3.fejezet

Anna 

Reggel az ébresztő órám hangjára kellek fel,nehogy valami bajon legyen abból, hogy nem keltem fel időben.  Utam a fürdőbe vezet először ahol, lezuhanyzom, és fogat mosok. A szobámban, egy mackó nadrágot kapok fel magamra, és egy pólót ezután kimegyek a konyhába, mivel ma nekem kell reggelit csinálnom. A kávéval kezdem, mert Susan lefog jönni ellenőrizni, hogy itt vagyok már, és persze kávét fog kérni először. A tojást keresem meg, ameddig lejön a kávé.  Lépeseket hallok, és tudom kijön le. Susan köntösben és papucsban áll a konyha ajtóban, haja kócos, szemei karikásak. Nem nyújt félelmetes látványt én még is rettegek.  Kiöntöm neki a kávét, teszek hozzá egy picit tejet, és odaadom neki, de még egy köszönömöt sem kapok igaz már megszoktam.  Elindul és halom ahogyan nyíliik a téli kert ajtaja és kiül oda. Elkezdem csinálni a rántottát. Nem teszek hozzá semmit, mert tudom Susan így szereti. Mindenkinek meg van az adagja, természetesen enyém a legkevesebb. Leteszem mindenkinek a helyére. Főzök még teát, mikor készen van, felkiabálok, hogy készen vagyok.  Pete  érkezik meg elsőnek, puszit nyom az arcomra, és leül az asztalfőre. Susan is előjön a téli kertből, ő leül a másik asztalfőre. Mike érkezik szinte egyszerre a bátjával. Leülök a helyemre ami Pete mellett van, Mike mellém ül, Jake pedig velem szemben foglal helyet.  Mindenki csendesen eszik, Mike szólal meg néhányszor. Mindenki válaszol neki rajtam kívül. Én fejezem be a leghamarabb.  A tányéromat elpakolom és már megyek is a szobámba.  Szobámban felveszem az egyik  zenekaros felsőmet, és egy nadrágot a bakancsommal. Kisminkelem magamat. Megnézem magamat a tükörben, de tegnap este nyoma még ott van a karomon, a lila folt nem mutat túl szépen  így magamra kapok egy kardigánt.  A telefon kijelzi, hogy üzenetem érkezett, és nem áll más az üzenetben mint az. hogy Calum megérkezett. Felkapom a táskát amit már tegnap este összeraktam, és kimegyek. Pete a kertben kertészkedik a két fiával nekik köszönök, és megyek.
- Szia - köszön Cal mikor beszállok
- Szia - köszönök neki én is. Bekötöm magamat Calum pedig elindul arra amerre mondom.  A tó partján fogunk kirándulni, és piknikezni mivel ebben az elbaszott városban nincsen semmi érdekes.  Calum leparkol ott ahol utasítom rá, néhány méterre a tó pártjától. Mikor kiszállok Calum azonnal elveszi a táskámat.
- Gyere mellettem - utasítom mire bólint.
- Mióta laksz itt? - kérdezi
- 12 éves korom óta, azelőtt New Yorkban éltem. - mesélem - te?
- Nyár végén költöztünk ide, mert meghalt a nagymamám, és azt akarta valaki lakjon a házában, Madison előtt Bostonban éltünk. Ott kellett hagynom a haverokat.
- Nekem csak szüleiemet kellett otthagynom - húzom el a számat, és rájövők túl sokat mondtam ezt nem szabadott volna, de Calum Hood mellett nem tudok gondolkodni. Meglátom a tavat és futni kezdek. Olyan csodálatos! Nincsen itt senki, ettől olyan békés. A halászok a tó másik oldalára járnak mivel ott több a hal. A diákok nagy részének háza van a tó partján, de a házak lejjebb vannak. Calum beér és tudom ő is csodálja milyen szép. Elindulunk a parton. Kicsit feljebb szeretnék menni, kicsit távolabb a város látványától. Calum csöndben jön mellettem, de tudom érdekli miért kellett otthagynom anyámat.
- Kérdezd meg. - jelentem ki mire meglepődik.
- Mi van Anyukáddal?
- Jelenleg anyám szerintem boldogan él az új májával, apámmal együtt. Van egy testvérem, de nem szoktunk találkozni. 12 éves koromban vett el az állam tőlük, és azóta élek itt a nagynénémékkel. Anyámék ma már nem isznak, de rám szarnak - nevetek fel gúnyosan - soha nem próbálták vissza kérni a gyámságomat, sem tenni azért, hogy velük legyek, helyette csináltak egy gyereket.
- Sajnálom. - mondja
- Ne, ne sajnálj - kérem - van két unokatesóm akik tök jó fejjek, és Susan és Pete jól bánnak velem
Micsoda hazugság! Bár így lenne, bárcsak jól bánának velem, vagyis csak Susant űzném ki az életemből, Pete, Jake és Mike csodálatosak, de Susan. Anyámmal egy családból vannak és ez szépen látszik is.
- Mesélj most te valamit - kérem
- Apa autószerelő, innen a kocsim is, anyának üzlete a városban. Van egy nővérem és egy bátyám, ikrek. Jen a nővérem, Jared a bátyám, rühellik egymást. Jennek Bostonban van egy drogos pasija, Jarednek pedig soha sincsen nője, a bátyámnak inkább az egy éjszakás kapcsolatok tetszenek. Végzősök mindketten. - mondja, és pedig érdeklődve hallgatom azt milyen tökéletes az élete, nem vagyok irigy, de valahogy mégis irigylem a tökéletes életét. Megállok és elkérem a táskámat. Kiveszem belőle  a pokrócot és leterítem. Leülök a pokrócra, Calum is így tesz.
- Éhes vagy? - kérdezem
- Nem, köszi. - mosolyog
- Van barátod? - kérdezi
- Nincsen - mondom
 - Első csók?
- 16 évesen osztály kiránduláson - mondom
- Kivel?
- Stuarttal - válaszolom, tisztán emlékszem arra az estére. Akkor mondta azt, hogy tetszem neki, én is bevallottam neki ugyan ezt, de itt volt az év vége, és ő a családjával Európába ment egész nyárra. Ezen az egy héten pedig alig beszélgetünk
- Értem.
- Neked? Kivel volt, és hány évesen?
- 13 és a suli legjobb csaját smároltam le, Audrey Dawsont. Audrey lett az első csajom is, de jött a gimnázium - nevet fel
Ezután még sikerül megtudnom róla, elég sok dolgot. Calum Hood, kedvenc étele nem más mint a Hamburger, és a kedvenc színe a fekete. Nagyon szereti a Green Dayt, és énekes szeretni lenni, de a megvalósítással gondok vannak. Én is mesélek magamról. Calum mellett nem gondolkozok, nem érdekel mi lesz velem otthon, mi  lesz ha túl közel kerülök hozzá. Eddig senki nem került hozzám ilyen közel ennyi idő alatt. Calummel kikapcsol az agyam, és sorok jutnak az eszembe. Előveszem a füzetemet, és írni kezdek. Táj leíró versnek indul, de aztán valahogy az utolsó versszakban előveszem az érzelmeket is.  Nem szerelemről írók csak arról milyen jól érzem magamat.
- Mit érsz? - hallom meg Calum hangját mire hátra fordulok, és becsapom a füzetemet.
- Semmit - fordulok hátra
- Biztosan.
Megnézem mennyi az idő és furcsállva veszem észre, hogy mennyire elment az idő, és az, hogy nekem két óra múlva otthon kell lennem, és másfél órára vagyunk az otthonomnak nevezett háztól.
- Mennünk kell! - állok fel gyorsan és pakolni kezdek. A félelem hajt, hogy minnél előbb otthon legyek. Az órám szerint, a család többi tagja még nem lesz otthon mikor én igen, de Susan tudom ott lesz,  és rám vár.  Kiabálok Calummel, hogy siessen már, mert elfogok késni. A táskát megint hozza, és futunk a kocsiig. Az autóban megkérem taposón a gázba, mert sietnünk kell. A félelem kezd eluralkodni rajtam, és nem tudom mit tegyek, a hasam is egyre jobban fáj.  Csak az időt nézem, a percek egyre jobban összefolynak, és sietnek, mintha direkt azért telnének ilyen gyorsan, hogy engem bosszsancsanak.
A házukhoz közeledve, már csak 5 percem van,és tudom nem fogok odaérni. átölelem magamat. Calum egyre gyorsabban. A szemem sarkából látom valami, tudja nem okés velem. A házunk előtt már pattanok ki is a kocsiból, de megfogja a kezemet.
- Hívj fel, ha baj van - kéri és szemeiben aggódást vélek felfedezni.
- Mindenképpen - hazudom
- Holnap - mondja, és én futok be. Nem érdekel, hogy látja, hogy mennyire sietek. Az ajtón belépve, egyből érzem, hogy valamit nekem vágnak.  Lenézek és látom a füzetem az. A füzetem aminek az eleje vérvörös. Ebbe írtam a verseket a fájdalmamról, Róla, az első verseim ezek.
- Mi ez? És kinek akartad megmutatni? - ordítja
Nem merek megszólalni sem. De már érzem is a tenyerét az arcomon, karját pedig a felkaromon, és alaposan megszorítja azt.
- Kinek? Talán a rendőröknek? Vagy Mrs.Brooksnak?  Vagy valamelyik pasidnak? - ordítja az arcomba. Szemeim be vannak csukva, számat összehúzom. Már tudd a versekről melynek nagy része a bántalmazásomról szól. Ellők és a lépcső egyik fokába bevágom az alkaromat. A lépcsőn fekszem mert nem tudok mozogni. Már hajolna felém, de meghalljuk az autót. Haza jöttek a srácok.
- Takarodj a szobádba, nincsen vacsora! - ordítja az arcomba. Bal kezemmel, felküzdőm magamat álló helyzetbe, táskámat felkapom és befutok a szobámba. Egyből meglátom mit túrt szét. Leülök az ágyamra, és sírni kezdek a fájdalomtól. Nem tudom mit csináljak. Írni nem írhatok mert tudom mit csinálna. Elkezdek rendet rakni. A szekrényem szinte teljesen üres, a karom még mindig fáj, így nem tudok annyira sietni. Író asztalom fiókjait is rendbe teszem. A versem amelyek a fájdalmamról szólnak, beleteszem egy dobozba, és holnap magammal viszem, és az iskolai szekrényemben fogom őket tárolni. Gyorsan a fürdőbe megyek ahol lefürdők. A fürdőből kijőve, a szobámba sietek. Lefekszem az ágyamba, és a plafont bámulom. Mellettem lévő telefonom üzenet érkezik.
Jó éjszakát.-C.H. 

Visszaírók neki ne aggódjon értem.
Hallom ahogyan lekapcsolódnak a villanyok, és Susan felmegy a lépcsőn. Így én is behunyom a szememet,és nehezen de elalszom.

Sziasztok! 
Köszöntöm az új feliratkozót a blogon! 
Hogy tetszett a rész? Sajnálom, hogy csak most tudtam hozni, de csak most volt időm rá:( 
A következő rész pedig jövőhéten érkezik, reményem szerint:)