9.fejezet

 

Anna 

Vasárnap a családom visszajött, így haza kellett mennem. Mivel csak este jöttek meg így kitudtam pihenni, az éjszakánkat Calummel. És persze el vitt randizni is, ami abból állt, hogy a közeli városba átmentünk mozizni. Egész jó volt  a film, de a címére már nem emlékszem. 9-re értek haza, addigra Calum már hazavitt. Csókkal búcsúztunk el, mire a pillangók tomboltak bennem. Elővettem a verses könyvemet, és írni kezdtem. Egy szerelmes vers lett. Elraktam, hogy senki ne találja meg.
Ezután pedig egy pályázatra írtam, és az anyáméknak szól, tudom ha megnyerem a Times-ba fog megjelenni a vers, és emlékszem azt a szüleim mindig is olvasták. . Azt beraktam a táskámba, a többi tancucommal együtt.  Mikor hazaértek már lefeküdtem, nem akartam velük találkozni, mert eszembe jutnának anyámék akik ide raktak

Másnap reggel a fürdőszobába mentem ahol elvégeztem a szokásos dolgokat majd a szobámban felvettem egy fekete nadrágot aminek hosszú a dereka, és egy haspólót. Egy fekete farmer kabátot kaptam még magamra.  A táskámat a vállamra kaptam. A konyhába csináltam magamnak reggelit amit elraktam a táskámba, és az ablakból látom Calum autóját. Köszönök, majd kimegyek. Calum ma felhajtón áll. Beszállok mellé, és már el is indul.  Calum kezd beszélni, már nem is tudom miről. Össze vissza beszél, de annyit kiveszik, hogy a tesójáról van szó.  Az iskola parkolójában megáll, és rám nézz. Együtt szállunk és megfogja a kezemet. A lányok tekintetéből sugárzik a féltékenység, én persze ehhez nem vagyok hozzá szokva.
Első óránkra irodalomra megyünk. Cal leül, én pedig a teremben ülő Mrs.Brookshoz megyek. Odaadom neki a verset a családomról, megköszöni, és elmondja, jövőhéten a Times-ban megtudjuk az eredményt. Leülök Cal mellé aki megfogja a kezemet, és közben írja a matek háziját.

**

Ebéd szünetben találkozom Calummel újra. 

- Nincs ma töri tanár, így ének óránk lesz - üdvözöl ezzel a számomra súlyos hírrel. 

Lauren persze örül, hisz' ő ki nem állhatja a történelmet, és az éneket viszont szereti. Én vagyok az egyetlen akinek nem tetszik a hír, így csak én hisztizek.  Óra előtt 5 perccel már a terembe vagyunk, és leülünk a helyünkre. Calum kezében a szokásos gitár. Mindenki megjön a tanárnővel együtt. Dalokat éneklünk, majd közli mindenki mehet engem és Calumöt kivéve. 

- Gyerekek, lesz egy pályázat miszerint verseket kell megzenésítve előadni. Arra gondoltam Anna egyik versét megzenésíthetnéd Calum. - mosolyog a tanárnő, nekem pedig leesik az állam, ez az én versemet akarja?

- Én benne vagyok- mondja Cal, mire én is bólintok. 

- Jól van gyerekek, péntekre kérem a verset, és hétfőre pedig a dallamot hozzá. Mehetek. 

Felállunk és már megyünk is ki a teremből. Lauren  és a barátja már hazamentek, de nekem meg Cal-nak szakkörünk lesz. A könyvtárban már mindenki ott van rajtunk kívül. Helyet foglalunk és Austin már meséli azt hogy milyen volt Németország, és vett magának ott kint egy könyvet. Azután Hilary beszél a Szürke ötven árnyalatáról, persze nem nagyon nyeri el a sztori senkinek se a kedvét. Ezután Mrs.Brooks a versemet olvassa fel, a versenyre, és már mehetünk is.  Calum visz haza, és félve veszem észre nincs itthon senki Susanon kívül. Megcsókolom,  a barátomat majd ígérem hívóm. Nehezen de fél kézzel felteszem a táskámat  a hátamra. Belépek az ajtón. Leteszem a táskámat miközben a cipőmet próbálom kikötni. Susan hangját hallom. És közben hozzám vág valamit. 

- Ez mi? - kérdezi 

Egy vers, Calumről. 

- Csak egy sima szerelmes vers. - jelentem ki flegmán 

- Melyiknek? - kérdezi 

- Egy van. 

- Ne merj velem így beszélni, te kis kurva! Egy van? Ne nevettess 

- Egy van, és képzeld ő is szeret engem! - válaszolom, mire pofon csattan az arcomon. A begipszelt karomnál fogva rángat ami a kelletnél jobban fáj. Rángat a szobámba ott a földre lök, és persze, hogy a karomra esek, megfog valamit, mire a hátamra csap azzal. Ötször teszi meg ezt, nekem pedig folynak a könnyek az arcomon. És nem tudom letörölni őket, csak menekülni szeretnék, nem jön a megváltó halál. Pedig most meghalnék itt hagynám a fájdalmamat. Bántó szavak is elhangzanak. Ez egy normális nő és mégis ilyen.  Abba hagyja, és felrángat a földről. A karom is fáj, de ennél nagyobb baja már nehezen lehet, a hátamat viszont nem érzem. 

- Csak, hogy tudd hol a helyed és kivel beszélsz. - mondja a szemembe, és kimegy. A fürdőbe megyek, és megnézem a hátamat. Lila folt az egész, hozzá se merek érni, mert félek mi lesz. Elkezdem írni a leckémet, és tanulni holnapra. Mire kész vagyok elmegyek fürdeni, de nehezen mozgok a hátam miatt. Nem tudom, hogy tehette ezt velem. Megpróbálok lefeküdni, de nem sikerül a fájdalomtól pedig könnyezni kezdek már megint. A hasamra fordulok, és úgy próbálok meg aludni, de nem sikerül. Meghallom a telefonomat, Calum írta a szokásos kis levelét. Nem válaszolok neki. Megpróbálok aludni de nem nagyon jön álom a szememre. Elkezdek írni egy verset. Elég hosszú lett, a címe pedig Rózsa mindenkinek szól. Mondhatni egy utolsó levél, amire most szükségem van. Nem tudom meddig élek még ebben az életben. Lehet szólnom kéne Calumnek erről az állapotról, ez lenne fair vele szembe,  de viszont a családom többi tagjával nem tudom ezt megtenni. Tudom, hogy Calum egyből a rendőrségre menne, de nekem nem menne, így maradok így ebben az állapotban, ilyen elveszett.