2015. május 24., vasárnap

8.fejezet

Calum 


Reggel, a napsugarai ébresztettek fel. Ahhoz képest, hogy ittam nem vagyok rosszul, igaz csak egy pohár whisky volt. Annát ölelve találom magam. Emlékszem mi történt tegnap este, és ez mosolyogásra késztet. A lány akit szeretek végre megcsókolhattam. Mindketten ruhában vagyunk. A lábaink összetűzve. Anna haja eltakarja az arcát, de a levegő vételéből észre veszem, hogy nem egyenletes mint mikor alszik. fent van. Belepuszilok a hajába, mire mozogni kezd. Megfordul, és velem szembe van. Mosolyog  a szemei pedig boldogan csillognak.  Felé hajolok, és megcsókolom. Szűzies csók ez, nem sietem el. Élvezem a csókot, és próbálok nem azon rágódni, hogy milyen íze lehet a számnak így reggel.  Miután elhúzódom Anna felül. Én is így teszek.
- Akkor most mi van köztünk? - teszi fel a kérdést.
- Nem...tudom. De az biztos, hogy nem barátság. Nem tudnék a barátod lenni ezek után. - mondom
- Én sem. - jelenti ki
- Akkor...Anna McAdams, ha hazamentünk Madisonba, eljönnél velem egy randira? - fogom meg a kezét.
- Igen, Calum Hood. - mosolyog. Megölelem.  Közli, hogy elmegy fürödni, és visszamegy a szobájukba. Én is elmegyek lefürdőm. Megmosom a hajamat, is amit miután kijöttem megszárítók. Egy pólót veszek fel, aminek az ujjai feketék, a többi része pedig fehér. Egy fekete nadrágot kapok még fel, és a tornacipőmet. A fürdőbe megmosom a fogamat.  A szobában leülök az ágyra ahol felhívóm anyát, hogy minden oké. Ezután Ezrát hívóm,  legjobb barátom nem veszi fel a telefont. Ma este megyünk vissza, mivel holnap reggel érkeznek Anna nevelő szülei, és nem akarjuk, hogy bajba keveredjen. Kimegyek a szobából, és bekopogok a szemközti be. Lauren nyit ajtót. Szoknyát visel, egy Rihannás pólóval, és balerina cipő van rajta. A sminkje pedig átlagos.  megjelenik Anna. A haja össze van fogva, fekete földig érő szoknya van rajta, egy fehér pólóval. A cipőjét nem látom. A sminkje pedig a szokásos. Mikor meglát elmosolyodik. Én is így teszek. Hirtelen ideges leszek. Nem tudom mit kezdjek. Anna felém jön, és megölel. Alig 1 órát voltunk egymástól távol, de máris hiányzik.  Megfogom a kezét, amelyiken nem a gipsz van. Lauren zárja be az ajtójukat, mi pedig elindulunk reggelizni. Az ebédlőben nincsenek sokan. Anna megy és foglal helyet, én pedig viszek neki kávét, és magamnak. Ezután viszek magunknak rántottát, Lauren is megjön, és ő is elindul magának enni valóért. Elkezdem enni a rántottát ami nem is olyan rossz, de ettem már jobbat is. Anna csendben eszik. Lauren is megjön, de ő smsezik, nem is figyel ránk igazán.
- Mi volt tegnap? - kérdezem
Anna megáll az evésben.
- Nem voltak hozzám túl kedvesek. - mosolyodik el savanyúan
- Értem - nyúlok a kezéért és megszorítom.Miután befejeztük a reggelit, kimegyünk Annaával sétálni. Lauren azt mondta nem jön. Néha megállunk, olykor-olykor csókot is lopok tőle, de sajnos hamar vissza kell menünk a Hotelbe. Anna megy a sajátjába, és én pedig az enyémbe. Nem hoztam csak egy hátizsákot, így a tegnapi ruhámat, meg a fogkefémet, és a töltőmet beleteszem,  és már megyek is ki. Lemegyek a halba, ahol a recepció is van. Egy Hosszú barna hajú lány áll a pult mögött. Nem sovány, de nem is dagadt olyan pont jó. kedves arca van. Ruhaként pedig a Hotel egyenruhájában veszít. leadom neki a kulcsot, és kifizetem a szoba másik felét. Lauren is Anna is megjön. Ők is elrendezik amit kell, majd elindulunk.  A reptér felé, nem beszélgetünk Anna a kezemet fogja, végig. Látom rajta, hogy nagyon ki van valamitől, de nem hajlandó elmondani, én pedig nem kérdezem ha elmondja elmondja.  A taxit én fizetem ki míg a lányok elindulnak a jegyeket átvenni. A reptér hatalmas. A gépünk fél óra múlva indul, és már ellehet kezdeni beszállni. Anna ugrik a hátamra. Adok egy puszit az arcára majd elindulunk. A repülőn Anna és én egymás mellett vagyunk a turista osztályon, míg Laurennek összekeverték a jegyét valakiével így ő az 1.osztályon utazik. Anna ül az ablak mellett. Kifelé nézz, és látom az arcán, hogy valami nagyon rossz neki, valami nem jóra gondol. Én elindítom a székbe szerelt DVDét, amin jelenleg a Beavatott  című filmet nézem. Anna is egy után elkezdi nézni, de mire a végére erünk már szállunk is le. Nem kell a cuccainkért menni, mert  táskáink megfeleltek kézi poggyásznak. A kocsimhoz megyünk. Annaékat hazaviszem, majd utána én is hazamegyek.  Este nyolc órakor lépek be az ajtón. Anya, és apu meg a nővérem lent vannak és a tévét nézik. Kukorica a kezükben,a nővérem colát iszik, míg anyuék boroznak.
- Sziasztok! - köszönök
Mindenki visszaköszön. Felmegyek a lépcsőn, és Jared szobájából kilép egy lány. Köszönök nekik, és ők is így tesznek. A szobámban levetkőzöm majd lefekszem aludni, de nem jön álom a szememre. Túlságosan foglalkoztatt a kérdés mi történt New Yorkban. Előveszem a telefonomat, és írók megíróm Annának a szokásos írásomat. Leteszem a telefonomat, és megszólal a telefonom. Anna neve villog a képernyőn.
- 30 perc múlva, a tónál, ahová először vitelek, ott találkozunk. - és leteszi. Honnan tudja, hogy elfogok menni? Hülyeség úgy is elmegyek. A Batmanes pólómat magamon hagyom, és a farmeromat veszem vissza, majd  a szobámban található bakancsomat veszem még fel, és egy kardigánt.  A telefonomat elteszem. Kinyitom az ablakomat, és lemászik a növény segítségével ami a ház falára nőt.  Elindulok gyalog arra felé, a kerteken át. 5 perccel előbb érek oda, de Anna már ott van. Felém fordul, és könnyes a szeme. Odafutok hozzá, és leülök mellé. Magamhoz ölelem.
- Mi a baj? - kérdezem.
Érzem ahogyan jobban szorítja a kardigánomat. Szipog, és tudom a pólóm is könnyes lesz, de nem érdekel.
- Calum, én nem kellek a saját anyámnak, mert a múltra, és a szenvedésre emlékeztettem. - sírja. , én pedig még jobban magamhoz ölelem őt. Simogatom a hátát.
- Ez az egy rohadt mondtad jár a fejemben, Cal! Nem tudom kiűzni onnan. - sír. Megfogom az arcát a két kezem közé, ahogy szemeibe nézek kezdek elgyengülni.
- Anna,szard le őket. Nem tudják milyen egy csoda vagy. Nem tudják mekkora csodát csináltak ők együtt. Szard le őket, tudom nehéz mondani, de nehogy merj rájuk még egy könnyet pazarolni vagy baj lesz ám! Anna ha még egyszer sírni mersz miattuk, én visszamegyek New Yorkba, és kapnak tőlem a fejükre. és tudod mikor fogják bánni, hogy eldobtak? Mikor Nobel-díjat kapsz! De nem menjünk olyan messze, mikor megszületik az első gyereked, vagy mikor férjhez mész.  Akkor bánni fogják. - jelentem ki - És tudod Anna van aki szeret, és sokat jelentesz neki. például itt vagyok én!  Én baszottul belehalnék ha lenne veled valami, de szerintem Lauren is. Mi szeretünk, Anna  És ezt ne feled.
A szemeimbe nézz a monológom végén. Elmosolyodik, és letörli a könnyeit.
- Egy csoda vagy, Calum Hood. - mosolyog, és felém hajol, és megcsókol.  Szűzies csók ez, egyikünk sem viszi túlzásba. És ha tehetném itt és most megállítanám az időt. Odatekerném, hogy mi ketten mindig együtt legyünk, és ne kelljen elválnunk. És ha most érne a halál boldogan halnék meg őt csókolva.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése