- Menny Júlia, itt van a Rómeód. - mosolyog Lauren, aki a szüleitől vesz búcsút. Én is köszönök majd kimegyek. Calum autójának támaszkodva áll. Mikor meglát elmosolyodik, és megölelem. Beleugrom a karjaiba. Szorosan ölel magához, de a kezemre közben vigyázz, és én is ne hogy fájdalmat okozzak neki a gipszemmel.
- Jól van, szálljatok már le egymásról! - szólal meg Lauren
Szét rebbennünk, és szúrós szemeket meresztek Laurenre. Calum Nirvanás pólóban van, és szokásos nadrágjában, amihez bakancsot vett fel. Beül a vezető ülésre, de előtte elrakja a táskánkat. Én mellé ülök, míg Lauren hátra. Mikor Cal is beszáll elindulunk...
**
A gépet majdnem lekéstük, de végül időben rajta voltunk. Én ültem az ablak mellé, míg Cal mellém, és Lauren Calum mellé. Lauren filmet nézett, míg Cal és én beszélgettünk. Végig a kezemet fogta amitől jó kedvem lett. Mesélt Bostonról, hogy mennyivel jobb mint New York, mert Bostonban kevesebben élnek, és mert a Disney egy régi sorozata a Zack, és Cody is ott játszódik. Azt hiszem ez a legjobb ér. Másfél órával leszálltunk. Hamar kijutottunk, és fogtunk egy taxit. Először a Hotelbe mentünk. Nem volt a legjobb Hotel, de miattam akinek nincsen annyi pénze ide jöttünk. Vagyis van pénzem, a szüleim jóvoltából. Mindig küldenek egy kicsit, de persze kell adnom Susannek belőle. Lauren és én egy szobát veszünk, míg Cal egyet, de költségeket 3 felé osztjuk. Felmegyünk a szobánkba ahol lepakolunk. 12-kor elmegyünk ebédelni. Az ebéd svédasztalos. Én rizst eszek, rántott hússal. Miközben eszem Calumöt figyelem. Ránézek, és mosolygok. Mikor megeszük elindulunk. Calum megfogja a kezemet. Gyalog megyünk a Times Square-ig. Ott körbe nézünk, és csinálunk egy képet. Azután metróra szállunk, és elindulunk a szüleim lakásáig. A barátaim végig biztatnak, de nekem rossz előérzetem van. Félek a találkozástól. Rettegek attól mit fognak rólam gondolni. Calum kezét szinte eltörőm mikor leszállunk. Egy utcát kell menünk majd megállunk egy tipikus New Yorki ház előtt. Kő épület, az oldalán tűz lépcső.
- Veled menjünk? - kérdezi Lauren
- Nem, egyedül megyek. - jelentem ki. Megölelnek mindketten, és bemegyek a házba. Gyalog megyek fel a 3.emeletig. Két ajtó van, de tudom, hogy a jobboldali kell. Innen kellett elmennem. Kíváncsi vagyok, hogy a régi szobám még meg van e. A feszültség eluralkodik rajtam. A kezem ami még épp még eltöröm. odamegyek az ajtóhoz és csengetek. Lépeseket hallok, majd nyílik az ajtó. Anyám nyit ajtót. Kezében egy gyerek játék van ami kiesik a kezéből.
- Szia anya. - szólalok meg.
Anyámnak göndör haja van mint nekem. Itthoni ruhát visel. Nincsen rajta smink. Bőre sötétebb mint az enyém. Azonban a szeme neki is kék. Anyám nem ölel meg, de arrébb áll. Bemegyek. Apámat hívja. Apa magas, világos bőre, és szőke haja van. Apám jó formában van. Látszik rajtuk, hogy már nem isznak. Érzem, hogy nem isznak, míg velük éltem mindenhol pia szag volt. Apámon csak egy melegítő van. Egy kislány jön ki, azt kiabálva apa. Olyan mint én voltam. Szépen beszél.
- Apa. - nézek rá.
Végig mérnek, de nem szólnak hozzám. Anyám kéri üljek le a kanapéra,amit megteszek. A kislány mellém ér.
- Hogy hívnak? - kérdezem
- Linda. - válaszolja.
- Te ki vagy? - kérdezi, de mielőtt bármit mondhatnék. Anya közbeszól. Megkéri menjen el innen. Leül mellém, apa pedig elém a fotelbe.
- Miért jöttél, Anna? - kérdezi anya - nincsen pénzed? Susan nem ad?
- nem a pénz miatt. A szüleimet akarom. - jelentem ki
Egymásra néznek majd rám.
- Anna, az nem lehet. - mondja anyám, mire én ránézek. Szemeimben könnyek gyűlnek. Azt hittem, hogy ezzel megváltozik bármi, hogy ide jövők?
- Miért? - kérdezek rá, erőszakosan
- Mert Anna, nekünk már sok lennél. -mondja apa
Szemeimben könnyek gyűlnek?
- Sok?
- A múltra emlékeztet minket Anna. A szenvedésre. - mondja apa. Anyámra nézek aki szintén sír. Letörlöm a könnyeimet. A szenvedésre? Szenvedésre. Rohadtul nem tudják milyen szenvedni. Én szenvedek minden egyes rohadt nap, miattuk és Susan miatt, csak mert nem szeretek, és múltra emlékeztetem őket.
Rájuk nézek, és megcsóválom a fejemet.
- A szenvedésre? - nézek rájuk megvetően. - Tudjátok mit jelent szenvedni? Nem hinném, én minden egyes kibaszott nap szenvedek, mert nektek ezt jelentem. De nekem az otthonom a szenvedés. És a múltra? A múlton túl lehet lépni. - kiabálom, méregtől és adrenalintól telve.
- Anna, most menj el. - kérik anyám
- Megyek is. Hogy a büdös fenébe gondoltam, hogy szerettek, hogy kellek nektek? - nevetek fel gúnyosan
Apám feláll és a jelzi kövessem. Anya utána jön. A fejemet csóválom. A könnyeimet folynak hiába nem akarom ezt. Nem kelletem a saját szüleimnek, csak ez jár a fejemben. A saját szüleim dobtak el maguktól, akkor mit akarjak mindenki mástól? Apám nyitja ki az ajtót.
- Tudjátok ez a gipsz a karomon, nem véletlenül van rajta, mondhatni ti vagytok az oka, mert Susannel hagytatok. - köpöm feléjük a szavakat.
- Anna....- anya probálna megölelni, de ellököm. Nem kell az ölelése.
- Csak egyet rohadt dolgot kérek tőletek. Lindát ne soha ebben a kibaszott életben ne vigyétek el Madisonba, Susanhoz, mert akkor ő is csak egy roncs lesz. - mondom, és elszaladok. A lépcsőn leszaladok, és kint áll az a két ember aki szeret engem, Aki megért, akik soha nem dobtak el. Calum meglát, látja, hogy nem vagyok jól. Odajön hozzám, pont mikor összesem. Calum tart a karjaiban. A pólóját szorítom, és áraztam el a könnyeimmel. Nem akarok sírni, de nem tudom megtenni, hogy ne sírjak. Calum kérdezi mi a baj, de nem válaszolok. Csak kell hogy érezzem, hogy van valaki aki még szeret engem. Lauren is idejön. Ő is kérdezi mi baj, de neki sem mondok semmit. Emlékszem egyszer mikor Susan megvert, elkezdtem inni. Most is ez kell nekem. Pia, mindnél több. Ez lesz az én szerelmem, senki nem szeret ma este csak a pia.
- Innom kell. - ennyit tudok mondani, és elindulok. Hallom, hogy a nyomomban vannak. Egy klub előtt állok meg. Még csak 7 óra van így nincsenek sokan, de nem is kevesen. A pulthoz megyek, ahol egy hosszú hajú srác áll. Ki van varrva minden féle ábrával. Kérek egy vodkát. meg is kapom, és egyből ledöntöm. Calum ül le mellém. Cal magyarázz mindenről ami eszébe jut, a gondolataimat terelni akarja, de nekem most csak a pia kell, azzal elfelejtek mindent. Az órára nézek, nyolcat mutat. Kérek még egy rövidet, majd még egyet, kezdem érezni, hogy a fejembe száll, és kezdem levetkőzni a gátlásaimat. Ezután iszok még egy vodkát, de most már kérek hozzá egy Gin-Tonicot. És ekkor már érzem, hogy teljesen részeg vagyok. Nincsenek a fejemben anyámék, sem Susan, sem Calum iránt szerelmem. Megfogom Cal kezét, és a tánc parkettre viszem. Elkezdünk táncolni. Cal egyre közelebb húz magához. Kezeim a nyakába vannak, míg az ő kezei a derekamon vannak. Homlokaink egymásnak érnek. Szemei az én szemeim, és az ajkam között járnak. Tudom, hogy ő is meg akar csókolni. Én is erre vágyom, jelen pillanatban más vágyam sincsen mint őt megcsókolni. Ennyi szenvedés után ennyi nekem is jár, nem? Egy csók vele, és minden vágyam teljesül.
- Most úgy megcsókolnálak. - mondja, mire én elolvadok
- Akkor tedd meg. - mondom hangom merészen cseng.
És ő meg is teszi. lehet, hogy csak kihasznál mert részeg vagyok, nem tudom.De a csókja fergeteges. Az ajkai puhák, és az íze, nincsen pia íze hisz' nem is ivott. Megragadom a haját ezzel közelebb húzva magamhoz. Nyelveink erotikus táncot lejtenek. Calum húzódik el először, ezzel engem megbántva. Megfogja a kezemet, a pulthoz megy fizet majd elindul velem ki az utcára. Fog egy taxit amibe helyet foglalunk. A kezemet nem engedi el. A hotel elé érünk ahol a szobánkba megyünk, de Calum az övébe visz. A magyarázata, hogy Lauren már biztosan alszik. Leveszi rólam a cipőmet.
Ezután hanyatt esem az ágyban, majd Calum és befekszik mellém. Hozzá bújok, ő pedig átkarol. Puszit nyom a hajamba, én pedig felülök, majd ráülök a csípőjére, és megcsókolom. Nem tudom mi van velem. A pia már kezd kimenni belőlem, de nem tudom mi van velem. Az érzésem jönnek. Calum fordít a helyzetünkön most ő lesz felül. Megpuszil és visszafekszik. Oldalra fordulok, ő pedig hátulról átkarol. Így alszom, végre békésen úgy hogy nem várom meg, hogy valaki elmenjen a közelemből.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése