétes irányba.  Visszafutok az iskolához, beülök a kocsimba. Nem tudom mit tegyek csak mérges vagyok. Rávágok a kormányra. Elveszítettem. Biztos volt, de már nincs. Miattam nincsen, mert elmegyek. Túl gyorsan megyek haza felé, a sebesség határt jóval átlépen, reménykedem rendőr nincs a közelben. Otthon a szobámba rohanok, előveszem a böröndőmet, és beleszóróm a ruháim felét. Elteszem a pénzemet. A nappaliban ott ül mindenki. Anya, apa, és az ikrek. Rám néznek, a börönddel, és a hátizsákommal a kezembe. A nővérem rohan hozzám először. Jól megölel, majd megpuszil. A bátyám, csak annyit mondd, hogy sok sikert. Anya, és apa viszont sírnak. Ők ellátnák tanácsokkal, és anya érdeklődik miért megyek már ma. Annyit mondok csak, hogy Anna. Elhagyott, és még mindig nem fogom fel. A fájdalmas búcsú után elindulok a reptérre. Útközben, egy mentő jön el mellettem. hangosan szirénázik, és a helyi kórház felé indul. Egy rendőr autó arra megy, amerről jött a mentő. 

A telefonom is cseng. Lauren az. Már háromszor is felhívót, de nem válaszoltam neki. Kinyomom mást már, a telefonomat is kikapcsolom. A reptéren már bemondták, hogy ideje becsekkolni annak aki New Yorkba megy. megveszem a jegyemet, és elindulok becsekkolni Mikor kész vagyok a gép felé megyek. Ott elfoglalom a helyemet. Előveszem az ipodomat, és zenét hallgatok, de minden egyes dal rá emlékeztet. Szinte hallom ahogyan énekli. És ekkor meghallom. Az egyik versét, írtam át megzenésítve még egy versenyre. Sajnos nem nyertünk, de külön díjasok lettünk jóban mondva Anna, a szöveg miatt. Elhelyezkedem a székben  majd elalszom, és megpróbálok nem rágondolni.

Díj

Köszönöm a díjat Kawaii Ayamii-nak a Ördögi érzelmek írójának!

Szabályok: 

• Köszönd meg a díjat, és tedd ki kitől kaptad 
• Olvasd el annak a blogját akitől kaptad 
• Írj 12 dolgot annak a blogjáról akitől kaptad(azt nem írhatod amit ő írt) 
• 12 dolog a saját blogodról! 
• Válaszolj 12 kérdésre! 
• Tegyél fel 12 kérdést a saját blogoddal kapcsolatban 
• Kommentelj annak a blogjára akitől kaptad, hiszen mindenkinek jól esik a visszajelzés, legyen az kritika, véleményezés, vagy estleg tetszésed kifejezése a lényeg az, hogy építő legyen! 
• Cseréljetek linket egymással 
• Legalább 12 embernek küld tovább

Blogok akiknek küldöm

1. Neymar and te Great Love 
2. Love...not Love? 
3. Schicksalhaft
4. Three steps to my boss
5. Murder
6. You belong to me
7. I want to be dead, but you are here
8. Flame and Fire 
9. Music is my life!
10. Málnaízű Te 
11. Enigma
12. Árnyhad

12 dolog a saját blogomról:

1. Calum idővel a blogban is híres lesz 
2. A blog vége ellégé semleges lesz, nem fogom pontosan lezárni mindenki gondolja majd tovább 
3. Anna "problémája" meg fog oldódni igaz nem úgy ahogy szerintem sokan gondoljátok 
4. A blog 20 részes lesz 
5. Lesz epilógus 
6. 10.részben lesz egy fordulat 
7. Laurent a saját legjobb barátomról mintázom 
8. Írás közben legtöbbször Halott Pénz-Elkezdeni elöről című dalát hallagattom, esetleg Radnóti-Bájoló feldolgozását 
9. Madison, ahol a történet játszódik a valóságban annyira nem kisváros 
10. Lesz még olyan rész ami Bostonba játszódik 
11. Anna szülei egyszer bocsánatott fognak kérni 
12. Azért Lorde lett Anna mert ő a kedvenc énekesnőm 

12 dolog az Ördögi Érzelmek blogról:

1. Egy lányról szól aki modell szeretne lenni 
2. A hölgyet Elizabethnek hívják 
3. Elszökött otthonról 
4. A lánynak egy bizonyos M írógat üzeneteket  
5. Andy meleg 
6. Andy-nek bejön Josh 
7. Egy bulin megismer egy bizonyos Matthew Harrist 
8. Elizabeth legjobb barátja Andy és Ann 
9. Ann jelenleg Ausztráliába van 
10. Ann ösztöndíjat kapott egy ottani gimibe 
11. Andy divattervezőnek készül 
12. Elizabeth Taylor volt régen a hölgy neve 

Válaszok a kérdésekre: 

-Olvastad a blogom?

Nem 

-Ezután olvasni fogod?

Igen 

-Mi a véleményed Elizabeth-ről?

Nekem kicsit furcsa, hogy olyan fiatalon elszökik az ember 

otthonról, és viselkedésben sem annyira szimpatikus 

- Mit gondolsz Alexander-ről?

Ő nagyon szimpatikus 

-Mit gondolsz a szüleiről?

Furcsa, hogy szónélkül befogadtak egy lányt, és a szüleinek se 

szóltak, hogy bocs itt a lányotok 

-Szerinted sikerül teljesítenie az álmát?

Igen

-Mi a véleményed a fogalmazásomról?

Érhetően fogalmazol 

- Mi a véleményed az alap történetről?

Vannak benne sablonos elemek, de vannak egyediek is 

- Van valami, amin tudnék javítani?

A ruhákat elég leírni, és nem kell róla képet is betenni 

- Hogy tetszik a design?

Tetszik, basszol minden mindenhez 

- Mit gondolsz a mellék szereplőkről?

Hát nem tudom annyit nem voltak még benne, hogy véleményt mondhassak 

- Tudnál mondani, valami építő kritikát, amit érdemes megfogadni?

Csak a képekről amit mondtam, 

12 kérdésem:

1. Mióta blogolsz? 
2. Hányadik blogodat íród? 
3. Szoktál zenét hallgatni írás közben? 
4. Hogy tetszett a blogom? 
5. Tudsz nekem írni valami építő kritikát? 
6. Ki a kedvenc szereplőd?
7. Miért ő? 
8. Mi a véleményed a fogalmazásodról?
9. Mi a véleményed a történetről? 
10. Szerinted jól választottam szereplőket? 
11. Mi a véleményed a 5 Seconds Of Summer-ről? 
12. Anna egyik versét leírjam majd  a blogban? 

9.fejezet

 

Anna 

Vasárnap a családom visszajött, így haza kellett mennem. Mivel csak este jöttek meg így kitudtam pihenni, az éjszakánkat Calummel. És persze el vitt randizni is, ami abból állt, hogy a közeli városba átmentünk mozizni. Egész jó volt  a film, de a címére már nem emlékszem. 9-re értek haza, addigra Calum már hazavitt. Csókkal búcsúztunk el, mire a pillangók tomboltak bennem. Elővettem a verses könyvemet, és írni kezdtem. Egy szerelmes vers lett. Elraktam, hogy senki ne találja meg.
Ezután pedig egy pályázatra írtam, és az anyáméknak szól, tudom ha megnyerem a Times-ba fog megjelenni a vers, és emlékszem azt a szüleim mindig is olvasták. . Azt beraktam a táskámba, a többi tancucommal együtt.  Mikor hazaértek már lefeküdtem, nem akartam velük találkozni, mert eszembe jutnának anyámék akik ide raktak

Másnap reggel a fürdőszobába mentem ahol elvégeztem a szokásos dolgokat majd a szobámban felvettem egy fekete nadrágot aminek hosszú a dereka, és egy haspólót. Egy fekete farmer kabátot kaptam még magamra.  A táskámat a vállamra kaptam. A konyhába csináltam magamnak reggelit amit elraktam a táskámba, és az ablakból látom Calum autóját. Köszönök, majd kimegyek. Calum ma felhajtón áll. Beszállok mellé, és már el is indul.  Calum kezd beszélni, már nem is tudom miről. Össze vissza beszél, de annyit kiveszik, hogy a tesójáról van szó.  Az iskola parkolójában megáll, és rám nézz. Együtt szállunk és megfogja a kezemet. A lányok tekintetéből sugárzik a féltékenység, én persze ehhez nem vagyok hozzá szokva.
Első óránkra irodalomra megyünk. Cal leül, én pedig a teremben ülő Mrs.Brookshoz megyek. Odaadom neki a verset a családomról, megköszöni, és elmondja, jövőhéten a Times-ban megtudjuk az eredményt. Leülök Cal mellé aki megfogja a kezemet, és közben írja a matek háziját.

**

Ebéd szünetben találkozom Calummel újra. 

- Nincs ma töri tanár, így ének óránk lesz - üdvözöl ezzel a számomra súlyos hírrel. 

Lauren persze örül, hisz' ő ki nem állhatja a történelmet, és az éneket viszont szereti. Én vagyok az egyetlen akinek nem tetszik a hír, így csak én hisztizek.  Óra előtt 5 perccel már a terembe vagyunk, és leülünk a helyünkre. Calum kezében a szokásos gitár. Mindenki megjön a tanárnővel együtt. Dalokat éneklünk, majd közli mindenki mehet engem és Calumöt kivéve. 

- Gyerekek, lesz egy pályázat miszerint verseket kell megzenésítve előadni. Arra gondoltam Anna egyik versét megzenésíthetnéd Calum. - mosolyog a tanárnő, nekem pedig leesik az állam, ez az én versemet akarja?

- Én benne vagyok- mondja Cal, mire én is bólintok. 

- Jól van gyerekek, péntekre kérem a verset, és hétfőre pedig a dallamot hozzá. Mehetek. 

Felállunk és már megyünk is ki a teremből. Lauren  és a barátja már hazamentek, de nekem meg Cal-nak szakkörünk lesz. A könyvtárban már mindenki ott van rajtunk kívül. Helyet foglalunk és Austin már meséli azt hogy milyen volt Németország, és vett magának ott kint egy könyvet. Azután Hilary beszél a Szürke ötven árnyalatáról, persze nem nagyon nyeri el a sztori senkinek se a kedvét. Ezután Mrs.Brooks a versemet olvassa fel, a versenyre, és már mehetünk is.  Calum visz haza, és félve veszem észre nincs itthon senki Susanon kívül. Megcsókolom,  a barátomat majd ígérem hívóm. Nehezen de fél kézzel felteszem a táskámat  a hátamra. Belépek az ajtón. Leteszem a táskámat miközben a cipőmet próbálom kikötni. Susan hangját hallom. És közben hozzám vág valamit. 

- Ez mi? - kérdezi 

Egy vers, Calumről. 

- Csak egy sima szerelmes vers. - jelentem ki flegmán 

- Melyiknek? - kérdezi 

- Egy van. 

- Ne merj velem így beszélni, te kis kurva! Egy van? Ne nevettess 

- Egy van, és képzeld ő is szeret engem! - válaszolom, mire pofon csattan az arcomon. A begipszelt karomnál fogva rángat ami a kelletnél jobban fáj. Rángat a szobámba ott a földre lök, és persze, hogy a karomra esek, megfog valamit, mire a hátamra csap azzal. Ötször teszi meg ezt, nekem pedig folynak a könnyek az arcomon. És nem tudom letörölni őket, csak menekülni szeretnék, nem jön a megváltó halál. Pedig most meghalnék itt hagynám a fájdalmamat. Bántó szavak is elhangzanak. Ez egy normális nő és mégis ilyen.  Abba hagyja, és felrángat a földről. A karom is fáj, de ennél nagyobb baja már nehezen lehet, a hátamat viszont nem érzem. 

- Csak, hogy tudd hol a helyed és kivel beszélsz. - mondja a szemembe, és kimegy. A fürdőbe megyek, és megnézem a hátamat. Lila folt az egész, hozzá se merek érni, mert félek mi lesz. Elkezdem írni a leckémet, és tanulni holnapra. Mire kész vagyok elmegyek fürdeni, de nehezen mozgok a hátam miatt. Nem tudom, hogy tehette ezt velem. Megpróbálok lefeküdni, de nem sikerül a fájdalomtól pedig könnyezni kezdek már megint. A hasamra fordulok, és úgy próbálok meg aludni, de nem sikerül. Meghallom a telefonomat, Calum írta a szokásos kis levelét. Nem válaszolok neki. Megpróbálok aludni de nem nagyon jön álom a szememre. Elkezdek írni egy verset. Elég hosszú lett, a címe pedig Rózsa mindenkinek szól. Mondhatni egy utolsó levél, amire most szükségem van. Nem tudom meddig élek még ebben az életben. Lehet szólnom kéne Calumnek erről az állapotról, ez lenne fair vele szembe,  de viszont a családom többi tagjával nem tudom ezt megtenni. Tudom, hogy Calum egyből a rendőrségre menne, de nekem nem menne, így maradok így ebben az állapotban, ilyen elveszett. 

8.fejezet

Calum 

Reggel, a napsugarai ébresztettek fel. Ahhoz képest, hogy ittam nem vagyok rosszul, igaz csak egy pohár whisky volt. Annát ölelve találom magam. Emlékszem mi történt tegnap este, és ez mosolyogásra késztet. A lány akit szeretek végre megcsókolhattam. Mindketten ruhában vagyunk. A lábaink összetűzve. Anna haja eltakarja az arcát, de a levegő vételéből észre veszem, hogy nem egyenletes mint mikor alszik. fent van. Belepuszilok a hajába, mire mozogni kezd. Megfordul, és velem szembe van. Mosolyog  a szemei pedig boldogan csillognak.  Felé hajolok, és megcsókolom. Szűzies csók ez, nem sietem el. Élvezem a csókot, és próbálok nem azon rágódni, hogy milyen íze lehet a számnak így reggel.  Miután elhúzódom Anna felül. Én is így teszek.
- Akkor most mi van köztünk? - teszi fel a kérdést.
- Nem...tudom. De az biztos, hogy nem barátság. Nem tudnék a barátod lenni ezek után. - mondom
- Én sem. - jelenti ki
- Akkor...Anna McAdams, ha hazamentünk Madisonba, eljönnél velem egy randira? - fogom meg a kezét.
- Igen, Calum Hood. - mosolyog. Megölelem.  Közli, hogy elmegy fürödni, és visszamegy a szobájukba. Én is elmegyek lefürdőm. Megmosom a hajamat, is amit miután kijöttem megszárítók. Egy pólót veszek fel, aminek az ujjai feketék, a többi része pedig fehér. Egy fekete nadrágot kapok még fel, és a tornacipőmet. A fürdőbe megmosom a fogamat.  A szobában leülök az ágyra ahol felhívóm anyát, hogy minden oké. Ezután Ezrát hívóm,  legjobb barátom nem veszi fel a telefont. Ma este megyünk vissza, mivel holnap reggel érkeznek Anna nevelő szülei, és nem akarjuk, hogy bajba keveredjen. Kimegyek a szobából, és bekopogok a szemközti be. Lauren nyit ajtót. Szoknyát visel, egy Rihannás pólóval, és balerina cipő van rajta. A sminkje pedig átlagos.  megjelenik Anna. A haja össze van fogva, fekete földig érő szoknya van rajta, egy fehér pólóval. A cipőjét nem látom. A sminkje pedig a szokásos. Mikor meglát elmosolyodik. Én is így teszek. Hirtelen ideges leszek. Nem tudom mit kezdjek. Anna felém jön, és megölel. Alig 1 órát voltunk egymástól távol, de máris hiányzik.  Megfogom a kezét, amelyiken nem a gipsz van. Lauren zárja be az ajtójukat, mi pedig elindulunk reggelizni. Az ebédlőben nincsenek sokan. Anna megy és foglal helyet, én pedig viszek neki kávét, és magamnak. Ezután viszek magunknak rántottát, Lauren is megjön, és ő is elindul magának enni valóért. Elkezdem enni a rántottát ami nem is olyan rossz, de ettem már jobbat is. Anna csendben eszik. Lauren is megjön, de ő smsezik, nem is figyel ránk igazán.
- Mi volt tegnap? - kérdezem
Anna megáll az evésben.
- Nem voltak hozzám túl kedvesek. - mosolyodik el savanyúan
- Értem - nyúlok a kezéért és megszorítom.Miután befejeztük a reggelit, kimegyünk Annaával sétálni. Lauren azt mondta nem jön. Néha megállunk, olykor-olykor csókot is lopok tőle, de sajnos hamar vissza kell menünk a Hotelbe. Anna megy a sajátjába, és én pedig az enyémbe. Nem hoztam csak egy hátizsákot, így a tegnapi ruhámat, meg a fogkefémet, és a töltőmet beleteszem,  és már megyek is ki. Lemegyek a halba, ahol a recepció is van. Egy Hosszú barna hajú lány áll a pult mögött. Nem sovány, de nem is dagadt olyan pont jó. kedves arca van. Ruhaként pedig a Hotel egyenruhájában veszít. leadom neki a kulcsot, és kifizetem a szoba másik felét. Lauren is Anna is megjön. Ők is elrendezik amit kell, majd elindulunk.  A reptér felé, nem beszélgetünk Anna a kezemet fogja, végig. Látom rajta, hogy nagyon ki van valamitől, de nem hajlandó elmondani, én pedig nem kérdezem ha elmondja elmondja.  A taxit én fizetem ki míg a lányok elindulnak a jegyeket átvenni. A reptér hatalmas. A gépünk fél óra múlva indul, és már ellehet kezdeni beszállni. Anna ugrik a hátamra. Adok egy puszit az arcára majd elindulunk. A repülőn Anna és én egymás mellett vagyunk a turista osztályon, míg Laurennek összekeverték a jegyét valakiével így ő az 1.osztályon utazik. Anna ül az ablak mellett. Kifelé nézz, és látom az arcán, hogy valami nagyon rossz neki, valami nem jóra gondol. Én elindítom a székbe szerelt DVDét, amin jelenleg a Beavatott  című filmet nézem. Anna is egy után elkezdi nézni, de mire a végére erünk már szállunk is le. Nem kell a cuccainkért menni, mert  táskáink megfeleltek kézi poggyásznak. A kocsimhoz megyünk. Annaékat hazaviszem, majd utána én is hazamegyek.  Este nyolc órakor lépek be az ajtón. Anya, és apu meg a nővérem lent vannak és a tévét nézik. Kukorica a kezükben,a nővérem colát iszik, míg anyuék boroznak.
- Sziasztok! - köszönök
Mindenki visszaköszön. Felmegyek a lépcsőn, és Jared szobájából kilép egy lány. Köszönök nekik, és ők is így tesznek. A szobámban levetkőzöm majd lefekszem aludni, de nem jön álom a szememre. Túlságosan foglalkoztatt a kérdés mi történt New Yorkban. Előveszem a telefonomat, és írók megíróm Annának a szokásos írásomat. Leteszem a telefonomat, és megszólal a telefonom. Anna neve villog a képernyőn.
- 30 perc múlva, a tónál, ahová először vitelek, ott találkozunk. - és leteszi. Honnan tudja, hogy elfogok menni? Hülyeség úgy is elmegyek. A Batmanes pólómat magamon hagyom, és a farmeromat veszem vissza, majd  a szobámban található bakancsomat veszem még fel, és egy kardigánt.  A telefonomat elteszem. Kinyitom az ablakomat, és lemászik a növény segítségével ami a ház falára nőt.  Elindulok gyalog arra felé, a kerteken át. 5 perccel előbb érek oda, de Anna már ott van. Felém fordul, és könnyes a szeme. Odafutok hozzá, és leülök mellé. Magamhoz ölelem.
- Mi a baj? - kérdezem.
Érzem ahogyan jobban szorítja a kardigánomat. Szipog, és tudom a pólóm is könnyes lesz, de nem érdekel.
- Calum, én nem kellek a saját anyámnak, mert a múltra, és a szenvedésre emlékeztettem. - sírja. , én pedig még jobban magamhoz ölelem őt. Simogatom a hátát.
- Ez az egy rohadt mondtad jár a fejemben, Cal! Nem tudom kiűzni onnan. - sír. Megfogom az arcát a két kezem közé, ahogy szemeibe nézek kezdek elgyengülni.
- Anna,szard le őket. Nem tudják milyen egy csoda vagy. Nem tudják mekkora csodát csináltak ők együtt. Szard le őket, tudom nehéz mondani, de nehogy merj rájuk még egy könnyet pazarolni vagy baj lesz ám! Anna ha még egyszer sírni mersz miattuk, én visszamegyek New Yorkba, és kapnak tőlem a fejükre. és tudod mikor fogják bánni, hogy eldobtak? Mikor Nobel-díjat kapsz! De nem menjünk olyan messze, mikor megszületik az első gyereked, vagy mikor férjhez mész.  Akkor bánni fogják. - jelentem ki - És tudod Anna van aki szeret, és sokat jelentesz neki. például itt vagyok én!  Én baszottul belehalnék ha lenne veled valami, de szerintem Lauren is. Mi szeretünk, Anna  És ezt ne feled.
A szemeimbe nézz a monológom végén. Elmosolyodik, és letörli a könnyeit.
- Egy csoda vagy, Calum Hood. - mosolyog, és felém hajol, és megcsókol.  Szűzies csók ez, egyikünk sem viszi túlzásba. És ha tehetném itt és most megállítanám az időt. Odatekerném, hogy mi ketten mindig együtt legyünk, és ne kelljen elválnunk. És ha most érne a halál boldogan halnék meg őt csókolva.

7.fejezet

Anna 

Reggel, előbb kellek fel, mint Lauren. Kimegyek a fürdőbe, ahol lezuhanyzom. A hajamat kifésülöm, de nem csinálok vele semmit. A szobában felveszek, fehérneműt, majd szürke pulóvert, az ujját pedig ráhúzom a gipszemre. Egy kék farmert veszek fel, amin fekete rombuszok vannak. A tükörbe nézek, és mintha nem is magamat látnám. Enyhén furcsán nézek ki, és furcsán is érzem magamat. Semmi fekete nincsen rajtam, persze a bakancsomat felveszem. Nem sminkelem ki magamat, mivel otthon maradtak a smink cuccaim Laurenek pedig csak világos sminkjei vannak. De az is motivál, hogy a szüleim nem láthatnak  úgy.  Lemegyek a konyhába, ahol Lauren szülei vannak. Köszönök nekik, és ők is így tesznek. Reggelivel kínálnak amit elfogadok. Ajtó nyílik, majd csukódik. Elindul a zuhany. Kinyílik egy másik ajtó, és lépcső recseg. Lauren öccse, Dave jött fel a pincéből, ami a szobája. Dave 16 éves 1 évvel fiatalabb mint mi. Köszön nekem. Neki szőke haja, és kék szeme van. A suliban nem túl népszerű, pedig elég sok lány randizik vele. De engem nem érdekel, nem csak mert a fiúk jelenleg nem férnek bele. De viszont szerelmes vagyok Calum Hoodba. Azok után amit tegnap mondott tudom, hogy szeretem. Ez az egy ami boldoggá tesz, szerelmes vagyok! Még ha viszonzatlan is,de szerelmes vagyok! A versem amit tegnap este írtam, ezt íróm le benne, hogy mennyire szeretem. Lauren jön le a lépcsőn, fekete rövid nadrág van rajta, ami alatt ott van a harisnya, egy haspólót vet még fel, és egy elegáns cipőt.  Ő is köszön és leül enni. Megnézem mennyi az idő, és 7:52 perc van. Cal nemsokára itt van. Miután megeszem felmegyek a táskámért, Laurenét is viszem magammal.  Egy autó áll meg a ház előtt.
- Menny Júlia, itt van a Rómeód. - mosolyog Lauren, aki a szüleitől vesz búcsút. Én is köszönök majd kimegyek. Calum autójának támaszkodva áll. Mikor meglát  elmosolyodik, és megölelem. Beleugrom a karjaiba. Szorosan ölel magához, de a kezemre közben vigyázz, és én is ne hogy fájdalmat okozzak neki a gipszemmel.
- Jól van, szálljatok már le egymásról! - szólal meg Lauren
Szét rebbennünk, és szúrós szemeket meresztek Laurenre. Calum Nirvanás pólóban van, és szokásos nadrágjában, amihez bakancsot vett fel. Beül a vezető ülésre, de előtte elrakja a táskánkat. Én mellé ülök, míg Lauren hátra. Mikor Cal is beszáll elindulunk...

**

A gépet majdnem lekéstük, de végül időben rajta voltunk. Én ültem az ablak mellé, míg Cal mellém, és Lauren Calum mellé. Lauren filmet nézett, míg Cal és én beszélgettünk. Végig a kezemet fogta amitől jó kedvem lett. Mesélt Bostonról, hogy mennyivel jobb mint New York, mert Bostonban kevesebben élnek, és mert a Disney egy régi sorozata a Zack, és Cody is ott játszódik. Azt hiszem ez a legjobb ér.  Másfél órával  leszálltunk. Hamar kijutottunk, és fogtunk egy taxit. Először a Hotelbe mentünk. Nem volt a legjobb Hotel, de miattam akinek nincsen annyi pénze ide jöttünk. Vagyis van pénzem, a szüleim jóvoltából. Mindig küldenek egy kicsit, de persze kell adnom Susannek belőle. Lauren és én egy szobát veszünk, míg Cal egyet, de költségeket 3 felé osztjuk. Felmegyünk a szobánkba ahol lepakolunk. 12-kor elmegyünk ebédelni. Az ebéd svédasztalos. Én rizst eszek, rántott hússal. Miközben eszem Calumöt figyelem. Ránézek, és mosolygok. Mikor megeszük elindulunk. Calum megfogja a kezemet. Gyalog megyünk a Times Square-ig. Ott körbe nézünk, és csinálunk egy képet. Azután metróra szállunk, és elindulunk a szüleim lakásáig. A barátaim végig biztatnak, de nekem rossz előérzetem van. Félek a találkozástól. Rettegek attól mit fognak rólam gondolni. Calum kezét szinte eltörőm mikor leszállunk. Egy utcát kell menünk majd megállunk egy tipikus New Yorki ház előtt. Kő épület, az oldalán tűz lépcső.
- Veled menjünk? - kérdezi Lauren
- Nem, egyedül megyek. - jelentem ki. Megölelnek mindketten, és bemegyek a házba.  Gyalog megyek fel a 3.emeletig.  Két ajtó van, de tudom, hogy a jobboldali kell. Innen kellett elmennem. Kíváncsi vagyok, hogy a régi szobám még meg van e. A feszültség eluralkodik rajtam. A kezem ami még épp még eltöröm. odamegyek az ajtóhoz és csengetek. Lépeseket hallok, majd nyílik az ajtó. Anyám nyit ajtót. Kezében egy gyerek játék van ami kiesik a kezéből.
- Szia anya. - szólalok meg.
Anyámnak göndör haja van mint nekem. Itthoni ruhát visel. Nincsen rajta smink. Bőre sötétebb mint az enyém. Azonban a szeme neki is kék. Anyám nem ölel meg, de arrébb áll. Bemegyek. Apámat hívja. Apa magas, világos bőre, és szőke haja van. Apám jó formában van. Látszik rajtuk, hogy már nem isznak. Érzem, hogy nem isznak, míg velük éltem mindenhol pia szag volt. Apámon csak egy melegítő van. Egy kislány jön ki, azt kiabálva apa. Olyan mint én voltam. Szépen beszél.
- Apa. - nézek rá.
Végig mérnek, de nem szólnak hozzám. Anyám kéri üljek le a kanapéra,amit megteszek. A kislány mellém ér.
- Hogy hívnak? - kérdezem
- Linda. - válaszolja.
- Te ki vagy? - kérdezi, de mielőtt bármit mondhatnék. Anya közbeszól. Megkéri menjen el innen. Leül mellém, apa pedig elém a fotelbe.
- Miért jöttél, Anna? - kérdezi anya - nincsen pénzed? Susan nem ad?
- nem a pénz miatt. A szüleimet akarom. - jelentem ki
Egymásra néznek majd rám.
- Anna, az nem lehet. - mondja anyám, mire én ránézek. Szemeimben könnyek gyűlnek. Azt hittem, hogy ezzel megváltozik bármi, hogy ide jövők?
- Miért? - kérdezek rá, erőszakosan
- Mert Anna, nekünk már sok lennél. -mondja apa
Szemeimben könnyek gyűlnek?
- Sok?
- A múltra emlékeztet minket Anna. A szenvedésre. - mondja apa. Anyámra nézek aki szintén sír. Letörlöm a könnyeimet. A szenvedésre? Szenvedésre. Rohadtul nem tudják milyen szenvedni. Én szenvedek minden egyes rohadt nap, miattuk és Susan miatt, csak mert nem szeretek, és  múltra emlékeztetem őket.
Rájuk nézek, és megcsóválom a fejemet.
- A szenvedésre? - nézek rájuk megvetően. - Tudjátok mit jelent szenvedni?  Nem hinném, én minden egyes kibaszott nap szenvedek, mert nektek ezt jelentem. De nekem az otthonom a szenvedés. És a múltra? A múlton túl lehet lépni. - kiabálom, méregtől és adrenalintól telve.
- Anna, most menj el. - kérik anyám
- Megyek is. Hogy a büdös fenébe gondoltam, hogy szerettek, hogy kellek nektek? - nevetek fel gúnyosan
Apám feláll és a jelzi kövessem. Anya utána jön. A fejemet csóválom. A könnyeimet folynak hiába nem akarom ezt. Nem kelletem a saját szüleimnek, csak ez jár a fejemben. A saját szüleim dobtak el maguktól, akkor mit akarjak mindenki mástól? Apám nyitja  ki az ajtót.
- Tudjátok ez a gipsz a karomon, nem véletlenül van rajta, mondhatni ti vagytok az oka, mert Susannel hagytatok. - köpöm feléjük a szavakat.
- Anna....- anya probálna megölelni, de ellököm. Nem kell az ölelése.
- Csak egyet rohadt dolgot kérek tőletek. Lindát ne soha ebben a kibaszott életben ne vigyétek el Madisonba, Susanhoz, mert akkor ő is csak egy roncs lesz. - mondom, és elszaladok. A lépcsőn leszaladok, és kint áll az a két ember aki szeret engem, Aki megért, akik soha nem dobtak el. Calum meglát, látja, hogy nem vagyok jól. Odajön hozzám, pont mikor összesem. Calum tart a karjaiban. A pólóját szorítom, és áraztam el a könnyeimmel. Nem akarok sírni, de nem tudom megtenni, hogy ne sírjak. Calum kérdezi mi  a baj, de nem válaszolok. Csak kell hogy érezzem, hogy van  valaki aki még szeret engem. Lauren is idejön. Ő is kérdezi mi baj, de neki sem mondok semmit. Emlékszem egyszer mikor Susan megvert, elkezdtem inni. Most is ez kell nekem. Pia, mindnél több. Ez lesz az én szerelmem, senki nem szeret ma este csak a pia.
- Innom kell. - ennyit tudok mondani, és elindulok. Hallom, hogy a nyomomban vannak. Egy klub előtt állok meg. Még csak 7 óra van így nincsenek sokan, de nem is kevesen. A pulthoz megyek, ahol egy hosszú hajú srác áll. Ki van varrva minden féle ábrával. Kérek egy vodkát. meg is kapom, és egyből ledöntöm. Calum ül le mellém. Cal magyarázz mindenről ami eszébe jut, a gondolataimat terelni akarja, de nekem most csak a pia kell, azzal elfelejtek mindent. Az órára nézek, nyolcat mutat. Kérek még egy rövidet, majd még egyet, kezdem érezni, hogy a fejembe száll, és kezdem levetkőzni a gátlásaimat. Ezután iszok még egy vodkát, de most már kérek hozzá egy Gin-Tonicot. És ekkor már érzem, hogy teljesen részeg vagyok. Nincsenek a fejemben anyámék, sem  Susan, sem Calum iránt szerelmem. Megfogom Cal kezét, és  a tánc parkettre viszem. Elkezdünk táncolni. Cal egyre közelebb húz magához. Kezeim a nyakába vannak, míg az ő kezei a derekamon vannak. Homlokaink egymásnak érnek. Szemei az én szemeim, és az ajkam között járnak. Tudom, hogy ő is meg akar csókolni. Én is erre vágyom, jelen pillanatban más vágyam sincsen mint őt megcsókolni. Ennyi szenvedés után ennyi nekem is jár, nem? Egy csók vele, és minden vágyam teljesül.
- Most úgy megcsókolnálak. - mondja, mire én elolvadok
- Akkor tedd meg. - mondom hangom merészen cseng.
És ő meg is teszi. lehet, hogy csak kihasznál mert részeg vagyok, nem tudom.De a csókja fergeteges. Az ajkai puhák, és az íze, nincsen pia íze hisz' nem is ivott. Megragadom a haját ezzel közelebb húzva magamhoz. Nyelveink erotikus táncot lejtenek. Calum húzódik el először, ezzel engem megbántva. Megfogja  a kezemet,  a pulthoz megy fizet majd elindul velem ki az utcára. Fog egy taxit amibe helyet foglalunk. A kezemet nem engedi el. A hotel elé érünk ahol a szobánkba megyünk, de Calum az övébe visz. A magyarázata, hogy Lauren már biztosan alszik. Leveszi rólam a cipőmet.
Ezután hanyatt esem az ágyban, majd Calum és befekszik mellém. Hozzá bújok, ő pedig átkarol. Puszit nyom a hajamba, én pedig felülök, majd ráülök a csípőjére, és megcsókolom. Nem tudom mi van velem. A pia már kezd kimenni belőlem, de nem tudom mi van velem. Az érzésem jönnek. Calum fordít a helyzetünkön most ő lesz felül. Megpuszil és visszafekszik. Oldalra fordulok, ő pedig hátulról átkarol. Így alszom, végre békésen úgy hogy nem várom meg, hogy valaki elmenjen a közelemből.

6.fejezet

Calum 

Reggel nehezen kellek ki az ágyból, de feldob a tudtad, hogy péntek van. És holnap megyünk New Yorkba. Anna meg én, és persze Lauren.  Utam a fürdőbe vezet ahol megmosakszom, majd kimegyek. A szobámban egy fekete felsőt veszek fel, fekete nadrággal, és a Vans cipőmet kapom magamra. A táskámat a vállamra kapom, és lemegyek. Megpuszilom anyát.  Felkapom a szendvicseimet és beteszem a táskámba. Kimegyek s   ház elé mivel tegnap nem parkoltam be a garázsba. Beszállok a kocsimba, és az iskola felé veszem az irányt. Ma nem én megyek Annaért hanem Lauren. Anna ma Laurennél alszik, és csajos estét tartanák, így ma délután nem lehetek vele. Az iskola előtt beállok a parkolóba, Ezra mellé. Kiszállok, és bemegyek a suliba, ahol Ezra már ott van. A szekrényem előtt vár rám , és valamit a kezében szorongat. Odaérek mellé.
- Mi az? - kérdezem
- Tegnap este kaptam meg a levelet. Bent vagyok a döntőben! - jelenti be, és az orrom alá nyomja.
Ezra a NASA-hoz jelentkezett valami versenyre, és mint itt írják elég jól megy neki. Megveregetem a vállát, ás elindulunk az órára. A mai első órám Irodalom, ahogy Ezráé is. Ezra leül a helyünkre, és mögöttünk már ott van Anna. Köszönnek egymásnak, én is leülök, és hátrafordulok.
- Na mizu? - kérdezem
- Mi lenne, Calum Hood? - kérdezz vissza. Mániája a teljes nevemen hívni.
Fekete ruha van rajta, fekete tornacipővel, a sminkje ma erős, a haja pedig egyenes.
- Nem is tudom, Anna. - mosolygok rá, mire vissza mosolyog. Csodás mosolya van, ez csak szebbé teszi. Szeme világít a festék alatt. Mrs.Brooks megjelenik a teremben  és azután megszólal a csengő is. A tanárnő beszélni kezd a Zabhegyezőről, és Holden személyiségéről. Az órát végig alszom, semmi érdekes nincsen benne, szinte minden kérdésre Anna válaszol. Az óra végén még szól a tanárnő, hogy a szak kört ne felejtsük el.  Az óra után pedig már futottam is tesire.

**

Történelem. Anna mellett foglalok helyet. Anna éppen egy verset is legalább is gondolom egy vers az.  Megnézem mennyi az idő és 5 perc múlva csengetnek.
- Holnap mikor indulunk? - kérdezem
- Legyél 8-ra Laurenék háza előtt, a gépünk 11-kor indul, de még ki kell mennünk a reptérre,és oda kell menünk jóval előbb.
- Rendben - mondom
- Köszönöm. - mondja, és felnézz rám
- Mit?
- Hogy eljössz velem. -mondja
- Ezt teszik a barátok támogatják a másikat. - mondom, és megpuszilom. Megfogom a kezét ami már szokásunk lett, mióta barátok vagyunk. Folyton a kezét fogom, és eddig legalább is nem nagyon húzza el.  Lauren foglal előttünk helyet, mellette pedig a pasija. Matthews köszön nekem. Tegnap nálunk volt, ő meg még egy srác. A bátyámmal csináltak valamit, elvégre legjobb haverok. De persze hallottam, hogy a csajokról dumáltak, szóval már tudom milyen Lauren az ágyba, de asszem jó jel, hogy Matthews kedveli a lányt. Lauren súg valamit Annának. A tanár úr megérkezik. Azt hiszem a tanár úr ott volt Napóleon idejében is. Az óra kezdődik, de ez a többivel ellentétben érdekel.

**

Ezrával megyek ebédelni. A haverom pizzát eszik, míg én Hamburgert. Leülünk egy asztalhoz. A bátyám közeledik felénk mire felvonom a szememet. Tudom, hogy tőlem akar valamit, de nem tudom mit. Soha nem jön ide hozzám.  Kerüljük egymást, mivel nagyon nem is tudunk találkozni.
- Cal, kéne egy kis pénz. - mondja, mire felvonom a szememet.
- Van nálad kaja pénz. - jegyzem meg
- Az kajára kell, de ez másra. - mondja Jared
-  Nem finanszírozom a szexuális életedet. - jelentem ki
- Este visszaadom, de ez a csaj most kell, és már nincsen óvszerem.
- Jared az ilyen kis ribancok, mint azok akik dugsz, szentek gyógyszert. - magyarázom neki
- De nem akarok elkapni semmit. - mondja
Előveszem a tárcámat, és átnyújtom neki, kivesz belőle pénzt, majd visszaadja. A szememet forgatom. Tudom már soha nem látom viszont a pénzt. Ezra egy lányról beszél nekem. Azt hiszem Roth-nak hívják, és szőke haja van,és irtó jó teste. Mikor végzünk Ezra haza indul, de én még maradok. Elköszön, és kéri hozzak neki valamit New Yorkból.  Bólintok, és elindulok a terembe. Anna már bent van, és Stuartal röhögnek valamin. Hilary, az asztalon ül. Austin a héten nincsen az utazása miatt így csak mi leszünk. Leülök Anna elé. A lány felnéz ám, és elmosolyodik. Köszön. Nincsen nála semmi, a gépen mutat neki valamit a hacker srác. Mrs.Brooks jelenik meg a színen. A tanárnő leül, és könyvről beszél. Brown Da Vinci-Kód című regényt élteti, elmondja neki miért tetszik. Aztán kérdezi valaki akar mesélni egy könyvről. Hilary jelentkezik. A szürke 50 árnyalatáról beszél.  Nem is lepődik meg rajta senki. Ezután mehetünk. Anna elém áll.
- Igen? - kérdezem, és felkapom a táskámat.
- Calum, honnan tudod. hogy szerelmes vagy? - kérdezi
Biztosan Rá gondol, arra a nyomira. Hirtelen féltékenység fog el. Nem akarom, hogy ők ketten  jobban legyenek. Nem akarom őket együtt látni, soha.
- Hát mindig rá gondolsz, és mikor meglátod mindig mosolyogsz, és persze izgatott vagy, és szét szórt, mikor meglátod csak azt akarod, hogy végre megcsókoljon, és megakarod őt védeni mindentől, és ha nem tudod az idegesít. - sorolom el. Kicsit személyesebb lett. Anna rám nézz.  Bólint.
- Köszönöm. - mondja, és mosolyog. Megölelem a terem előtt, és puszit nyomok a feje búbjára. Kimegyek a suli elé, és hazavezetek, de aztán eszembe jut mit akar Jared, így átmegyek Ezrához. legjobb haverom nyit ajtót. Ezra anyukája kajával kínál amit elfogadok. Ezra leültet maga elé, és beszélni kezdek a holnapról. És elmondom Anna kérdését.
- Haver, az a csaj, beléd van esve, nem is kicsit. - mosolyog
- Ezra, nem hiszem. - mondom
- Mikor New Yorkban lesztek próbáld meg megcsókolni. És onnan tudni fogod mi van. - adja a tanácsot. Miután megettem a kapott ételt, és megdicsértem az ételt, hazamegyek. Otthon a szobámba sietek, és bepakolok. Anya jelenik meg az ajtóban. Ad egy kis pénzt, mivel holnap hiába van korán kell mennie dolgozni. Elköszönök tőle.
- Tudom, hogy szereted ezt a lányt, és ezért vigyázz rá, Cal. - mosolyog rám.
- Vigyázok rá, anya. - ölelem át. Elmegyek fürdeni, majd a pizsamámban lefekszem. Igen , én azt hiszem szeretem ezt a lányt, és megfogadom Ezra tanácsát. Ha Anna szeret, én nem fogom előle titkolni azt amit érzek. Anna....már a neve is. De féltem. Bármikor mikor hazaviszem valami furcsa érzése lesz, fél, de nem tudom mitől vagyis sejtem Susan. Kifogom onnan hozni, és elfogom onnan vinni. Nem tudom mi fog ránk várni New Yorkban, de remélem nem fog szenvedni még többet.
Előveszem a telefonomat, és írók neki egy üzenetet.

Jó éjszakát, reggel utazunk New Yorkba. - C.H 

Néhány perccel később jön a válasz, amit nem szoktam meg tőle.

Neked is Calum Hood, és köszönöm. - Anna 

Elmosolyodom. Leteszem a telefont, és elalszom,


Sziasztok! 
Itt lenne az új rész, remélem tetszik. Ha gondoljátok hagyjatok magatok után nyomot, és szerintetek mi lesz a csókkal? 

5.fejezet

Anna 

Békesség. Ez a szó jut eszembe egyből mikor végre szünet lesz. Nagyszünet. A könyvtárban lehetek nem keres senki. Lauren valami pasival van most, Calnak pedig ének órája volt, így még sok idő mire ideér. Nem is mikor volt utoljára mikor békét éreztem. Túl régen volt már az. A karom ahogyan most van, elég kevés dolgot tudok tenni, de persze tegnap este ha Pete meg a srácok nincsenek otthon megkaptam volna a részemet. Ismerem már Susant, hogy tudjam, a titkát mindennél jobban megfogja védeni. Még ha ezért meg kell ölnie is. Senki nem beszél. A verseim előttem vannak, és írók. Egyre érzelmesebbek. Talán kezdek valamit érezni Calum Hood iránt. Cal ma fura volt. Tudom, hogy sejt valamit és ha sejt valamit az nem jó, nagyon nem jó. Jelezz a telefonom. Calum írt. Engem keress. Ennyit a békémről. Megíróm, hogy a könyvtárban vagyok. Jól érzem itt magamat. Nem bánt senki. Magam lehetek. Nincs itt Susan. Nem tudd bántani. Ma nem fog bántani, fogadom meg.  Nyílik a könyvtár ajtaja, és Calum Hood lép be rajta. Engem keress. Végig jön a sorok között, de nem vesz észre. Most végig jött az egyik soron és velem szemben van. Megfordul, és meglát. Széles mosoly terül szét az arcán. Idejön és leül mellém.
- Mi volt ma? - kérdezem
- Mr.Connor, megszívatott ma minket matek órán, de mivel bír engem, így én négyest kaptam egyes helyet. - közli büszkén.
- Calum Hood, egyszerűen csodás vagy...-nevetek.
- Te csodásabb vagy Anna - mosolyog rám - hogy van a karod?
- Megvagyok.  - jelentem ki - Milyen órád lesz?
- Ének - válaszolja - de az együtt van, nem?
- De, igen - válaszolom kedvtelen hangon. Soha nem voltam jó ebből  tárgyból.  A hangom állítólag jó, de semmilyen hangszeren nem játszom, sem szolmizálni sem semmilyen ilyesmi dolgot. A tanáraim is borzalmasak voltak. Az összes azt hitte, hogy az ő tárgya a legfontosabb, azonban én ennek ellenkezőjét néha szóvá is tettem mikor erről beszélt. Mindenből ötös voltam azonban énekből hármas, amit az elméletből összekapartam.
- Suli után eljössz velem hajózni? .- kérdezi
- 9 -re otthon kell lennem - jelentem ki
-  Otthon leszel
Mivel nemsokára csengetnek és mivel a tanár kedvence nem késhet. Remélem érzitek a szarkazmust.  A terem lent van az alagsorban mivel ott lent nincsen más tanterem így nem zavar senkit a zenebona .Ezt az órát rajtam kívül mindenki imádja, így már szinte mindenki ott van. Helyet foglalok Lauren mellett, mellettem pedig Calum foglal helyet. Calum másik oldalára, Nina Jewerson, Szőke haja van, és kék szeme, tökéletes alakja van, és a csipőfarmer nem áll senkinek ilyen jól mint más embernek, és persze a virágmintás felső is csak neki áll jól,és persze  a balerina cipő, és ez vegyül kedveségel vagyis alkalmi kedveséggel.  Calum megfogja  a kezemet és ez megmosolyogtat. Lauren másik oldalára helyet foglal Matthews. Átkarolja a legjobb barátnőm vállát. Csengetés előtt már bent van a tanárnő, és mikor csengetnek egyből elkezdünk énekelni.  Mindenféle népdalt aztán a híres zeneszerzőktől. Cal simogatja   a kezemet, így én is ezt csinálom vele, a szemem sarkából látom, hogy elmosolyodik. Aztán kicsengetnek.
- Calum, beszélhetnénk? - kérdezi Calt Nina mire a barátom bólint.
- A kocsinál találkozunk. - mosolyog rám
Összeszedem az összes cuccomat, Lauren tekintetét magamon érzem. Kérdően fordulok felé, ő pedig kirángat a teremből.
- Mi az? - kérdezem
- Mi volt ez? - kérdezi
- Semmi, mi csak barátkozunk - jelentem ki
- Anna, köztetek meg köztem és David között az a különbség, hogy mi smárolunk meg lefekszünk egymással. - jelenti ki, és megáll előttem.
- Túl sok információ - jelentem ki
- Anna, kérlek, látom, hogy tetszik neked. - mosolyog
- Lehet, hogy tetszik, de akkor is csak barátok lehetünk, nem akarom belerángatni az életembe. Így is elég zűrös, nem hiányzik még egy pasi is bele.
- Anna...
- Most mennem kell, este hívlak - köszönök el tőle, és elindulok a parkoló felé. Látom Calumöt, de nem a saját autójánál hanem Ninan kocsijánál, valami furcsa érzés van bennem mintha nem akarnám, hogy vele legyen, pedig Nina igazán szép lány. Calum láthatóan flörtöl vele, és a lány is ezt teszi. És ez valahogy rossz érzés, rosszabb mint mikor a karom fáj, rosszabb mint mikor Susan ütéseit várom.
Odaállok Cal kocsija elé, és valahogy megpróbálom kinyitni az ajtót, és így bekapcsolni a riasztót.
Cal egyből felkapja a fejét, mire a vállamat vonom meg, Cal pedig mosolyogva megcsóválja a fejét. Elköszön a szőke lánytól, és hozzám jön.  Kinyitja az ajtót így betudok mellé ülni.  bekapcsolja a rádiót ahol valami nagyon gagyi popszám megy.  Kikapcsolja a rádiót, és megyünk egyenesen ki a tóhoz. A legnagyobb kikötőbe áll meg, kiszállunk. Mellé megyek és megfogja a kezemet.  odamegy az egyik hajóhoz, és kér két jegyet. Megkapjuk majd felszállunk rá. Rajtunk kívül még  egy család van itt, és 3 szerelmes pár. Mi kimegyünk a fedélzetre. Kimegyünk a hajó orrához ahol van egy magasított fotel.  Leveszem a kardigánomat, így beteg csak a fehér ruhám látszik, és persze a kötésem. na meg a zoknim, és a bakancsom. A hajó elindul. Leülök oldalra és csak nézem a vizet. Hallom ahogyan kattan egy fényképező gép, és annak irányába nézzek.
- Csodaszép vagy - mosolyog rám Cal, és felül mögém. Átkarolja a derekamat és együtt nézzük a vizet. Azon gondolkozom milyen lenne fürödni benne, és csak elúszni innen, jó messzire, vagy ez a hajó elvinne minket innen.  Elvinne minket messzire, hogy soha többet ne legyek a közelében, ne keljen a saját otthonomban rettegve élnem.
- Nem akarsz újra találkozni a szüleiddel? - hallom meg Cal hangját
 A kérdése hirtelen ér. Azt se tudom mit mondjak neki erre. Nem gondolkoztam még rajta, de vagyis mikor kisebb voltam igen, érdekelt ha elmondanám nekik mi lenne, megnézni, hogy élnek. Miért nem vagyok már nekik jó.
- De, azt hiszem igen, megnézném, hogy élnek. Milyen a testvérem. Már 4 éves Calum. Furcsa. Elmennék, és elmondanám hogyan élek itt - vetem oda,és eszembe jut mit is mondtam. Azt amit nem szabadott volna. Calum hallgat. Nem szólal meg, nem kérdezz rá pedig tudom, hogy akarna.
- Bostonban volt egy barátnőm aki megcsalt. Szerelmes voltam belé, iszonyatosan. Megbíztam benne, elmondtam neki minden titkomat.  Vele veszítettem el a szüzességemet.  Sokat voltunk együtt, ha nem én ő, akarta, hogy együtt legyünk. Azt hittem ő az igazi. Aztán elmondtam, hogy elfogunk menni, tudott azt hittem az fogja mondani, hogy minden oké lesz, és különben 1 óra repülő útra vagyunk egymástól, de ehelyett azt mond, hogy fél éve lefekszenek a legjobb haverommal. Az akkori legjobb haverommal. Dylannek hívják. Megvertem.  Ezért nem tartom senkivel a kapcsolatot Bostonból. Nincsen miért,és kivel. - mesél, ránézek.  Szemeiben semmi érzelem nincsen. Nem tudom milyen lehet ezt átélni. Elárulta őt mindenki. Mindenki akit szeretett. Fejét a vállamra hajtja, és a lábait az én lábam mellé rakja. Kezemet amelyik nincsen begipszelve megfogja.
- Sajnálom.
- Nem kell. Túl léptem rajta, rájöttem, hogy már nem szeretem. - érzem a hangjában, hogy mosolyog.  Eztán már nem  beszélgetünk. Nincsen miről.  Minden ketten  a gondolatinkba merültünk.  A hajó, megfordul. Összeomlik minden ami eddig szép volt. Most már mindennek vége. A távolság Susantől. Vissza kell menjek oda. A pokolba. Az én földi poklomba. Calum eltudott jönni onnan akkor nekem is menni fog, nem? De van egy különbség. Madison nekem a jelenben pokol. Boston neki a múltba tekintve az. Míg ott volt Cal boldog volt. Az egyik matróz felénk nézz. Elmosolyodik. Cal simogatni kezd.  Feje még mindig a vállamon pihen. Hátra hajtom a fejemet. És én birtokba veszem az ő vállát. Így ülünk, míg be nem mondják, hogy visszaérünk. Ezután lemegyünk, de kezemet nem engedi el. Megköszönik, hogy itt voltunk és már mehetünk is. Az autójához megyünk. Beülök az anyós ülésre. 7 óra. Holnapra is lesz időm tanulni és ha minden igaz már Mike is otthon van.  Ma végre megúszom a verést. Széles mosoly kúszik az arcomra a gondolattól. Ma végre végre nem fognak megverni.  Törött karomba hirtelen erős fájdalom nyilall. Felszisszenek. Calum egy pillanatra rám nézz, és a combomat kezdi el simogatni. Befordulunk az utcámba. Calum megáll a ház előtt.
- Bemenjek? - kérdezi
- Nem kell. - jelentem ki szinte azonnal.
- Oké.
- Jó volt ma veled, Calum Hood. - jelentem ki és mosolyogok.
- Veled is jó volt, Anna. - mosolyog ő is. Az ablakból meglátom az arcát. Engem nézz. Nem tudok mit kezdene a tekintetével. A félelem átjár. Megrémít az ahogyan rám nézz.  Felnézek a középső ablakra, és látom, hogy Mike szobájában ég a villany. Igen, nem kapok ma semmit.
- Holnap találkozunk. - köszönök el, és kiszállok az autóból. Táskámat a vállamra kapom és bemegyek. Körbe nézek, és Susan ül az ebédlő asztalnál. Köszönök neki, és ő is így tesz. Mike is köszön, így neki is viszonozom a gesztust. Bemegyek  a szobámba és  leteszem a táskámat.  Susan szól, hogy menjek ki. Tudom most nem verhet meg, de még így is félek.  Kimegyek, és azt kéri foglaljak helyet.
- Hétvégén elutazunk a városból Pete-el, és a srácokkal, anyámhoz síelni. Ma felhívtam Lauren szüleit, hogy náluk tölthetnéd e ezt az időt, mivel a karod miatt nem tudnád élvezni az utat - mondja el.  Bólintok, és megköszönöm. Ez  a kis szöveg Susan nyelvén nem tesz mást, mint hogy sóher nekem is jegyet venni, és most itt van a kezem találva egy tökéletes kifogást, de nem mintha egészséges elvitt volna.  Mióta itt vagyok velük kétszer mentem velük. Mikor 14 voltam elvitek magukkal Los Angelesbe, de gondolom csak azért vitt el, mert  nagymama is jött velünk, aztán 15 évesen egy évvel később Londonba, oda pedig nem is tudom miért,de elvitt.  Azóta egyszer tettem ki a lábamat Madisonból, egyszer anyám eljött és Houstonba vitt. Azóta nem láttam a szüleimet. A szobámban leülök az ágyamra. Cal kérdésén gondolkozom. Megnézném mi van velük, biztosan. És ezt fogom tenni a hétvégén. Ők sem lesznek itthon, Lauren biztosan eljönne velem, de ha ő nem is Calum biztosan. Meglátogatom a családomat, örülnöm kéne, nem? De akkor mi ez a baljós előérzett? Felhívóm Laurent, és elmondom neki a hajó kirándulást.  És persze elmondom neki a tervemet, a hétvégére. Örül neki, és azt ígéri lefoglalja  a jegyeket. Leteszem, és elmegyek a fürödni. Majd a fürdés után megtanulom a nyelvtant. Befekszem aludni, de jön egy smsem.
Jó éjszakát. -C.H
Elmosolyodom. Válaszolok majd leteszem a telefonomat. Hallom, hogy Susan felmegy, és így végre elalszom.

Sziasztok! 
Itt lenne az új rész, sajnálom, hogy ilyen hosszú időm át nem volt új rész, de csütörtökön lesz a szóbeli nyelvvizsgám szóval tanultam rendesen:) Nem ígérem, hogy jövő héten lesz rész, de reménykedek benne. És utólag is Boldog Húsvétot!:)

4.fejezet

Calum

Reggel az ébresztő órám hangjára kellek  fel.  Karommal nyúlok ki oldalra, ahol vakon keresem az említett tárgyat. Végül sikeresen lelököm az éjjeli szekrényemről, de legalább elhallgatott. Felülök az ágyban, lábaimat a földre teszem, és kitörlöm a csipát a szememből. Nővérem akkor lépne ki a szobájából mikor én becsukom az ajtót. Fuss, Calum! Az ajtót sem csukom be, de rohanok a fürdőbe és sikerül Jen előtt beérnem! Gyorsan lezuhanyzom, majd fogat mosok, és elvégzem még az egyéb dolgaimat. 20 perc alatt végzek, de a nővérem már ordibálna velem. Gyorsan elállok az ajtóból és futok be a szobámba. A szobában, egy fekete felsőt veszek fel, egy szintén fekete térdnél lyukas gatyát, és végül a torna cipőmet, és mivel még reggel hideg van egy kötött felsőt. A táskámat a fél vállamra kapom fel,  és lemegyek a lépcsőn. a Konyhába Jaredet találom. A bátyám éppen valami undorító szendvicset eszik. Én is csinálok magamnak valami kaját. Anyáék már dolgozni szoktak ilyenkor, így nekünk kell kaját csinálnunk magunknak.  Mikor kész a kaja beteszem a táskámba. Köszönök a tesóimnak és elindulok a garázsba, de van egy kis bökkenő. A kocsim nem akar elindulni. 10 percig próbálom de semmi. Kiszállok, és a bátyám éppen most lép be a garázsba. Jared már teljes díszben van. Fekete felső amin valami béna modell csaj díszeleg, egy szürke ülepes gatya, és egy nagyon menő cipő.
- Elviszel? - kérdezem, mire bólint. Beülök az anyós ülésre. Mikor kiállunk akkor jönnek meg a nővérem barátnői a tesómért. Jen az egyetlen hármunk közel akinek nincsen jogsija, ő azt mondja mindenkinek mert nem akart, azonban az igazság az, hogy megbukott 3-szor is a vizsgán.  Ahogy kikanyarodunk a csajok a bátyámnak integetnek. Jen pedig fintorog. Ahogy egyre jobban közeledünk a sulihoz Jared megszólal.
- Ki a lány? - kérdezi
Anna. csodálatos volt nekem is mint mindig, és az a vers amit nem tudod, hogy elolvastam. Írás közben olyan szép, mintha egyébként nem lenne az. De a viselkedése mikor hazavittem megijesztett.
- Anna McAdams - mosolygok
- A sötét hajú, göndör,mindig magába húzódó McAdams? - kérdez vissza
- Ő. - bólintok
Jared furcsán mér végig majd megrázza a fejét.
- Te tudod, öcsi - mondja, és bekanyarodik a sulihoz. Elől áll meg, és a focista haverjai  már a kocsinál vannak. Biccentek nekik, és már megyek is be az épületbe. Felemelem a fejemet, és meglátom őt. Feje le van hajtva valamit nagyon olvas, de nem tudom mi az. Fekete denevér ujjú felsőt visel, egy hosszú szoknyát, és a bakancsát. Haja ki van vasalva, és a sminke a szokásos. Elindulok felé, de ő amint meglát elmegy. Mivel a szekrényem mellette van, így beteszem a cuccaimat. Kiveszem  a matek könyveimet, és megyek az órámra. Mivel ma ez az óránk sajnos nem közös, de viszont Stuarttal az. A srác végig telefonozz egész óra alatt. Én pedig végig rajzolom. Nem is tudom mit rajzolok az ujjaim életre keltek és maguktól alkotnak.  Az óra végét jelző csengő megszólal én pedig már állok is fel, a könyveim a hónom alatt. Rohanok a szekrényhez ahol még nincsen ott, de megvárom. Laurennel érkezik meg aki elindul nem is tudom merre. Annát nézem aki felém fordul kérdő tekintettel.
- Mit akarsz? - kérdezi
- Egy sonkás szendvics jól esne. - mosolygok - és talán téged meg magamat egy randin látni
- Nem fogunk randizni, és azt hiszem barátok sem lehetünk - mondja monoton hangon, nem is nézz a szemembe, csak előveszi a következő órára a könyveit és elmegy. Én is így teszek.

**

Az ebéd szünet előtti utolsó órám tesi. Az öltözött birtokba vesszük. Ezra mellém ül le, és nem is mond semmit csak gondolkozik. Elmeséltem neki mi történt és azóta nem is beszélt. A pólómat veszem át, mikor meglátom a bátyámat foci cuccban. Ne, csak ne keljen a focistákkal együtt edzeni. Felkapom a pólómat, majd a nadrágot végül a fehér torna cipőt. 

- Ezra,öltözni kéne! - szólok rá 

- Mi van, látni akarod ezt! - mutat végig magán mire meglököm a vállát. Legjobb haverom elég magas, egy kicsit nálam is magasabb, nem túl izmos.  Fekete, göndör hosszú haja van, isten tudja milyen szeme. Leül a padra majd ő is felkapja a cipőjét. Együtt megyünk ki és meglátjuk a rémálmunkat. 

- A fenébe! - mondom 

- A picsába! - szólal meg mellettem Ezra is. 

A focisták vannak a pálya egyik felén vagyis rajtunk fognak röhögni. 

- Hood, Brian! - szólít minket a sátán vagyis az edző, a gyilkos tesi tanár. 

- Igen, edző bá'? - kérdezi Ezra

- Neked, fiam Mr. James - jelenti ki a tanár 

- Igenis! - tiszteleg a haverom, mire belőlem majdnem kiszakadt a röhögés 

- Beállítsam focizni,Brian? - kérdezi az edző 

- Nem, Mr.James - jelenti ki 

- Maguk ketten üljenek le oda - mutat a lelátóra - és nézzék az osztály társaikat! 

Egyből megyünk a a lelátóra, azonban a lányok és a többi fiú nem ilyen szerencsés. A srácoknak be kell állni focizni, már értjük az edző miért nem állított be. Biztosan megrúgtak volna minket a labdával, de főleg Ezrát.   A lányok pedig kosaraznak.  A lányokat kezdem nézni.  Anna is ott van köztük és nem is tudom mit csinál, de jól csinálja. A karján lévő foltok nyugtalanítanak. Tiszta lila folt a felkarja, az alkarja pedig....Be van teljesen dagadva, és tudom fáj neki. Azonban egyszer csak Anna elesik. Szinte ordít, de visszafogja magát. Azonnal felállok, és átugrom a széket előttem. Átvetem magam a korláton, és odarohanok. A lányok odaengednek. Anna  a karjára esett, ami nem nézz ki túl szépen.  Lila foltok vannak rajta végig,és fel van dagadva nem is kicsit, talán kétszer akkorára ha nem háromszor akkora mint egyébként. Az edző is odafut hozzánk, meglátom a bátyám arcát aki kajánul vigyorog.
- Mr.Hood vigye Miss McAdamset az orvosiba a karja elég csúnya - jelenti be az edző én pedig felkapom őt, hiába tiltakozik minden lehetséges módon ebben a helyzetben. Elindulok ki a teremből vele a karomban. Az orvosi előtt nincsen senki, így kopogok majd bemegyek. Calum letesz az ágyra a nővér pedig mikor észre veszi Anna karját egyből kijelenti, hogy vigyem kórházba, mert szerinte az orsó és a sínk csontja is eltört. Visszavittem a terembe és elmondtam az edzőnek aki engedélyt adod a távozásra, de ma nem a saját kocsimmal jöttem. Jared. El kell kérem a tesóm kocsiját. Annának Lauren segít felöltözni, én is elmentem öltözni, előbb lettem kész mint Anna így rohantam a tesómhoz. Szünet volt éppen a játékban. Jared éppen egy az egyik osztálytársamat fűzte. Nem volt olyan rossz a csaj. Rövid szőke haj, zöld szemek, nagy mell, formás segg, egy hosszú combok. A ruhája is olyan átlagos volt. Nem volt benne semmi feltűnő. Akkor miért kell a bátyámnak?
- Jared, kell a kocsi! - szólok oda neki, mire a lány és a tesóm is rám figyel
- Öltözőben van a kabát zsebemben, nem kell visszajönnöd értem Connor majd haza visz ha meg nem hívlak, öcsi - mondja, és értem a célzást. Kopjak le.  És meg is teszem. Az öltözőben tényleg ott van ahol mondta. Mire kijövők Anna már készen van, így el tudunk indulni. Megfogom a kezet,és meglepődök azon, hogy nem húzza azt el egyből mi több még hagyja is, hogy fogjam a kezét.  Mikor megtalálom a tesóm kocsiját, Anna furán nézz rajta végig.  Beül az anyós ülésre,én pedig a vezetőre.
- Ez nem a te kocsid - jelenti ki
- Nem a bátyám autója - mondom
Lenyitja a napellenzőt, és kiesik egy óvszer, szerencsére még csomagolt.
- Most már biztos nem a te kocsid! - jelenti ki
És megnézi magát a napellenző  tükrében. Elővesz egy szem ceruzát és kihúzza a szemét. Megfésüli  a haját,  és visszacsukja.
-  Ezek nélkül is szép vagy - mondom neki, de nem válaszol rá
Beállok a parkolóba, majd segítek neki kiszállni. Megfognám a kezét megint, de ezutal nem engedi azt. Bemegyünk a kórházba a recepción egyből elmondom azt amit a nővér is mondott.
Egyből elküld minket röntgenre. A röntgennél előttünk van egy kis gyerek. Anna leül, én pedig mellette foglalok helyet.
- Elmehetsz - jelenti ki
- Nem megyek - mondom
- Nem vagy nekem senkim, hogy itt legyél, Calum Hood - mondja
- De, Anna  a barátod vagyok - jelentem ki,és próbálom nem mutatni mennyire fáj az amit mondott.
- Nem vagy a barátom, Calum - nézz a szemembe. Tudom, hogy hazudik, látom a szemeiben. Ha igazat mondana, nem lenne ekkora fájdalom a szemében. Nyílik az ajtó és a kis srác bemegy. Az anyukája pedig kíséri.
- De Anna az vagyok! Nem veszed észre! Ha nem lennék a barátod nem lenék itt!
Erre csak hallgat, nem mond semmit, csak a karját fogja.
- De ha akarod akkor elmegyek, és nem állok többet szóba veled! Te választasz! De ha az kéred, hogy a barátod legyek akkor kérlek áruld el mi van veled, mert Anna tudom, hogy ennyitől nem törik el az ember két csontja is! - kérem.
Nem szólal meg. Csak nézz maga elé. Maga elé nézz vagy csak fogja kezét, és néha felszisszen. Nekem pedig kezd elegem lenni a hallgatásából. Még egy utolsó pillantást vettek rá. Tudom nem a tesin lett ilyen a karja, köze  van ahhoz amiért annyira retteg ha haza kell mennie. Olyan szép, még mindig elcsodálkozom rajta. Nem a barátja akarok lenni hanem élete nagy szerelme, de persze ezt ő nem tudja, és nem is fogja hisz' a barátom sem akar lenni.  Felállok, de nyílik az ajtó. A kisfiú jön ki anyukája pedig a nyomában. Annát hívják be, ő pedig felém fordul.
- Calum bejönnél velem? - kérdezi, én pedig egyből bólintok. Együtt megyünk be. Nekem valami ruhát adnak, és a doki mellé kell mennem. Anna elmegy másfelé. Ezután csak a doki elcsodálkozót fejét látom. Valamit nagyon nem ért. Tovább nézi a képet amit nem látok. Amit a doki arcán látok nem nyugtat meg túlságosan. Tudom valami nem oké nagyon nem oké. Vajon mi történt vele. Tudom nem fogja nekem elmondani, pedig ez is feltétel volt.  Anna kijön a doki pedig lekapcsolja a gépet így én is levehetem ezt a ruhát amit rám adott.
- Anna, hívhatom így? - kérdezi a doki mire bólint - Anna amit a karjában látok az nem normális. Az orsó csontja teljesen ketté van törve,  sínk csontja pedig, meg van repedve de azon látok egy régebbi sérülést. Anna ez egy egyszerű esés miatt nem törhet el. Otthon van valami?
- Nem, semmi doktor úr. - fejét rázza
- Ha mégis, tudja, hogy nincsen egyedül. - mosolyog a doki, és a gipszeléshez ad egy papírt. Kézen fogva megyünk át oda és elgondolkozom azon amit a doki mondott. Mi van ha tényleg verik otthon. A rettegés mi értje meg lenne.
Leülünk és várjuk, hogy behívják. Anna elengedi  a kezemet, mire kérdően nézek rá.
- A barátok nem fogják egymást kezét - mondja, mire bólintok
- Mi történt? - kérdezem
- Csak ellestem kosárba közben Calum .- jelenti ki, de nem tudom elhinni.
- A barátok igazat is mondanak egymásnak - válaszolom. De mielőtt válaszolhatna behívják, de ide már nem tudok bemenni. Fél óra múlva tér vissza gipszel a kezén. Felállok és a kocsi felé megyünk. 5 óra van, látom rajta a rettegést.
- Bemegyek veled. - jelentem ki, mire egy kicsit megnyugszik, de nem teljesen.  A házuk előtt megállok és segítek neki kiszállni és megfogom a cuccát. Két autó áll a ház előtt és ez nyugalommal tölti el. ő megy be először. Hangosan köszönök, hogy tudják én is itt vagyok. Egy apámmal egyidős férfi jön ki.
- Pete Davidson vagyok - mosolyog
- Calum Hood - mutatkozom be én is
- Anna egyik egy pasiját sem hozta haza - mosolyog
- Csak a barátja vagyok Mr.Davidson - jelentem ki
- Csak Pete - vereget vállon
A konyhába megyünk, Anna még mindig rejtegeti a kezét. A konyhában egy anyámnál idősebb nő van, talán apámmal egyidős mint a férfi.
- Mrs. Davidson, Calum Hood vagyok. - szólalok meg mikor feltűnik neki, hogy itt vagyok
- Csak Susan. - mosolyodik el, és tudom, hogy ki is az ördög. Ez a nő lehet Anna sebeinek okozója, a pasi túl kedves hozzá.
Az asztalnál egy kis srác ül, egy pedig éppen megérkezik.  Aki most érkezett  őt ismerem. A tesómmal sokat lógnak együtt ő lesz Jake.
- Jake vagyok, de gondolom tudod, ő meg az öcsém Mike - mutat az asztalnál ülőre.
- Anna mi történt - aggódik Pete, Előveszi Anna kezét. Susan szigorúan nézz rá, ő tudja, hogy miatta van. De ez csak néhány másodpercig tart, alig lehetett észre venni. Anna elkezdi mesélni mi történt vele. Megnézem mennyi az idő. fél hat volt, így indulnom kell ha ma még szerelni akarok.
- Nekem mennem kell. - jelentem be.
- Gyere máskor is - mosolyog Susan, mire bólintok. Jake kísér ki. Köszönök még egyszer majd haza megyek. Nem merem itt hagyni. Féltem őt. Mire  a házunkhoz érek mindenki otthon van. Beállok a tesóm autójával. A szobámba rohanok. Egy másik nadrágot veszek át, a pólómnak pedig mindegy a nyakánál így a lyukas igaz direkt. Kimegyek a garázsba, felnyitom a motorháztetőt, és látom a tömítéssel van gond, amit azért raktam oda, hogy ne párologjon el a benzin. . De mikor hozzáérek valami megszúr. Vérezni kezdek.
- A kurva életbe! - kiabálok. És ha már annyira benne vagyok ebben a dobálózásban a falhoz vágom az a kurva szerszámot ami még nálam van.  A kocsim elé guggolok. Zavar, hogy nem akar többet, mert ugye ma elég sokszor a tudtomra adta, hogy csak haverok lehetünk. Zavar, hogy tudom valami nem okés vele,és nem tudom megvédeni. A nagy zajra bejön apa. Kérdezz de mondom, hogy csak nem akar elindulni a kocsi. Erre belenyúl és máris működik.
- Holnap menny majd el tankolni - jelenti ki mire bólintok. Mikor végzek mindent a helyére teszek. Köszönök anyának aki a nappaliban nézi a nővéremmel a  Toppmodell leszek valóság showt.
Másik testvérem szobájából üvölt  a zene. Elmegyek lezuhanyzom. Nem állok sokáig a víz alatt, a hajamat megfésülöm mivel megmostam és reggel semmit nem lehet majd vele kezdeni. Pizsimen Batman van, a gatyám pedig csak egy boxer. Leülök az ágyamra és kezembe veszem a gitáromat. Játszani kezdek egy dallamot majd kitalálok hozzá egy szöveget is. Nincsen még címe  a dalnak, de szerintem el is teszem majd a sülyesztőbe. Leteszem a gitáromat. A telefon jelzi, hogy smsem jött.

Mi van, te hős?! Sikerült megmenti a királylányt? 

Ezra írta. Nem is csodálkozom rajta, hogy ilyeneket ír.

Nem, Ezra. És nem is fogom. 

Ezután megnyitom a vele való beszélgetéseinket. Mindig csak én írtam. De szerintem ez most sem lesz másképpen.
Jó Éjt.-C.H. 

Leteszem a telefonomat, és a párnára hajtom a fejemet. Oldalra fekszem és behunyom a szemeimet,és szép lassan eljön értem az álom manó.