1.fejezet

Lauren autója  a ház előtt állt, mint minden reggel. Csendesen osonok ki  a házból, nehogy valaki meglásson ,mi több Susannel találkozzak. Nem jönne jól még egy lila folt.  Kilépve a házból fellélegzem. Szinte futok már Lauren autójához. Beülök barátnőn autójába Lauren csodásan nézz ki, rövid szőke hajával és kedves arcával csodaszép, és persze a szép virág mintás ruhájában, balerina cipőjében.  Kérdően nézz rám magyarázatot követelően, pedig nem is csináltam semmit. Nyár vége van az iskola 5.napja és persze péntek. Míg mindenki más rövid ruhákban én hosszú fekete nadrágomban rövid ujjú fekete felsőimben,fekete kardigánomban és bakancsban. Erős smink. Ez jellemezz engem. Lauren beindítja a kocsit.
- Mrs.Brooks mondta, hogy új tagja lesz a csoportunknak - kezdek beszélgetni - nem tudod ki az?
- De.
- El is mondod?
- Nem - válaszolja ajkán sejtelmes mosollyal
Beérve a szekrényemhez megyek . Senki nem nézz rám miközben odamegyek, megnézem a faliújságot, hírek sportról a téli bálról, és a nyertes versem, és novellám.  A legtöbb diák azt sem tudja, hogy ki az a Anna McAdams, elég sokat tettem is ezért, hogy senki ne tudjon róla ki vagyok. A versemet és a novellámat leszedném mert senkinek semmi köze ehhez, azonban mikor
- Neked is tetszik? - hallok meg egy hangot. Felnézek. A fiú sokkal magasabb nálam. Ahogy ránézek a lélegzetem is elakadt. A versemet olvassa
- Ahogy a fájdalomról ír.....
"S' leránt Lilith birodalmába" - idéz tőlem.
- Egyébként Calum
- Anna. Anna McAdams - mondom és elindulok irodalom órára.

Az órán Mrs.Brooks szól nekünk irodalmároknak hogy új tagot kapunk. Az óra végén mindenki kap egy Zabhegyezőt és kimegyünk a teremből. Történelem. Lassan megyek a terembe, ahol a tanáron kívül nincsen más. Leülök a helyemre és almámat eszem. Valaki belép a terembe. Nem nézek fel mert gyanítom Austin, a törizseni lesz az.
- Szabad? - a hangra felnézek. Calum áll az asztalom mellett és mosolyog. Elveszem onnan a könyvemet ő pedig leül. Mikor befejezem az almámat, előveszem a füzetemet amelybe verseket írok.
- Hogy vagy? - kérdezi Calum. Fel sem nézek csak meghúzom a vállamat mire abba belemar a fájdalom. Ezután Austin jön meg. Köszön nekem és én is így teszek. Az emberek jönnek majd mennek. Mikor befejezem a verset, felnézek. Lauren lép be az ajtón, mellette David Matthews magyarázz Laurennek valamit. Leülnek elém, Lauren hátrafordul és felvonja a szemöldökét Calum látványára. Nem reagálom le elvégre bárki mellém ülhet. Azonban Calom Hood nem tudja  szabályokat. Calum elkezdene velem beszélgetni, de én nem válaszolok neki. Ő kérdezz én meg csak írok a kis füzetembe, nem reagálok semmire. A vállamat, sem vonom, mivel egyre jobban fáj.  Calum nem mondd semmit biztosan a válaszomra vár amit nem kap még meg, mivel azt sem tudom mi volt a kérdés. Laurenre nézek aki még mindig hátra fordul. Legjobb barátnőm egyből kapcsol mi bajom van. " Figyelsz, te rám?" tátogja el.
- Nem - mondom meg őszintén, és őt nézem.  Hihetetlenül szép szemei vannak,  feketék, könnyen elehet veszni bennük, de nem engedem meg magamnak, a hajában nincsen semmi extra, Nirvánás felsőt visel. fekete csőnadrággal, és tornacipővel. Visszatérek az arcára, kisfiús, és kicsit sebezhetőnek tűnik. Tudom, hogy ő is engem bámul. Elkapom a fejemet, és a lapok közé vetem magamat. Megérkezik a történelem tanár, és kezdődik az óra.

**

- Milyen volt Calum Hood? - kérdezi, mire a fejemet rázom 

- Ne rázd a fejedet, jó pasi, mi? - mosolyog.
- Nehogy még a végén szerelmes legyél - mosolygok rá
- Én már az vagyok - somolyog, én pedig a szemeimet forgatom. Laurennel együtt lépek be az ebédlőbe. Mivel egész jó idő van kint ülünk le. Míg én veszek magamnak valami kaját, addig ott maradt és leült a saját otthon főzött kajájával mivel ő ilyen szennyet nem eszik, amit itt főznek.  Egy pizzával megyek vissza hozzá. Azonban már nincsen egyedül, Matthews ott van az asztalnál, és persze Hood is. Helyet foglalok Calum mellett, akinek boldog mosoly terül szét az arcán. Nem értem miért mosolyog még hozzá se szóltam nem is beszéltem vele, nem is ismer.
- Mi az Anna? - kérdezi Calum
- Mi lenne?
- Azt hittem megkedveltél - mosolyog rám
- Ahhoz ennél több kell - vágom rá
Felállnék az asztaltól, de megfogja a csuklómat, mire felszisszenek, a tegnap este nyomai még elég frissek. Calum meglátja az arcomat és már húzná fel a pulcsimat de megfogom a kezét. Ha szemmel ölni, lehetne Calum Hood most azonnal összeesne.
- Meg ne próbáld - szúrom ki a fogam között. Szorosabbra húzom magam körül a fekete kardigánt. Felkapom a táskámat, és a könyvtárba sietek ahol találkozni szoktunk, mi irodalmárok. Van aki könyv klubnak hívja, van aki csak a barátaival van, van aki szerint csak a problémáinkat meséljük el, és szerintem vagyunk mi csak egyszerű beszélgető kör, a különcök akiket senki nem fogadott be, vagyis engem Lauren igen, de a társadalom nem nagyon, a tanárnő nézete szerint az értelmesek társasága gyűlt  itt össze. Leülök a szokásos helyemre, majd felfedező körútra indulok. Körbe nézek a verek között. Nyílik az ajtó. Egy szőke hajú lány áll meg mellettem. Hilary az. Köszön nekem, és én is így teszek. Hilary most is rövid nadrágban van, és rövid derékig érő topban, és tornacipőben. Érdekes egy csaj, ahhoz kétség sem fér. Sokat olvas, az iskolai legjobbjai között van főleg matematikából, de közben az iskola egyik legnagyobb ribanca. Hilary után Austin fut be. A suli legjobb törise, ledobja mellém a cuccát, és megy a történelem részleg felé, mintha eddig nem olvasott volna el onnan minden egyes könyvet. Leülök a helyemre az elvett Dante könyvvel. Nyílik az ajtó amin Stuart lép be. Kétség sem fér hozzá milyen rohadt jó pasi. Kék felsőt visel, fekete farmerrel, és tornacipővel. Sapka a fején, rajta van a szokásos fekete keretes szemüvege, táskája hanyagul lóg az oldalán. Márvány színű bőre csodálatos kontrasztot ad, fekete hajával. Stuart mellém ül le mint mindig. Előveszi a laptopját, meg egy telefont. Leteszem a könyvet, és kíváncsian fordulok felé. Ezek az emberek ismerik a szabályokat, előbb nekem kell beszélnem, ha megszólaltam beszélnek velem. Kicsit ők is a barátaim, de nem érnek Lauren nyomába.
- Mit csinálsz? - kérdezem Stuartot
- Matthews kért meg arra, hogy vegyem le a nyomkövetőt a telefonjáról. - mondja.
- Mennyibe fáj ez neki?
- 100 dollárba, és ledumálja az edzővel, hogy ne keljen tesiznem - mondja, és rám mosolyog.
Már nyitnám a számat, de megérkezik Mrs.Brooks. Teljes a létszám. Ezek vagyunk mi,  a hacker, a matematikus ribanc, a történész, és én, a művész lélek, és a lelkes tanárunk.
- Van valakinek valami története amit megosztani velünk? - kérdezi a tanárnő
Austin kezdd mesélni arról, hogy a jövőhéten a családjával Berlinbe utazik. És mikor Austin arról áradozik, hogy mennyire várja már, hogy lássa a Falat, nyílik az ajtó. Ezt nem hiszem el. Csak ő kell ide.
- Elnézésd a késésért
- Jöjjön Mr.Hood - mosolyog rá kedvesen a tanárnő. Körbe nézek ki mit szól a fiúhoz. Austin lenézően nézz rajta végig, Hilary kicsit lejjebb húzza a magán a felsőt, Stuart pedig gúnyosan mosolyog. Calum is végig nézz rajtunk, de a két fiúra szigorúan nézz. Leül elém. Austin folytatja. Mind örülünk az örömének. Mind kérünk tőle valamit, én felsőt kérek amin a város neve díszeleg. Stuart kéri a legnagyobb hülyeséget.
- Nekem nem kell más, csak Angela Merker egyik hajszála, de fésűje is megteszi - kacsint egyet, mire felnevetek.
- Te, Anna, neked van valami híred? - kérdezi a tanárnő
- Egy újabb nyertes verseny - legyintek. Hilary a nyakamba ugrik és megölel, Austin lepacsizik velem, Stuart pedig ad egy öklöst.
- Stuart? - fordulok felé.
- Kerestem ma 100 dolcsit - jelenti ki. Ez nem számit nagy hírnek, Stuartnak ez naponta meg van, mivel a menők akik ezzel együtt gazdagok is szívesen fizetnek neki, azért, hogy eltűntesen valamit aminek nincsen a netten a helye. Hilary is mesél. Aztán jön Calum. Mindenki tesz fel neki kérdéseket.
- Mitől félsz? - kérdezem. Ezen meglepődik.
- A haláltól - mondja
- Attól mindenki fél - jegyzem meg
- De én rettegek, hogy előbb meghalok mint kéne, hogy jön egy rák, a Parkinson, az AIDS, vagy az ALS , és nem tudok majd élni. Nem találom meg életem nőjét akivel le tudnám majd élni az életemet, akivel boldog lehetek - nézz egyenesen a szemembe  -És te Anna, te mitől félsz?
Amitől én félek az nem tartozik senkire. De nekem napról napra szembe kell fele néznem.
- Semmi közöd hozzá - jelentem ki, mire elmosolyodik.
- Gyerekek mára végeztünk, jövőhéten találkozunk, sajnos Austin nélkül - mosolyog a tanárnő. Felkapom a táskámat. De a telefonom jelzi, hogy smsem jött.
Davidel mentem haza, de lesz valaki aki biztosan elvisz, reggel megyek érted - L.xx. 

Csodálatos. Austinak nincsen autója, Hilary már elment, maradt Calum és Stuart. Stuart lesz a befutó.
- Stuart haza tudsz dobni? - kérdezem
- Bocs, Anna, ma nem fog menni, még itt maradok és csinálom tovább Matthews telefonját - mondja
- Nem baj - mosolyodom el, és öklözöm vele. Marad Calum. A könyvtár előtt áll.
- Haza tudnál dobni? - kérdezem
- Persze  - mosolyog rám
**

- Nem igazán olyan mint egy irodalom szak kör - jegyzi meg
- Tudom, mind tudjuk, de Mrs.Brooks szeret minket hallgatni, de van mikor beszélünk az irodalomról, .
- Értem. - mosolyodik el
- Te miben vagy tehetséges? - kérdezem
- Hogy? - kérdezz vissza
 - Valamiért csak ott vagy, Austin egy kész történész, Hilary matekos, Stuart egy kész hacker, én pedig írók, te pedig?
- Zenélek, és festek - mondja
- Ennyi? -kérdezek vissza
- Ennyi. - mosolyog.
Leáll az autó. Calum bejelenti, hogy itt vagyunk. Én pedig egyre jobban félek, hogy mi lesz velem. Szinte látom Susan arcát az ablakban, és tudja, hogy ez nem Lauren autója, esetleg Stuarté akik haza szoktak hozni.
- Holnap találkozunk  - köszönök el, és kiszállok.
- Anna - szól utánam
- Igen - hajolok vissza  kocsiba
- Hétvégén lenne kedved megmutatni Madisont? - kérdezem
- Nincs itt sok látni való, ha elmész a bulikra, a tavat úgy is látni fogod - jelentem ki
- Nem baj, vigyél el oda - mosolyog
 - Jól van, vasárnap 1-re legyél itt  - csukom be az ajtót. Calum elhajt én pedig bemegyek.
- Ki volt ez? - hallom meg a világ legrosszabb hangját.
- Az új srác haza hozott. - jelentem ki, hallom ahogyan fut, majd egy hatalmas pofont kapok.
- Mi van ő is megakar dugni. Biztos hallotta mindenkitől mekkora kurva vagy - köpi felém a szavakat. Hatalmas hajam most még jobban elém hullik. Félek, csak ennyit érzek. Látom a szemében azt, hogy még tovább tudna ütni. Ütne ameddig mozgok. Lendül a keze, de egy autó áll meg a felhajtón. Mike és Jake hangját hallom. Az anyuk vissza megy a konyhába, én pedig felveszem a táskámat ami leesett és beviszem a szobámba. A tükörben látom nem is nézek ki olyan rosszul mint szoktam. Kopognak az ajtómon. Mike az. Utána a bátyja jön be.
- Mi az srácok? - kérdezem
- Anna, van egy irodalom házim - szólal meg Mike.  Mike 14, Jake pedig 16, Jake egy iskolába jár velem, igaz kicsit más réteghez tartozunk.
- Nekem pedig kéne egy kis segítség. csaj ügybe. - jelenti be
Nem tudnak semmit arról mit tesz velem az anyuk, ők csodás asszonynak látják, egy angyalnak , én pedig a sátánnak.
- Mike,  előbb te az gyorsabb lesz - bólint. Leteszi elém a költői képeket a feladat az, hogy keressen hozzá verset. 5 perc alatt írók verset mindenhová, és utána jön Jake. Jake is verset keres mert egy okos lánynak akar tetszeni.
- Ki az? - kérdezem
- Hilary - mondja
- Hilaryt inkább a matematikával bűvöld el - mosolygok rá
- De azt nehéz lesz - szomorodik el
- De lesz egy buli holnap, ha minden igaz Conornál, ott mindig ott van, és ott ismerkedj meg vele
- Kösz, Anna - mosolyog
Kimegy, én pedig kisétálok a szobámból, és beíróm a naptárba a vasárnapi programomat. Látom már Jake is megtette.
- Anna, örülnék ha elmennél Jake-el - jön közelebb Pete, a nagybátyám
- Persze - és magamat és odaíróm. Ezután eszünk. És megyek lefeküdni, de mielőtt elaludnék kapok egy üzenetet.
Jó éjszakát, Anna - C.H

Nem válaszolok neki, de elmosolyodom. A plafont bámulom. nem tudok addig elaludni, míg tudom nincsen fent mindenki az emeleten. Mikor hallom Susan is felmegy, elalszom.